Feketehangya
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus)
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Típusnem | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Közönséges feketehangya (Lasius niger)'' Roger, 1861 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Alnemek | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Feketehangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Feketehangya témájú kategóriát. |
A feketehangya (Lasius) a vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjában a feketehangya-rokonúak (Lasiini) nemzetség névadó neme több mint száz leírt fajjal.
A fajokat életmódjuk alapján két csoportra osztjuk: a föld felett gyűjtögető (valódi) feketehangyákra és a föld alatt élő, a felszínre csak kivételes esetekben merészkedő borostyánhagyákra. A két csoport ránézésre erősen különbözik, a napfénytől elzárkózó borostyánhagyák ugyanis — amint erre nevük utal — pigmentjük nagy részét elvesztettél, kifakultak.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
A kozmopolita nem fajai zömmel Európában, Ázsiában és Amerikában élnek a trópusoktól a hideg mérsékelt égövig.
Hazai fajok[szerkesztés]
Magyarországon 21 faja honos (Csathó et al.):
- kövi feketehangya (Lasius alienus)
- pusztai feketehangya (Lasius bombycina)
- rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)
- vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus)
- kerti feketehangya (Lasius neglectus)
- közönséges feketehangya (Lasius niger)
- erdei feketehangya (Lasius platythorax)
- homoki feketehangya (Lasius psammophilus)
- kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus)
- keleti borostyánhangya (Lasius carniolicus)
- gyakori borostyánhangya (Lasius flavus)
- ligeti borostyánhangya (Lasius myops)
- balkáni borostyánhangya (Lasius balcanicus)
- ritka borostyánhangya (Lasius bicornis)
- citromszagú borostyánhangya (Lasius citrinus)
- déli borostyánhangya (Lasius distinguendus)
- sztyeppi borostyánhangya (Lasius jensi)
- homoki borostyánhangya (Lasius meridionalis)
- északi borostyánhangya (Lasius mixtus)
- bolgár borostyánhangya (Lasius nitidigaster)
- berki borostyánhangya (Lasius umbratus)
A Kárpát-medencében a legközönségesebb hangyák közé tartozik. Különösen gyakori fajai (Tartally) a L. (Lasius) alnemzetségből:
- a közönséges feketehangya,
- a kövi feketehangya és
- a fentebbi felsorolásban nem szereplő Lasius paralienus,
valamint a vörös torú
- vöröstorú feketehangya és
- rozsdáshátú feketehangya (Tartally).
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Kis termetűek; a legtöbb faj dolgozói 3–4 mm hosszúak.
A magyarul „feketehangyának” nevezett fajok színe csillogó fekete, a „borostyánhangyák” teste egyenletesen halványsárga. Dolgozók pontszeme többnyire teljesen, összetett szeme részlegesen visszafejlődött (Brehm).
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
Bolyai jellemzően népesek, több ezer egyeddel.
A felszínen gyűjtögető feketehangyák tápláléka vegyes; az elhullott állatokat, a rovarokat, a mézet, a gyümölcsöket is megeszik. Kedvenc táplálékuk a mézharmat, mivel a legjobban a répacukrot tudják hasznosítani. Emellett kedvelik a mézet is, amire elsősorban a nyomelemek miatt van szükségük (Tartally).
A levéltetveket (Aphidoidea) aktívan védelmezik, így azok a hangyák segítségével elszaporodva érzékenyen károsíthatják tápnövényeiket. A gyűjtögető útján talált táplálékot a dolgozó megeszi (ettől potroha jól láthatóan megduzzad), és a bolyban előemésztett formában öklendezi vissza.
Főleg a
- vöröstorú feketehangya (Lasius emarginatus) és a
- rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)
portyázói gyakran hatolnak be a házakba, és komolyan megdézsmálhatják a felhalmozott élelmiszereket (Brehm'57).
Idős[1] vagy már kiszáradt[2] fákban, illetve nagyobb fák tövében (Brehm) építik fel — a borostyánhangyák kivételével — a fa összerágott anyagából készített, feketésbarna kartonfészkeiket. A fák tövében épített bolyok építéséhez rendszerint földet is felhasználnak (Brehm). Kolóniái igen nagyra nőhetnek. Sok faj fészkeiben gyakoriak a hangyavendégek, például a hangyabogár (Clavius testaceus).
A borostyánhangyák ritkán jönnek ki a felszínre. Fészkeiket mélyen a földbe, gyakran nagyobb kövek alá építik. Egyes fajok fészkeik fölé jellemzően 30 cm magas és félgömb alakú felépítményt kupacolnak fel a járatokból, kamrákból kitermelt földből. Ezek a hangyák növények gyökerein élősködő levéltetveket tenyésztenek, és gyakorlatilag egyetlen táplálékuk az azok által termelt mézharmat.
A tetvek leggyakrabban:
- a Forda és
- a Paralectus
nem képviselői. A hangyák aktívan gondozzák őket: petéiket összegyűjtik, és kikelésükig vigyáznak rájuk (Brehm).
Fiatal királynőik a rajzás után gyakran megpróbálnak más fészekbe betelepülni. Olyan fészkeket keresnek, amelyeknek nincs királynője (a leggyakrabban azért, mert öregkori végelgyengülésben meghalt). Rokon fajok fészkeibe is hajlamosak betelepedni, így például a kartonépítő fahangya (Lasius fuliginosus) átveszi a berki borostyánhangya (Lasius umbratus) fészkeit, utóbbi viszont:
- a közönséges feketehangya (Lasius niger) és
- a rozsdáshátú feketehangya (Lasius brunneus)
fészkeibe települ be. Az átmeneti szakaszban a fészekben együtt dolgoznak a régebben ottlakó és az újonnan betelepült faj dolgozói (Foitzik–Fritsche).
Szaporodása[szerkesztés]
Fajai nyáron, nagy tömegekben rajzanak — különösen június-július fordulóján, az eső előtti szélcsendes napokon a közönséges feketehangya (Lasius niger).
Őszi lárvái aprók maradnak és bevárják egymást, és ebben az állapotban telelnek át. Ezután tavasszal nagyon gyorsan megnőnek (Tartally).
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. p. 51.
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Brehm'57: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–IV. Bibliotheca Kiadó, Budapest, 1957.
- Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól