Csuklyás cerkóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csuklyás cerkóf
Csuklyás cerkóf.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Cerkófmajomformák (Cercopithecinae)
Nem: Cercopithecus
Faj: C. lhoesti
Tudományos név
Cercopithecus lhoesti
(P. Sclater, 1899)
Elterjedés
Cercopithecus lhoesti distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csuklyás cerkóf témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás cerkóf témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyás cerkóf témájú kategóriát.

Smit.Cercopithecus L'Hoesti.jpg

A csuklyás cerkóf (Cercopithecus lhoesti) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjéhez, ezen belül a cerkóffélék (Cercopithecidae) családjához és a cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsaládjához tartozó faj.

A Cercopithecus nemen belül a Lhoesti csoportba tartozik, közeli rokon fajai a szakállas cerkóf (Cercopithecus preussi) és a napfarkú cerkóf (Cercopithecus solatus).

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a faj az északkeleti Kongó-medencében, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, a Lualaba folyótól keletre, az Ituri-esőerdőben, Ruandában valamint Uganda nyugati részén, a Kigezi körzet délnyugati részén és a Rwenzori-hegységben él. Fő elterjedési területén kívül elszigetelt populációi élnek Ugandában a Kibale-erdei Nemzeti Parkban, a Kalinzu-erdei Rezervátumban, a Rwenzori-hegység Nemzeti Parkban, a Maramagambo-erdei Rezervátumban, és a Bwindi Nemzeti Parkban, Ruandában a Nyungwe Nemzeti Parkban valamint a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Virunga Nemzeti Parkban és a Kahuzi-Biéga Nemzeti Parkban. Jelenléte Burundi területén nincs megerősítve. Elterjedési területén belül akár 2900 m magasságon is megtalálható. Különféle erdős területeken él, többek közt galériaerdőkben, síkvidéki esőerdőkben, erdős szavannán, hegyoldalakon.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrika egyik legszebb főemlőse. Finom vonású, fekete pofáját élénk fehér színű nyakszőrzet keretezi. Másik jellegzetessége a mélyen ülő, narancsszínű szeme, melyet szőr nélküli bőr vesz körül, ez a bőr a hímeknél halvány ibolyaszínű. Teste és hosszú lába egy gesztenye színű nyerget kivéve fekete, helyenként őszes szürke szőrzettel. Hosszú farkának töve vastag, farka fekete színű bojtban végződik A kifejlett hímek súlya (6 kg) kétszerese lehet a nőstényének, herezacskójuk feltűnő, élénk kék színű. Az újszülöttek barna színűek, színük két-három hónapos korukra kezd a felnőttek színére hasonlítani.

A faj különlegessége, hogy csak a csuklyás cerkóf és egy nagyon közeli rokona, a szakállas cerkóf az a két óvilági majom, amely képes a farkát kapaszkodásra is használni. Erre rajtuk kívül – igaz, jóval ügyesebben ­–­ csak egyes újvilági majmok képesek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csuklyás cerkóf csoportokban él, melyben egy hím és 10–17 nőstény illetve fiatal egyed él. A csoport tagjai szoros kötelékben élnek, melyet a kölcsönös kurkászás erősít meg. A csuklyás cerkóf, más cerkófmajomformákkal összehasonlítva inkább a talajszinten él, a talajszinten közlekedik, a ragadozók elől futva menekül.

Alvás céljából csoportosan a fákra vonulnak vissza, ahol a ragadozóktól biztonságban érezhetik magukat. A fiatal egyedek gyakran összefonják farkukat anyjukéval.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak alvás, hanem többnyire táplálkozás céljából is a fák magaslatait választják. Táplálékukat gyümölcsök, a fák, bokrok fiatal levelei és hajtásai alkotják. Elfogyasztják a gerincteleneket is, alkalmanként páfrányok hajtásait, gombákat és zuzmókat is esznek. Más cerkófmajomfélékhez hasonlóan gyakran gyűjtögetik táplálékukat más majomfélékkel együtt, kihasználva azt, hogy a többi faj is figyelmeztethet a ragadozók közeledtére.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csuklyás cerkóf az évszakokhoz igazítva párzik, az időzítés a területtől függően változó. Körülbelül öt hónapos vemhesség után az anya egyetlen utódnak ad életet. Az ellés általában éjszaka történik, általában a száraz évszak végeztével, amikor a szoptatáshoz szükséges eső a legbőségesebb.[1] Az anya a méhlepényt elfogyasztja, az újszülöttet tisztára nyalja. A csoport többi nőstény tagja nagy érdeklődést mutat az újszülött iránt. Az újszülött teljes szőrzettel, nyitott szemmel születik. Néhány hónap után a szoptatás kevésbé gyakorivá válik, de körülbelül az utód két éves koráig megmarad, amikor az anya újabb utódnak ad életet. A hímnemű utód, ivarérettségét elérve elhagyja a csoportot.[2] Fogságban akár 30 évig is élhet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj elterjedési területének keleti részén a mezőgazdasági célú erdőirtások miatt jelentősen csökken az élőhelye. Egyes területeken húsáért is vadásszák.

A Természetvédelmi Világszövetség a sebezhető kategóriába sorolja. A fajt Ruanda, Uganda és Burundi (itt még nem erősítették meg előfordulását) területén törvény védi.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csuklyás cerkóf egyike a fogságban legritkábban tartott cerkófoknak. A világ állatkertjeiben nagyjából 50 egyede élhet csupán. A faj esetében a legfőbb problémát az jelenti, hogy az alapító csapat, amelyből a mai egyedek származnak, nagyon kis létszámú volt. Vagyis igen nagy és nehezen elkerülhető a beltenyész-tettség kialakulása. Ez azért jelent nagy veszélyt, mert ennek révén nagyobb arányban jelennek meg az öröklött betegségek, ami az állatkerti populáció fennmaradását veszélyezteti. A koordinátorok egyik fontos feladata tehát a genetikai változékonyság megőrzése, ami ilyen esetekben nehéz feladat, és nagyfokú együttműködést igényel a programban részt vevő állatkertek között.


Magyarországon korábban sehol sem tartották a fajt, de 2009 március elején 3 példány (1 hím és két nőstény) érkezett a Szegedi Vadasparkba, a két nőstény a franciaországi La Palmyre-i, míg a fiatal hím a Párizsi Állatkertben született.[3]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. L'Hoest's Monkey. Oregon Zoo. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  2. L'Hoest's monkey; Cercopithecus lhoesti. BBC, Science & Nature: Animals. [2013. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 15.)
  3. Csuklyás cerkóf (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]