Csúcs-hegyi-forrásbarlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2020. november 9., 03:26-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Irodalom)
Csúcs-hegyi-forrásbarlang
A Csúcs-hegyi-forrásbarlang bejárata
A Csúcs-hegyi-forrásbarlang bejárata
Hossz3 m
Mélység0 m
Magasság6,5 m
Függőleges kiterjedés6,5 m
Tengerszint feletti magasság221 m
Ország Magyarország
TelepülésTihany
Földrajzi tájBalaton-felvidék
Típusismeretlen
Barlangkataszteri szám4463-3

A Csúcs-hegyi-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang. A Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Elhelyezkedés

A Csúcs-hegy legmagasabb részén lévő hatalmas, kb. 150 m széles és 25 m magas forráskúp Ny-i oldalában, 221 m tengerszint feletti magasságban található. Bertalan Károly 1972-es közlése szerint 217,78 m magasságban. Az eltérés abból adódik, hogy Bertalan Károly is a Csúcs-hegy csúcsához mérte a magasságot, de a különböző térképek nem azonosnak adják meg a Csúcs-hegy magasságát. Közvetlenül a csúcs közeléből egy jelzett kitérő út vezet a barlang bejáratához.

Leírás

3,2 m magas és 2,7 m széles bejárata Ny felé néz. Ezen belépve a barlang kúpszerű, ovális alaprajzú termébe lehet jutni. A terem alaprajzi hossztengelye É–ÉK és D–DNy irányú, 4,3 m hosszú, a bejárattól a szemközti falig 3 m a kiterjedése. A falak 4 m magasságig alig boltozódnak, csak kiugrások és bemélyedések figyelhetők meg rajta. 4 m felett kezdenek erőteljesebben boltozódni, majd az eddigi ovális vetületre merőleges hossztengelyű 2×1 m-es szelvényben szűkülnek tovább 5,5 m magasságig, innen pedig 20–25 cm átmérőjű, kéményszerű kürtő nyílik 6,5 m magasan a külszínre. A bejárat és a külszínre nyíló kürtő között a mennyezeten van még egy 4,3 m magasan záródó vakkürtő is. A barlang feküjét alaposan letaposott kőtörmelék borítja. Térfogata kb. 20–21 m³.

A korábbi leírók (Bertalan 1972, Dornyay–Zákonyi 1955, Hoffer 1934, Kaán 1932) által megadott mérete és az Eszterhás István által 1983-ban készített részletes felmérés és térkép adatai többnyire kisebb eltérést mutatnak, ez a más szisztéma szerinti mérésből, illetve több esetben csak becsült méretekből adódik.

A barlangot befoglaló gejzírit meszet alig tartalmazó, sejtes hidrokvarcit, illetve a 3 és 4 m közötti zónában tömör kalcedon. A hidrokvarcitos részekben gyakori az opál kiválás. A barlangüreget létrehozó termális oldódás nyomai, az üstszerű öblösödések a kvarcitos részeken látszanak, a kalcedonos zónában csak sarkos formációk találhatók.

Ásatása és az alján lévő törmelék eltávolítása nemcsak a barlang további folytatását tárná fel, hanem valószínűleg régészeti adatokkal is szolgálna. Természeti képéből adódó jelentőségét egy ásatás növelné.

1983-ban volt először Csúcs-hegyi-forrásbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Csucs-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi-forrás-barlang (Eszterhás 1983), Csucs-hegyi-forrásbarlang (Eszterhás 1983), Csucs-hegyi-forrás-üreg (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi gejzirerupció ürege (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi hévizes barlang (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi-sziklaüreg (Eszterhás 1984), Csúcs-hegyi-barlang (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi forrásüreg (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi gejzírerupció ürege (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi-hévízes-barlang (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi-sziklaüreg (Kordos 1984), Csúcshegyi sziklaüreg (Bertalan 1976), Csúcs-hegy tölcsérnyílása (Eszterhás 1987), Ősember-barlang (Eszterhás 1984), Savanyu Józsi lacikonyhája (Bertalan 1976), Savanyú Józsi lacikonyhája (Kordos 1984), Sobri Jóska lacikonyhája (Eszterhás 1984), Sobri Jóska zsiványbarlangja (Eszterhás 1984) és Sobri Jóska zsivány barlangja (Bertalan 1976) neveken is.

