Ernszt Krenkel
| Ernszt Teodorovics Krenkel | |
 | |
| Született | 1903. december 24. Białystok |
| Elhunyt | 1971. december 8. (67 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Novogyevicsi temető |
 | |
| Ernszt Teodorovics Krenkel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ernszt Teodorovics Krenkel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ernszt Teodorovics Krenkel (Białystok, 1903. december 24. – Moszkva, 1971. december 8.) német származású orosz sarkutazó, az „Északi-sark–1” nevű szovjet sarkkutató állomás rádiósa.
Munkássága[szerkesztés]
Krenkel 1924 és 1938 között különböző sarkkutató állomásokon dolgozott rádiósként. Részt vett a világ legészakabbra fekvő rádióállomásának a létrehozásában a Ferenc József-földön, és 1930. január 12-én felállította a rövidhullámú rádiózás akkori rekordját: kapcsolatot teremtett Howard Masonnel, a Richard Evelyn Byrd-féle Antarktisz-expedíció rádiósával. 1931-ben részt vett az LZ 127-jelű Zeppelin-léghajó sarkvidéki útján. 1932-ben az Otto Schmidt által vezetett expedíció rádiósaként, a Szibirjakov jégtörővel egy hajózási idény alatt először sikerült keresztül hajózniuk a legendás Északkeleti átjárón, Arhangelszktől Vlagyivosztokig.
1934-ben részt vett a szintén Otto Schmidt által vezetett Cseljuszkin-jégtörő sarki útján. A jégtörő a Csukcs-félszigetnél a zajló jég közé szorult és összeroppant. A legénység a jégen felvert sátrakban keresett menedéket, és Krenkel rádiótudósításainak köszönhetően a szovjet sarki repülő-flottának egy hónap alatt sikerült mindenkit kimenekítenie. Az expedíció után elismerésképpen Krenkel megtarthatta amatőr rádiósként az elsüllyedt jégtörő hívójelét (RAEM).
1937/1938-ban az „Északi-sark–1” nevű szovjet tudományos sarkutazás rádiósa volt. Az expedíció vezetője Papanyin volt; az ő szervező munkájának, és Krenkel folyamatos rádiótudósításainak köszönhető megmenekülésük, miután a jégtábla, amelyen utaztak széttöredezett. Arcképe számos szovjet bélyegen megjelent. Az 1937–1938-as expedícióban teljesített szolgálataiért a Szovjetunió Hőse kitüntetést adományozták neki.
A második világháború alatt szovjet sarkutazók családjának a kimentését irányította az ostromlott Leningrádból. 1948-ban egy moszkvai rádiónak lett a vezetője, majd 1951-től haláláig egy hidrometeorológiai felszereléseket gyártó vállalatnál dolgozott.
Emlékezete[szerkesztés]
- Nevét viseli:
- egy hegyvonulat az Antarktiszon,
- egy tenger alatti hegyvonulat a Csendes-óceánban,
- egy hegyfok a Tajmir-félszigeten
- és egy orosz jégtörő hajó.
Magyarul megjelent művei[szerkesztés]
- Hívójelem RAEM; ford. Bánkuti Gábor; Gondolat–Kárpáti, Bp.–Uzsgorod, 1977 (Világjárók)
Források[szerkesztés]
- Zsugorodó, repedező jégtáblán töltött csaknem egy évet az első szovjet sarkkutató mult-kor.hu, 2020. január 30.
