Dante Purgatóriuma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sandro Botticelli: Purgatórium

Dante Purgatóriuma, az Isteni színjáték című mű második része.

Míg a Pokol a bűnös lelkek büntetésének örök helyszíne, a Purgatóriumban az a hely, „ahol kitisztul az emberi szellem, s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója.” (Első ének: Az Óceán szigete, 5-6 sor)

A Purgatórium felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dante-féle Purgatórium felépítése (illusztráció)

A Purgatórium a Föld „túlsó” felén – Jeruzsálemra merőlegesen – magasodó csonkakúp alakú hegy, mely hét körből épül fel.

A hegy lábánál, az Előpurgatóriumban a kiátkozottak, a hanyagok - késve megtérők tisztulnak. A hegy hét körében a keresztény erkölcstan hét főbűnétől (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) tisztulnak a lelkek. A csonkakúp tetején a földi Paradicsom található; itt lakott egykor Ádám és Éva. A lelkek zarándoklatként járják meg a Purgatórium összes teraszát, hogy útjuk végén bebocsátást nyerjenek a Paradicsomba.

A Purgatórium bejáratát az erkölcsi szabadság hőse Cato őrzi, aki inkább eldobta az életét mintsem a rabságba kerüljön.

Dante útja a Purgatóriumban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután elhagyták a Poklot, 1300. április 10-én, húsvét vasárnapjának reggelén, Dante és Vergilius a déli félteke óceáni szigetére ért, a Purgatórium hegyének lábához. E félteke fölött a földi emberek számára ismeretlen csillagképek ragyognak, melyek közül négy uralkodó csillag világlik ki: a négy sarkalatos erény (igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség) csillagai.

A Purgatórium teraszai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Purgatórium hegyének tövébe érve, Dante és Vergilius a Purgatórium kapujának angyalától kér engedélyt a bejutashoz. Az angyal, kardjával, Dante homlokára hét P (az olasz peccare (bűn) kezdőbetűjét) betűt karcol, mely sebeket „odabenn” kell majd lemosni.

  • Első terasz: kevélyek. Mikor Dante és kísérője belép az első teraszra, a boldog vezeklők üdvözlő éneke, a Te Deum (Téged, Isten dicsőítünk) csendül fel. Ezen a teraszon a kevély emberek lelkei tisztulnak, nehéz köveket cipelve a vállukon.
  • Második terasz: az irigyek. Az irigy lelkek büntetésképp „vasfonállal” levarrt szemmel – mivel életükben csak a földi javakat látták , vakon esdekelnek a bűnbocsánatért.
  • Harmadik terasz: haragosok. A haragosok körét sűrű, csípős füst borítja. Az itt tisztuló lelkek az Agnus Dei (Isten báránya) imát ismételgetik.
  • Negyedik terasz: akik restek voltak jót tenni. A lelkek körbe-körbe rohannak, így engesztelve ki egykori restségüket.
  • Ötödik terasz: fösvények és kapzsiak. A lelkek mozgásképtelenül fekszenek arccal a föld fele. A kapzsik a kevéssel megelégedés és a bőkezűség példáit kiáltják.
  • Hatodik terasz: torkosok.A torkosságért vezeklők étel és ital nélkül töltik napjaikat. A lelkek forrásokon keresztül sétálnak keresztül, azonban nem ihatnak.
  • Hetedik terasz: buják.A bujaságtól tisztítótűzben szabadulnak meg a lelkek.

A hetedik terasz fölött a földi Paradicsom található. Itt találkozik Dante Matildával,a tusciai őrgrófnővel, aki Beatricéhez vezeti őt.

A földi Paradicsom fái életfák, ezek szórják a termékenység magvait, amelyeket azután az égi kör körforgása szétszór az egész földön.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]