Kutatástörténet

A bizonyára nagyon régóta, a középkori csúcs-hegyi őrtorony építésétől (Éri–Kelemen–Németh–Torma 1969) ismert barlang első irodalmi említéseit Kaán Károly (1931), és Pávai-Vajna Ferenc (1931) írásaiban találjuk. Rövid, részletes leírást adott róla Hoffer András (1934), majd Cholnoky Jenő (1935), Bertalan Károly (1958, 1972, 1932–1976), Halász Árpád (1960) és Buckó Emmi (1970) említette főbb paramétereit. Pék József készített barlangtérképet 1970–1972-ben. Ezek alapján került be az Országos Barlangnyilvántartásba.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy Tihanyban, a Csúcs-hegy szikláinak Ny-i oldalán, sétaút mellett, 217,78 m tszf. magasságban van a bejárata, amely a Balatonra néz. 4 m hosszú, 4 m széles és kb. 9 m magas, utólagos oldással keletkezett, kürtős üreg. A kézirat barlangra vonatkozó része 5 irodalmi mű alapján lett írva. 1983-ban Eszterhás István végezte el kutatását.

Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállításban Csucs-hegyi-forrásbarlang a 4463-as barlangkataszteri területen, a Tihanyi-félszigeten, Tihanyban lévő barlang neve, amelynek további nevei Csucs-hegyi-sziklaüreg, Csucs-hegyi gejzirerupció ürege, Csucs-hegyi-forrás-üreg, Csucs-hegyi hévizes barlang, Csucs-hegyi-barlang, Ősember-barlang, Sobri Jóska lacikonyhája, Sobri Jóska zsiványbarlangja és Savanyu Józsi lacikonyhája. Posztvulkánikus, 4×3 m-es és 6 m magas barlang.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Csúcs-hegyi-sziklaüreg néven Sobri Jóska zsivány barlangja és Savanyú Józsi lacikonyhája névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4463-as barlangkataszteri területen lévő, tihanyi Csúcs-hegyi-forrásbarlang gejziritben alakult ki, valamint 3 m hosszú és 5 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

A legtöbb Tihannyal foglalkozó útikönyv megemlíti (Dornyay–Zákonyi 1930, Eszterhás 1983, Örvös 1965, Uzsoki 1980, 1981, Zákonyi 1958).

Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es adatok. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel neve a barlanggal foglalkozó 54 írás megjelölésével. A 435., a 440., a 450., a 465., a 480., a 489. és az 510. tételek nem említik, a 434., a 439., a 449., a 463., a 479., a 488. és az 509. tételek említik.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Balaton-felvidéken elhelyezkedő, 4463/3 nyilvántartási számú Csúcs-hegyi-forrásbarlang. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4463-3 kataszteri számú Csúcs-hegyi-forrásbarlang.

