Famagusta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Famagusta
Név görögül Αμμόχωστος
Név törökül Gazimağusa
Észak-Ciprus Észak-Ciprusi Török Köztársaság
Megszállt település 1974 óta.
Famagusta.jpg
A város műholdfelvétele
Közigazgatás
Ország  Ciprus
Kerület Famagusta
Rang város, kerületközpont
Polgármester Alexis Galanos
Népesség
Teljes népesség 35 381 fő (2006)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Famagusta (Ciprus)
Famagusta
Famagusta
Pozíció Ciprus térképén
é. sz. 35° 07′ 00″, k. h. 33° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 35° 07′ 00″, k. h. 33° 57′ 00″
Famagusta weboldala

Famagusta[2] (görögül Ammóhosztosz [Αμμόχωστος],[3] törökül Gazimağusa) Ciprus legnagyobb kikötővárosa, a Famagusta közigazgatási kerület központja. A város az Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam területén fekszik. (Az 1974-es török megszállás óta a várostól délre fekvő Paralímni a körzet ideiglenes közigazgatási központja.)

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a sziget keleti felén, a Famagustai-öböl partján fekszik, Larnacától 40 kilométerre északkeleti, Nicosiától 60 kilométerre délkeleti irányban. A Famagustai-öböl vízmélysége a legnagyobb a szigeten. Famagusta Ciprus legnagyobb, legforgalmasabb kikötővárosa volt az 1974-es török agresszióig. Mivel a város a Zöld vonaltól északra, török megszállási övezetben fekszik, 1974-óta a kikötő nem üzemel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint a várost II. Ptolemaiosz alapította i. e. 245-ben Arszinoé halászfalu helyén. Valójában már az i. e. 2. évezred második felében Alašiya nevű kikötőváros volt itt, erről kapta az egész sziget az ebben az időben használatos nevét is. A klasszikus ókorban a „ciprusi Szalamisz” néven ismert öböl stratégiai jelentőséggel bírt. 1191-től a Lusignan fennhatóság kezdetétől indult jelentősebb fejlődésnek a település. A Lusignan uralkodók formálisan nem csak a Ciprusi király, de a jeruzsálemi király címet is viselték, és Jeruzsálem királyává hagyományosan Famagustában koronázták őket.[4]

A város többször növekedett különböző menekültek bevándorlásának következtében, így Salamis arabok általi elfoglalása után görögök érkeztek nagyobb számban, 1136-ban a bizánci császár örményeket telepített be és Akko szír város 1291-es eleste után is újabb, ezúttal keresztény menekülthullám érkezett, amelynek köszönhetően Famagusta jelentős fejlődésen ment keresztül és a térség egyik leggazdagabb városává vált.

A város fejlődésének motorja a jó adottságú és a kelet-nyugati kereskedelem szempontjából igen fontos elhelyezkedésű kikötő, amelyre a sziget különböző fennhatósági korszakaiban is nagymértékben építettek. Így fontos kereskedelmi központnak számított a Lusignan korszakban, majd a genovaiak és a velenceik számára is. A kereskedelem következtében gazdaggá váló település gazdag építészeti örökséggel büszkélkedhetett. A XIV. században Ciprusi Királyság központi hatalmának meggyengülése mellett a velenceiek és a genovaiak egyre nyíltabban viszálykodtak a városért. Ez 1372-ben nyílt háborúhoz vezetett: a kövér Péter névvel is illetett II. Péter ciprusi király koronázása során Famagustában viszály, majd utcai harc tört ki, aminek nyomán Genova hajóhadat küldött és megszállta a várost. A fontos kereskedelmi központ kikerült a ciprusi király fennhatósága alól.[5] 1489-ben viszont Velence hódította meg a várost.

Az 1570-1571-es ottomán ostrom pusztítása után az ottomán fennhatóság további gazdasági és kulturális fejlődést hozott a város életébe, a törökök vallási iskolát hoztak létre, és fürdőket építettek városban, míg viszonylagos szabadságot hagytak a nem muzulmán lakosságnak.

A brit uralom idején a kikötő és a városi infrastruktúra is jelentős fejlődése ment keresztül. A város jelentős terjeszkedésnek indult, és a török ciprióták a városfalon belül, míg a görög ciprióták éltek. Ebben a korszakban indult jelentősebb fejlődésnek a Varosa városrész, amely pedig a görög közösség otthona volt.

A II. világháború után a városban működött a két brit internálótábor egyike, ahol közel 50 000 holokauszt túlélő zsidó várta az engedélyt, hogy kivándorolhasson Palesztinába.

A függetlenség elnyerése után Varosa nemzetközileg is ismert turisztikai célponttá fejlődött, és a sziget bevételének igen jelentős része a famagustai (varosai) turizmusból, a városban zajló tengeri kereskedelemből és utasforgalomból származott. Az ennek kapcsán fellépő igényeket főként a városban működő és megerősödő könnyűipar és a város környéki mezőgazdasági övezetek elégítették ki. 1960 körül a város lélekszámát 60 000 főre becsülték.

A várost – amelyet korábban evakuáltak – 1974. augusztus 14-16-én foglalták el Törökország csapatai. Azóta a híres varosai üdülőövezet és a város jelentős része a világ egyik leghíresebb szellemvárosa. A közigazgatási terület központja – a török megszállás miatt – a délebbre fekvő Paralimni településre került, a turisztikai központ funkcióját részlegesen Agia Napa vette át.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török megszállás következtében a kikötő 1974 óta nem üzemel.

A körzet déli területein mezőgazdasági tevékenység is folyik, így például a környék jó minőségű és vörös színéről nevezetes földjében termelik a ciprusi burgonyaszükséglet jelentős részét.

Paralimni és Agia Napa körzete a környező falvakkal Ciprus egyik legfontosabb turisztikai övezete.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lala Musztafa pasa mecset (eredetileg Szent Miklós katedrális, épült a XIV. században)
  • Otelló-torony
  • Velencei erőd

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  •  Törökország, İzmir (1994 óta, az „Észak-Ciprusi Török Köztáraság” bábállam keretein belül)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. SPO 2006 Population & Housing Census. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  2. A görög név szabatos átírt formája Ammóhosztosz volna, a Famagusta alakot azonban az idevonatkozó akadémiai szabályozás (ÚNMH) mint hagyományos alakot megtartani rendeli.
  3. A ciprusiban a kettőzött mássalhangzók nem egyszerűsödnek, a „közgörög” átírt forma Amóhosztosz lenne.
  4. Spyridakis 1977. 125. old.
  5. Spyridakis 1977. 129. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spyridakis 1977.: Spyridakis, Constantinos. A brief history of Cyprus, Revised edition. (angol nyelven), Nicosia: Zavallis Press Ltd. [1977] 
  • Ciprus, Vince Kiadó, Budapest, 1998, (ISBN 963 9192 01 5)
  • A Pallas nagy lexikona

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]