Fityma
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A fityma vagy más néven előbőr (lat. praeputium) a férfi nemi szerv része, a hímvessző végén a makkot fedő visszahúzható, illetve erekció esetén visszahúzódó dupla bőrredő. A hímnemű emlősállatok többségének nemi szerve rendelkezik a makkot védő bőrréteggel, de a fityma kifejezést a mindennapi szóhasználatban az emberi férfi nemi szerv részét alkotó bőrredőre szokás használni.
Anatómiai jellemzői[szerkesztés]
Leírása[szerkesztés]
A fityma egy kettős bőrredő, amely rugalmasan, de szorosan simul a makkra, körkörösen, a pénisz nyugalmi állapotában akár részben, de általában teljes egészében beborítva azt, amihez a pénisz alsó részén a fitymafékkel kapcsolódik.
Két különböző jellegű részből áll. Külső része az ún. "külső fityma", amelynek felülete, jellege megegyezik a hímvesszőt borító bőrfelülettel. A nyugalmi állapotban a makkal érintkező ún. "belső fityma" azonban más, inkább a szemhéj, valamint a szájüreg belső hajszáleres bőrfelületére hasonlít, főként azért, mert igen gazdag idegvégződésekben, így a szexuális tevékenység során is szerephez jut.
A fityma méretre felnőttkorban egyénenként igen eltérő lehet. Gyermekkorban általában teljesen beborítja a makkot, nem egyszer túllógva rajta (ez a fitymatúltengés), a serdülés bekövetkezte után azonban a férfiak jelentős részénél már csak részlegesen fedi azt.
Funkciója[szerkesztés]
A fityma nyugalmi állapotban védi a makk idegvégződésekben gazdag és érzékeny bőrét a mechanikai hatásoktól és szennyeződésektől. A fitymán található idegvégződések a szexuális tevékenység során a szexuális ingerek keltésében is részt vesznek. A fityma további szerepéről az orvostudományban még napjainkban is viták folynak. Létezik olyan elmélet, amely szerint a közösülésnél a női hüvelyben mozgó pénisz makkján fel-le gördülő fityma szerepet játszik az orgazmus kialakulásában. Más elméletek viszont cáfolják ezt a nézetet, miszerint a szexuális funkciókban nem találtak érdemi eltéréseket a fitymás, valamint fitymával nem rendelkező (körülmetélt) férfiak körében, különböző, a témában végzett felmérések eredményeire hivatkozva.
Tisztálkodás[szerkesztés]
A makk és a fityma között fehér színű, faggyúszerű váladék szmegma keletkezik, amelyet a makk peremén elhelyezkedő mirigyek termelnek. A felgyülemlett és bomlásnak indult szmegma gyulladás forrása lehet, ezért a napi tisztálkodás során fontos a makk tisztán tartása, ez a fityma hátrahúzása után végezhető el.
A fityma elváltozásai[szerkesztés]
Fitymaszűkület (phimosis)[szerkesztés]
Fitymaszűkületről beszélünk, ha a fitymát körkörösen alkotó kettős bőrredő nyílása szűk, ezért az gyűrűt alkotva beszorítja a makkot a fitymába, sikeres hátrahúzás esetén pedig homokóraszerűen szorítja a péniszt, emiatt a fityma a – főként az erekció során a megnagyobbodott – makkról csak nehezen, vagy egyáltalán nem húzható hátra. Ez az elváltozás megnehezíti a hímvessző tisztán tartását, amelynek következtében a fityma és a makk között felgyűlő túrószerű váladék, a szmegma kitakarításának rendszeres elmaradása fitymavisszatapadást, a szmegmában megkötődő kórokozók pedig fertőzéseket, gyulladásokat okozhatnak. Szexuális tevékenység – közösülés, maszturbálás – során a szűk fityma berepedhet, a kialakuló hegek miatt a fitymaszűkület tovább súlyosbodhat, visszatérő gyulladások forrása lehet. Felnőttkorban, főleg időskorban gyakran cukorbetegség következtében is kialakulhat, de betegség (pl.: LS – Lichen Sclerosus) is előidézheti.
A fitymaszűkületet főként műtéti eljárással korrigálják, mértékétől függően a fityma teljes vagy részleges eltávolításával (körülmetélés - circumcisio). Kismértékű fitymaszűkület esetén gyakran elég a fityma szélének néhány helyen történő bemetszése (fitymaplasztika). Mindegyik beavatkozás ambuláns ellátás keretében, helyi érzéstelenítés vagy altatás mellett történik.
Az elhanyagolt, kezeletlen fitymaszűkület következtében nagyobb eséllyel alakulhat ki péniszrák.
.jpg)
Rövid fitymafék (frenulum breve)[szerkesztés]
A fitymával kapcsolatos, általában veleszületett problémák közé sorolható a fitymafék (frenulum), más néven "kantár" rövidsége, főleg fitymatúltengéses férfiaknál.
Ez a probléma jellemzően hevesen végzett szexuális tevékenység (önkielégítés – maszturbálás, közösülés – behatolás) során jelentkezik, amikor is a hímvessző alsó (elülső) oldalán a fitymát a húgycsőnyíláshoz kapcsoló húrszerű bőrlebeny a fityma hátrahúzásakor, hátrafeszítésekor erőteljesen megfeszül, kifehéredik, fáj, esetleg csíp, rosszabb esetben túlfeszítés következtében berepedhet, elszakadhat, ebben az esetben a benne futó kapilláris hajszálerecske bőségesen vérzik.
