Epitácio Pessoa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Epitácio Pessoa
Epitacio2.jpg
Brazília 11. elnöke
Hivatali idő
1919. július 28.1922. november 15.
Előd Delfim Moreira
Utód Artur Bernardes

Született 1865. május 23.
 Brazília
Elhunyt 1942. február 13. (76 évesen)
 Brazília
Foglalkozás Bíró
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Epitácio Pessoa témájú médiaállományokat.

Epitácio Lindolfo da Silva Pessoa (1865. május 23.1942. február 13.) brazil politikus, elnök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pessoa 1865-ben született Brazília Paraiba nevezetű államában. Korán árvaságra jutott. Csupán hét éves volt, amikor szüleit himlőben elvesztette. Ezt követően nagybátyja, Henrique de Lucena nevelte. Nagybátyja később Pernambuco város polgármestere lett, azonban ez sem javított jelentősebb mértékben életszínvonalukon. Pessoa minden erőfeszítésével tanult, ugyanis csupán az oktatás által remélt kiemelkedést sanyarú helyzetéből. Kitartó szorgalmának hála, felvették az egyetemre és sikeresen letette a jogi diplomát. Gyakorlatai elvégzése után a Pernambucoi Egyetem jogi tanszékének professzora lett. Ekkor nyílt meg útja Rio de Janeiro, az ország fővárosa és a karrier felé.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Venâncio Neiva Paraiba állam kormányzója ekkoriban hívta meg, hogy legyen Brazília kormányának főtitkára. Ezen megtiszteltetést valószínűleg magas szintű jogi képzettségének és rutinjának köszönhette. A nemzetgyűlés tagjává választották. Egy 1894-es beszédében hosszasan taglalta a köztársasági elnök feladatait és felelősségét. Ezt követően megromlott a kapcsolata Floriano Peixoto elnökkel és rövid időn belül a politikai pályával is felhagyott. A századforduló környékén feleségül vette Maria da Conceição Manso Saião-t, majd Európába távozott.

Hazatérése után Campos Sales kormányában mint igazságügyi miniszter tevékenykedett. Később több miniszteri címben is szolgált (közlekedésügyi miniszter, állami főügyész). 1919-ben Brazília elnökévé választották. Elnöksége alatt az északi országrészben több mint 200 gát épült, ő állíttatta fel Brazília első rádióállomását, és az ő hivatali ideje alatt ünnepelték először a brazil nemzeti függetlenség napját. Továbbá 1000 kilométernél is több vasút épült ki a déli országrészben.

A Párizs környéki békeszerződéseken Brazíliát a Pessoa vezette küldöttség képviselte.

További élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai élettől való visszavonulása után súlyos Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, s 1942-ben Rioban elhunyt.

Kritikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hibái között tartják számon, hogy kisebb rasszista érzelmekkel rendelkezett, például az 1921-es futball Amerika Kupára nem engedett el egyetlen fekete bőrű játékost sem.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]