Farkas József (táncművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyurika (vitalap | szerkesztései) 2020. január 5., 20:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Farkas József, másnéven Borzas-Farkas (Gyöngyös, 1795 – 1856) az úttörők jeles táncosszínésze és koreográfus.

Életútja

1813-ban lépett a pályára. Működött Kolozsvárott (1821—1833—1834—1851). 1825-ben Pozsonyban járt, a királyné koronázása alkalmával bemutatta magyar táncát. I. Ferenc király megdicsérte, nagyon tetszett neki a lábujjhegyen bemutatott tánc és Farkas 500 forint jutalmat kapott. Külföldön is ismertté tette a magyar táncot és dicsőséggel tért haza. 1829. június 26-án Pesten is fellépett a »Véletlen vőlegény« c. saját táncában. Az 1830-as évek elején, Bihari József zenekarával társult és tánctársaságot hozott létre, amellyel Párizsban, Milánóban és Bécsben vendégszerepelt. A »Hasznos Mulatságok« 1832. évi 26. száma így ír róla: »1832. március 10-én Bétsben Attila-dolmányban s kardosán jelent meg a magyar tántzban koszorút nyert hazánkfia a néző helyen. Majd kardját leoldván, Biharinak nemzeti muzsika darabja alatt tüntető ki a nemzeti tántznak minden szépségeit. Könnyű mozgás, nemes magatartás bélyegezek az előadást; nevetséges ugrások, melyeket hasonló mutatványkor eddig mint múlhatatlanokat kötének a magyar tántzhoz, itt nem jövőnek elő. Egyszóval: a tökéletes remek-tántz azon ditsekedve emlegethető ítéleteket nyerte meg a bétsieknek, hogy a valódi magyar tántznak példáját most láthaták ők először.« 1828-ban Pesten, 1833–34-ben a budai Várszínházban működött. Az 1830-as évek végétől vidéki városokban működött (Szeged, Pécs, Nagyvárad, Kecskemét) mint táncos és táncmester. 1838-ban, 1841-ben és 1847-ben a Nemzeti Színházban is fellépett. Később Szőllőssyvel versenyre lépett, de ez őt legyőzte. Az 1850-es években hunyt el.

A reformkor legkiemelkedőbb magyar táncművészeként tartják számon, aki hírnevét nemes és virtuóz tánctudásával és a Párizsban tanult spicctechnikát a magyar táncokba beépítő újításával szerezte. Ő alakította ki a verbunkos színpadi formáját és népszerűsítette azt.

Források

További információk

  • Magyar táncművészeti lexikon. Szerk. Dienes Gedeon. Planétás–Magyar Tánctudományi Társaság, Bp., 2008.
  • Hegedűs Sándor: Cigány irodalmi kislexikon. Piliscsaba, Konsept-H Kiadó, 2001.
  • Koegler, Horst: Balettlexikon. Magyar kiad. szerk. Körtvélyes Géza, ford. Gelencsér Ágnes, Manherz Zoltán, Szentpál Mária. Átdolg. kiad. Bp., Zeneműkiadó, 1977.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.