Irodalom

További irodalom

  • Bártfay László: Naplója. Kézirat, 1838. 5. old. (A kézirat megtalálható az OSZK Kézirattárában.) (Nyomtatásban megismétli Vörös Károly, 1965.)
  • Bertalan Károly: Barlangok. In: Deák Margit szerk.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. – Veszprém L. 33–XII. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1972. 21–22. old.
  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Veszprém, Budapest. 1932–1976. Kézirat. (A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.)
  • Buckó Emmi: A Tihanyi-félsziget geomorfológiája. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 47–55., 91. old.
  • Cholnoky Jenő: A tihanyi gejzírkúpok. A Földgömb, 1935. (6. évf.) 2. sz. 48. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Budapest, 1934. 160. old.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. Budapest, 1955. 79. old.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balaton útikalauz. Budapest, 1957. 98. old.
  • Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája. – Veszprémi járás. Budapest, 1969. 192–199. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. (A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.)
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.) (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Eszterhás István: The Balaton Highlands. In Maucha László: Karst hydrological and speleological features. Field-trip guide D1 / of 10th International Congress of Speleology. Budapest, 1989. 22–29., 90–95. old.
  • Halász Árpád: Tihany félsziget földtörténete. Kézirat, 1960. (A kézirat megtalálható a MÉV Adattárában, Pécs.)
  • Horváth Bálint: A’ füredi-savanyúvíz ’s Balaton’ környéke. Magyar Óvár, 1848. 62–63. old.
  • Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei képekkel illusztrálva. Budapest, 1878. 178. old.
  • Jalsovits Alfréd: A tihanyi apátság története. Pécs, 1889. 113. old.
  • Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Budapest, 1987. 359., 368., 409. oldalak és két fénykép a fényképmellékletben
  • Kenyeres Lajos – ifj. Tildy Zoltán: Védett természeti ritkaságaink. Budapest, 1960. 34., 43., 46. old.
  • Kristóf Sándor szerk.: Hétvégi túrák hazánk legszebb tájain. Budapest, 1958. 200. old.
  • Láng–Fodorné: A Tihanyi-félsziget földtani felépítése. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 15–36., 48–50., 91. old.
  • Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc – Huba László: Balaton. Budapest, 1958. 30., 83–84., 148–149., 206., 209., 221., 225., 226., 235., 237., 379., 384. old.
  • Lóczy Lajos: A természeti szépségek megóvása. Balaton, 1910. augusztus 1. (3. évf. 6. sz.) 53. old.
  • Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 1. köt. 1. rész. 1. szakasz. Budapest, 1913. 325., 326., 329., 330. old.
  • Lukács Béla szerk.: Tihany. Ismerd meg hazádat! Budapest, 1953. 6., 25. old.
  • Mihályi Ernő – Vigyázó János: Tihany részletes kalauza. Budapest, 1926. 9. old.
  • Pék József: Csúcs-hegyi-barlang. Kézirat, 1970–1972. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Térképtárban.)
  • Örvös János: A Balaton-felvidék. Budapest, 1965. 108. old.
  • Radó S.: Reiseführer und Atlas Balaton, West-Ungarn. Budapest, 1974. 14. old.
  • Seifert – Pávai-Vajna Ferenc: Über die Rolle heisser Lösungen, Dämpfe und Gase bei der Höhlenbildung. Mitteilungen über die Höhlen- und Karstforschung, 1937. 104. old.
  • Szalay-Marzsó Lászlóné szerk.: A Dél-Dunántúl tájvédelmi körzeteinek látogatása. (Természeti környezetünk 3.) Budapest, 1980, 1981. 6–9. old.
  • Szerelmey Miklós: Balaton album. Pest, 1848. 17. old.
  • Szerelmey Miklós: Balaton albuma. Pest, 1851. (2. kiadás) 18. old.
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Budapest, 1980. 94. old.
  • Vitális István: A balatonvidéki bazaltok. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei, 1909. Budapest. 1. köt. 1. rész (Ásvány- és kőzettani függelék). 125., 126. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihanyi képek. Balatoni Kurír, 1942. október 1. 3. old.
  • Zákonyi Ferenc: Előadások a Balatonról és a Bakonyról. Veszprém, 1954. 31. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany és környéke. Budapest, 1958. 43., 70. old.
  • Zákonyi Ferenc – Lipták Gábor: Tihany és környéke. Budapest, 1958. 14., 30., 32–34., 39., 40., 43. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany. Balatonfüred, 1963. 6., 11., 12., 20., 22., 31–34., 47., 50., 53., 55., 57. old.
  • Zákonyi Ferenc – Illés István – Horváth Ferenc: A balatoni üdülőkörzet természeti értékei. Veszprém, évszám nélkül. 9., 37–39. old.
  • –: Füred és a Balaton vidéke. 1848. Hely nélkül. 17. old.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csúcs-hegyi-forrásbarlang&oldid=23230901”