II. Péter ciprusi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Péter
Ragadványneve Kövér Péter
Ciprusi Királyság királya
Πέτρος Β'/Pierre II
Uralkodási ideje
1369. január 16.1382. október 13.
Örököse Lusignan N. (leány) (1379–1382)
Koronázása Nicosia
1372. január 6./13.
Elődje I. Péter
Utódja I. Jakab
Jeruzsálemi Királyság címzetes királya
Pierre II
Uralkodási ideje
1369. január 16.1382. október 13.
Koronázása Famagusta
1372. október 2./10.
Elődje I. Péter
Utódja I. Jakab
Életrajzi adatok
Uralkodóház Lusignan-ház (Lusignan-Poitiers-ház)
Teljes neve Lusignan Péter
Született 1357
Elhunyt 1382. október 13. (25 évesen)
Nicosia
Nyughelye Dominikánus templom, Nicosia
Házastársa Visconti Valentina milánói úrnő (1360/62–1393)
Gyermekei N. (leány) (1379–1382)
Édesapja I. Péter ciprusi király (1328–1369)
Édesanyja Eleonóra aragón királyi hercegnő, Ribagorça és Prades grófnője (1333–1417)

II. Péter (1357Nicosia, 1382. október 13.), uralkodói mellékneve: Kövér Péter, olaszul: Pietro II di Cipro, franciául: Pierre II le Gros de Lusignan, görögül: Πέτρος Β' της Κύπρου, Ciprus királya és címzetes jeruzsálemi király. A Lusignan(-Poitiers)-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja I. Péter ciprusi király, IV. Hugó ciprusi királynak és Ibelin Aliznak a legidősebb, de apjának másodszülött fia. Édesanyja Aragóniai Eleonóra, I. Péter aragón királyi hercegnek, Ribagorça és Prades grófjának, II. Jakab aragón király és Anjou Blanka nápolyi királyi hercegnő fiának és Foix Johannának a leánya.

1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották apjának az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. Az I. Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő apja ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva I. Péter két öccse, János (Aragóniai Konstancia ciprusi királyné 3. férje) és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] I. Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[3]

1374-ben választották örmény királlyá a Lusignan-ház örmény ágából származó, de száműzetésben Cipruson élő Lusignan Leót, akinek nagy nehézségekbe ütközött az utazás költségeinek az előteremtése, és feleségének Soissons Margitnak a birtokait is át kellett engednie a ciprusi anyakirálynénak, Aragóniai Eleonórának. II. Péter csak kis számú katonai kíséretet bocsátott a választott örmény király rendelkezésére, akit ugyan örmény királlyá koronáztak, de 1375-ben az egyiptomiak elfoglalták az örmény fővárost, Sziszt, és V. (Lusignan) Leó örmény királyt a családjával Kairóba deportálták.

Kövér Péter 1376. április 2-án Milánóban képviselők útján házasságot kötött Visconti Valentina milánói úrnővel. A tényleges esküvőre 1378 szeptemberében került sor Nicosiában, a Szent Bölcsesség Székesegyházban. Házasságukból egyetlen, ismeretlen nevű leánygyermek született 1379-ben, de ő még apja halála, 1382. október 13-a előtt meghalt.[4] Eleonóra anyakirályné és menye, Visconti Valentina, az ifjabb királyné között súrlódások voltak, ezért Eleonóra elhagyta Ciprust, és visszatért hazájába.

II. Péter 1382. október 13-án Nicosiában halt meg, és a nicosiai dominikánus templomban helyezték örök nyugalomra. Lányuk halála után a felesége szeretett volna királynő lenni, de sem Péternek az özvegye, sem a húga, Lusignan Margit hercegnő (Lusignan Péter anyja), sem húgának későbbi férje, ifjabb Jakab, aki Lusignan János régensnek a fia volt, nem lett Ciprus új uralkodója, hanem egyetlen, még élő, de genovai fogságban sínylődő nagybátyja, idősebb Jakab követte a trónon annak ellenére, hogy ő IV. Hugó negyedszülött fia volt, míg Ifjabb Jakab a harmadszülött fiúnak, Jánosnak volt a fia. Anyja, Eleonóra özvegy királyné túlélte mindegyik gyermekét, és nyolcvannégy éves korában halt meg dédnagymamaként.

Gyermeke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vagy január 17-éről január 18-ára virradó éjjelén, l. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  2. L. Rudt de Collenberg (1980: 125–126).
  3. L. Rudt de Collenberg (1980: 128).
  4. L. Rudt de Collenberg (1980).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
I. Péter
Ciprusi király Armoiries Chypre 1393.svg
1369 – 1382
Következő
I. Jakab
Címzetes jeruzsálemi király Armoiries de Jérusalem.svg
1369 – 1382