A rövid fitymafék a többi fékhez (nyelvfék, ajakfék) hasonlóan egy apró ambuláns műtéti beavatkozással egyszerűen korrigálható, amelynek során a fék húrját általában egy apró bemetszéssel átvágják, vagy jellemzően leégetik, eltávolítják.
A fityma letapadása (cellularis adhesio)[szerkesztés]
Az az állapot, amelyben a fityma belső lemezének felszíne össze van tapadva a makk nyálkahártyafelszínével. Kétféle fitymaletapadást különböztetünk meg: a veleszületett letapadást és a fitymavisszatapadást.
A veleszületett fitymaletapadás az az elsősorban születéskor fennálló természetes állapot fiúgyermekeknél, amelyben a hímvessző fitymája sejtesen össze van tapadva a makkal. Ez az állapot normál esetben kb. a szobatisztaság kialakulásának környékén, legkésőbb a gyermek kölyökkoráig (7-10. életév) magától megoldódik: részben azért, mert belülről a makk pereme alatti árokban lévő milliónyi faggyúmirigy által termelt fitymafaggyú idővel sajtszerű állagú anyaggá (szmegmává) alakul át, ennek az anyagnak a feltorlódása pedig idővel finoman leválasztja a fitymát a makkról, részben viszont azért, mert a kisfiú úgy kb. a 3-5. életévében a természetes szexuális kíváncsiság részeként felfedezi a saját nemi szerveit, elkezdi azt piszkálni, húzogatni magának, ezzel pedig kívülről segíti a fityma természetes leválását. Amint a belső fitymalemezt a szmegma valamint a kisgyermek a makktól teljes egészében fokozatosan elválasztja, a fityma a makk mögé teljesen hátrahúzhatóvá válik.
A fityma letapadása biológiailag azért normális, mert minden fiúgyermek így születik, és mivel pelenkáskorban még a kisbabák nem képesek a vizelet, valamint a széklet ürítését szabályozni, a letapadás megvédi a hímvessző idegvégződésekkel teli makkját a pelenkatartalomban lévő esetleges kórokozóktól, és az azok okozta fertőzésektől, gyulladástól. Éppen ezért nem szükséges orvosilag beavatkozni, amennyiben a fityma a vizelést nem akadályozza, ellenben a gyermeket sem szabad büntetni, amikor a péniszéhez nyúlkál.
Noha ez az állapot teljesen természetes, a gyermekorvosok jelentős része (az Amerikai Egyesült Államokban túlnyomó többsége) sokszor mégis vitatja ennek tényét, és tévesen megoldandó problémaként kezeli. Ennek megfelelően ezt az összetapadást sokszor státuszvizsgálatokon szükségtelenül próbálja megszüntetni (azaz a fitymát megpróbálja feltépni), felesleges szenvedésnek kitéve ezzel a gyermeket és szülőjét, nemegyszer súlyos traumát, bizalmatlanságot kialakítva a gyermekben a szülőjével valamint az orvosokkal szemben, és gátlásokat, félelmeket kiváltva a saját nemi szerveivel szemben.
A fitymavisszatapadás jellemzően inkább serdülőkori jelenség, amelynek során a már legalább egyszer elvált fityma – általában a napi tisztítás rendszeres elmaradásának és a nem megfelelő higiénia következtében – részlegesen vagy teljesen visszatapad a makk felszínére és nem húzható hátra a makk mögé. Ez az állapot – a veleszületett letapadással ellentétben – viszont rendellenes, valóban megoldandó probléma és orvosi beavatkozást igényel, mert a visszatapadt fityma az ott megrekedő kórokozóknak köszönhetően gyulladásokat, fertőzéseket, bevérzéseket okozhat a fityma bőrén és a makkon egyaránt. A fityma tartós, megoldatlan visszatapadása gyakran párosul fitymaszűkülettel, amely nemegyszer igényel a későbbiekben orvosi beavatkozást is.
Körülmetélés (circumcisio)[szerkesztés]
A körülmetélés a fityma egészségügyi (nagyon gyakran csupán egészségügyi okokra hivatkozó), vallási ok, rituális vagy egyéb meggyőződés miatt végrehajtott eltávolítása. Több fajtája létezik: a részleges és a teljes körülmetélés.
A részleges körülmetélés során a fitymának csak egy részét (fitymaszűkület esetén opcionálisan csak a beszűkült, heges részt) távolítják el, így az valamennyire továbbra is fedi a makkot, a teljes körülmetélés során azonban a fitymát teljesen eltávolítják, így az nyugalmi esetben sem borítja be azt. A teljes körülmetéléskor azonban változó, hogy a fityma külső vagy belső részéből távolítanak-e el többet, ezt általában érdemes megbeszélni az orvossal. Egyes orvosok körülmetélés során is meghagyják a fitymaféket, míg a többség azt is eltávolítja a műtét alatt.
Általában sebészi úton, általában helyi érzéstelenítés vagy altatás mellett, a rituálék keretén belül, esetleg kisbabák esetében egyes orvosok érzéstelenítés nélkül is elvégzik. Azon vallásoknál, ahol az előírások, vagy a tradíciók miatt hajtják a végre a körülmetélést, ott erre még a gyermek serdülése előtt (kölyökkorban), esetleg már újszülött korban sort kerítenek, általában ünnepélyes keretek közt (pl. zsidó vagy iszlám körülmetélés).
Külső hivatkozások[szerkesztés]
