II. Péter ciprusi király
| II. Péter | |
| Lusignan Péter | |
 | |
| Ragadványneve | Kövér Péter |
| Ciprusi Királyság királya | |
| Πέτρος Β'/Pierre II | |
| Uralkodási ideje | |
| 1369. január 16. – 1382. október 13. | |
| Koronázása | Nicosia 1372. január 6./13. |
| Örököse | Lusignan N. (leány) (1379–1382) |
| Elődje | I. Péter |
| Utódja | I. Jakab |
| Jeruzsálemi Királyság címzetes királya | |
| Pierre II | |
| Uralkodási ideje | |
| 1369. január 16. – 1382. október 13. | |
| Koronázása | Famagusta 1372. október 2./10. |
| Elődje | I. Péter |
| Utódja | I. Jakab |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lusignan-ház (Lusignan-Poitiers-ház) |
| Született | 1357 Nicosia |
| Elhunyt | 1382. október 13. (25 évesen) Nicosia |
| Nyughelye | Dominikánus templom, Nicosia |
| Édesapja | I. Péter ciprusi király (1328–1369) |
| Édesanyja | Eleonóra aragón királyi hercegnő, Ribagorça és Prades grófnője (1333–1417) |
| Testvére(i) | Lusignan Margit ciprusi királyi hercegnő |
| Házastársa | Visconti Valentina milánói úrnő (1360/62–1393) |
| Gyermekei | N. (leány) (1379–1382) |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Péter (1357 – Nicosia, 1382. október 13.), uralkodói mellékneve: Kövér Péter, olaszul: Pietro II di Cipro, franciául: Pierre II le Gros de Lusignan, görögül: Πέτρος Β' της Κύπρου, Ciprus királya és címzetes jeruzsálemi király. A Lusignan(-Poitiers)-ház tagja.
Élete[szerkesztés]
Édesapja I. Péter ciprusi király, IV. Hugó ciprusi királynak és Ibelin Aliznak a legidősebb, de apjának másodszülött fia. Édesanyja Aragóniai Eleonóra, I. Péter aragón királyi hercegnek, Ribagorça és Prades grófjának, II. Jakab aragón király és Anjou Blanka nápolyi királyi hercegnő fiának és Foix Johannának a leánya.
1368-ban a IV. Konstantinnal elégedetlen örmény nemesek felajánlották apjának az örmény trónt, amelyet ő el is fogadott, és előkészületeket tett az örményországi utazás érdekében. Az I. Péterrel elégedetlen ciprusi bárók viszont merényletet készítettek elő apja ellen, és 1369. január 16-án[1] nicosiai palotájában álmában rajtatörtek és meggyilkolták. A gyilkosságba be volt avatva I. Péter két öccse, János (Aragóniai Konstancia ciprusi és örmény királyné 3. férje) és Jakab, de édesanyja, Ibelin Aliz anyakirályné nem tudott a tervről.[2] I. Péter özvegye, Eleonóra királyné lett ekkor a kiskorú fiuk, a 12 éves II. Péter nevében a régens sógorával, János herceggel együtt, akinek nem bocsátotta meg a férje elleni merényletet, és 1375-ben genovai segédlettel meggyilkoltatta.[3]
1374-ben választották örmény királlyá a Lusignan-ház örmény ágából származó, de száműzetésben Cipruson élő Lusignan Leót, akinek nagy nehézségekbe ütközött az utazás költségeinek az előteremtése, és feleségének Soissons Margitnak a birtokait is át kellett engednie a ciprusi anyakirálynénak, Aragóniai Eleonórának. II. Péter csak kis számú katonai kíséretet bocsátott a választott örmény király rendelkezésére, akit ugyan örmény királlyá koronáztak, de 1375-ben az egyiptomiak elfoglalták az örmény fővárost, Sziszt, és V. (Lusignan) Leó örmény királyt a családjával Kairóba deportálták.
Kövér Péter 1376. április 2-án Milánóban képviselők útján házasságot kötött Visconti Valentina milánói úrnővel. A tényleges esküvőre 1378 szeptemberében került sor Nicosiában, a Szent Bölcsesség Székesegyházban. Házasságukból egyetlen, ismeretlen nevű leánygyermek született 1379-ben, de ő még apja halála, 1382. október 13-a előtt meghalt.[4] Eleonóra anyakirályné és menye, Visconti Valentina, az ifjabb királyné között súrlódások voltak, ezért Eleonóra elhagyta Ciprust, és visszatért hazájába.
II. Péter 1382. október 13-án Nicosiában halt meg, és a nicosiai dominikánus templomban helyezték örök nyugalomra. Lányuk halála után a felesége szeretett volna királynő lenni, de sem Péternek az özvegye, sem a húga, Lusignan Margit hercegnő (Lusignan Péter anyja), sem húgának későbbi férje, ifjabb Jakab, aki Lusignan János régensnek a fia volt, nem lett Ciprus új uralkodója, hanem egyetlen, még élő, de genovai fogságban sínylődő nagybátyja, idősebb Jakab követte a trónon annak ellenére, hogy ő IV. Hugó negyedszülött fia volt, míg Ifjabb Jakab a harmadszülött fiúnak, Jánosnak volt a fia. Anyja, Eleonóra özvegy királyné túlélte mindegyik gyermekét, és nyolcvannégy éves korában halt meg dédnagymamaként.
Gyermeke[szerkesztés]
- Feleségétől, Visconti Valentina (1360/62–1393) milánói úrnőtől, 1 leány:
Ősei[szerkesztés]
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Foundation for Medieval Genealogy/Cyprus Genealogy – 2014. május 6.
- Genealogie-Mittelalter/Peter II. der Dicke König von Zypern – 2014. május 6.
- Euweb/The House of Poitou – 2014. május 6.
| Előző I. Péter |
Ciprusi király  1369 – 1382 |
Következő I. Jakab |
Címzetes jeruzsálemi király  1369 – 1382 |
