Csikló
A csikló (clitoris) egy női nemi szerv.
Etimológia
Magyar neve feltehetően a csikland (körülbelül: kényes, izgatóan érdekes) szóból ered, a csiklik igének a folyamatos melléknévi igenévi alakja.[1]
A csikló nemzetközi megnevezése (clitoris) a görög, kulcsocska jelentésű κλειτορίδα (klitorida) szóból származik, lévén az anatómia hajnalán a testi szerelem kulcsának tartották.
Felépítése
1. a csikló fitymája; 2. a csikló makkja; 3. húgycső nyílása; 4. hüvelytornác; 5. kis szeméremajak; 6. hüvelybemenet; 7. (borotvált) nagy szeméremajak; 8. gát
(2) a csikló makkja
Felépítése nagyon hasonlít a férfi hímvesszőjének felépítéséhez, sőt valójában az is, csak azzal a különbséggel, hogy a csikló mérete jóval kisebb, működése más. Ez a hasonlóság a következőnek tudható be: amikor az anyaméhben a nemi szervek kifejlődése történik, egy apró kitüremkedés képződik a magzat lábai között; ennek továbbfejlődése viszont már a kromoszómáktól függ. Ha továbbnövekszik, akkor pénisz lesz belőle és az utód fiú lesz; ellenkező esetben kissé visszahúzódik, és a lány utód csiklójává válik.
Az ülőcsontról eredő (ischiocavernosus) és a hüvelybemenet mellől (bulbus vestibuli vaginae) eredő (bulbocavernosus) izmok barlangos testben (corpora cavernosa) végződnek és részt vesznek a csikló merevedésében. Az izmok által alkotott szárak (crus) a szeméremdomb előtt egyesülve alkotják a csikló nyelét, melyben a merevedő szövetet tartalmazó barlangos test képes vérrel telítődni, így a csikló merevedését előidézni. A testet (corpus) a gömb alakú makk (glans) zárja le.
A csikló a test szabad idegvégződésekkel a legsűrűbben ellátott szerve, ezért talán a legtöbb nőnél erotikusan is ez a legérzékenyebb terület.
A csikló merevedése
A csikló izmai képesek a csikló egyetlen visszerét (a hátul található vénát, amely a barlangos testekből szállítja a testbe vissza a vért) olyannyira összenyomni, hogy a merevedőszövet megteljen a folyadékkal, így a csikló merevvé váljon. Merevedés során a szerv mérete többszörösére növekedhet.
Klitoridektómia
Tévesen nevezik női körülmetélésnek is. A főleg gyermekkorban végzett műtét során eltávolítják a csiklót. Az eltávolítást egyes kultúrákban az önkielégítés megakadályozása miatt, máshol „esztétikai” okokból végzik. Európában a huszadik század elején volt utoljára szokás ilyen beavatkozást végezni. Durvább formájánál az egész kisajkat kimetszik. Az eljárás ma már inkább csak Afrika egyes országaiban létezik, ellene több emberjogi szervezet emelte fel szavát, közöttük az Amnesty International [1] is.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Mi köze a csiklandozásnak a csiklóhoz?, nyest.hu
További információk
