Csigák

Csigák
	Párzó éticsigák (Helix pomatia)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Csoport:	Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria);
Főtörzs:	Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Altörzs:	Héjasok (Conchifera);
Osztály:	Csigák (Gastropoda); Cuvier, 1797
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csigák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csigák témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 13.) ezen a változaton alapul.

A csigák (Gastropoda) a puhatestűek törzsének (Mollusca) legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasuk ellaposodott, erőteljes bőrizomtömlővel ellátott testrész, segítségével helyváltoztató mozgást végeznek.

A csigák anatómiája

Testfelépítésük általános jellegzetességei

Az aszimmetria kialakulása

A csigák legszembetűnőbb sajátossága a csigaház, mely tulajdonképpen meszes külső váz, hozzá izmok is tapadnak. A váz – ellentétben pl. a kagylók héjteknőjével – aszimmetrikus. A csigák azonban csak másodlagosan részaránytalanná vált állatok, őseik kétoldalian részarányosak voltak. A részaránytalanná válás három alapvető folyamat eredménye: a test visszahajlásáé (flexio), a csavarodásé (torsio) és a visszacsavarodásé (detorsio).

A változás során a hátulsó testvég visszahajlott, ennek eredményeképpen a végbélnyílás és a kopoltyúk előre, a fej közelébe kerültek. A torsio folyamatában a belső szervek a visszahajlás síkjáról merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak. Emiatt az eredetileg jobb oldalon lévő szervek átkerültek az állat bal oldalára, és viszont. Ezt követően a páros szervek egyike redukálódott, majd felszívódott. Az ezzel együtt kialakult sajátos anatómiai jellegzetesség a keresztidegűség (streptoneuria), ugyanis a két fő párhuzamos idegköteg a bélcső alatt és felett a torsio következtében keresztezték egymást.

A csigák egy részénél bekövetkezett további detorsio. Ennek következménye lett, hogy a szervek visszakerültek a test eredeti oldalára, azonban páratlanok maradtak (pl. szívpitvar, vese, kopoltyú), az eredeti szervek nem fejlődtek ki újra. Ezzel együtt megszűnt a keresztidegűség, és másodlagos egyenesidegűség alakult ki (euthyneuria).

Morfológiai jellegzetességek

Lásd még: A csigák morfológiája

A csigák feje kicsiny, rajta található a szájnyílás, fölötte pedig a tapogatók. Ez utóbbiaknak az érzékelésben van szerepük. Lábuk erőteljesen ellaposodott csúszó- vagy hasláb. A szájnyílás és a talp széle között nyílik egy exokrin mirigy, a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint kontrakciós hullám jelenik meg és fut végig a haslábon. A haladó csiga mögött a megszáradt nyálka mászásnyom formájában marad meg.

A csigák legjellegzetesebb morfológiai sajátossága a külső meszes váz, a csigaház (testa), kivéve a meztelencsigák öregcsaládját (Limacoidea spf.), valamint a csupaszkopoltyúsokat (Nudibrachia). A csigaház alakja, mérete, színe fajonként változó, így az fajmeghatározó bélyeg. A házat a köpenyszegélyben található nagy, nyálka-, fehérje- és mésztermelő mirigysejtek választják ki. Ennek megfelelően többrétegű a csigaház. Legbelül vékony gyöngyházréteg (hypostracum) található, mely a csigák nagy többségénél hiányzik. Középütt vastag kristályos mészréteg, míg legkívül fehérjéből és kitinből álló réteg található. A csigaház egész élete során együtt növekszik az állattal.

A táplálkozás

A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, és a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s végül a tág gyomor következik. A nyálmirigyek a garat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás . A középbéli mirigy(hepatopancreatum) szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek. Törmeléket szűrő életmódjuk pedig hozzájárul a vizek öntisztulásához.

Anyagszállítás

A szívük nagy szívburoküregben található, egy-egy szívkamrából és szívpitvarból áll. A szívkamrából induló aorta három fő artériára válik szét, melyek a fejbe, lábba és zsigerzacskóba indulnak. A vérük színe kékes, mert benne réztartalmú hemocianin található.

Légzés

A csigák között alapvetően kétféle légzési mód alakult ki:

a vízben való légzés, mely kopoltyúval történik;
a légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik.

A kopoltyú lehet a szívkamra előtt (elöl-kopoltyúsok) vagy mögött (hátul-kopoltyúsok), ami rendszertani bélyeg. A tüdővel lélegző csigák a tüdőscsigák csoportját alkotják, közöttük azonban találni vízi és szárazföldi fajokat egyaránt.

Szaporodás és egyedfejlődés

Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek, járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. Az elöl-kopoltyús csigák váltivarúak, a hátul-kopoltyúsok és tüdősök pedig hímnősek. A hímnősek kölcsönösen termékenyítik meg egymást; ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peterakáskor a petecsövön áthaladó petesejteket termékenyítik meg a spermiumok.

A tengeri fajok egyedfejlődése átalakulással történik, több lárvaalakon keresztül, melyek mint planktonikus szervezetek élnek a tengervízben a kifejlődésig. Az édesvízi és szárazföldi fajok átalakulása már a petében megtörténik, így az ő posztembrionális fejlődésük átalakulás nélküli.

Az ivarszervek részei

Fehérjemirigy
hímnősmirigy
Hímnősvezeték
hüvelyfüggelék (appendicula, stimulatory organ)
Ivarnyílás
Ivarpitvar
megtermékenyítési kamra
nyálkamirigyek (ujj alakú mirigyek)
nyíltok (nyílzacskó)
ondócsatorna (vas deferens)
ostor
párzótáska
párzótáska-vezeték (pedunculus)
párzótáska függeléke (diverticulum)
Pénisz
péniszburok (penial steeth)
péniszfüggelék (Penial appendix)
Péniszfüggelék-visszahúzó izom
pénisztasak (penial caecum)
Péniszvisszahúzó izom
péniszszemölcs (penial papilla)
pete-ondóvezetõ
spermatok (spermatophore)
a „szerelem nyila” (spiculum amoris)
utópénisztasak (epiphallar caecum)
utópénisz (epiphallus)
Vagina
Vagina-visszahúzó izom.

Szabályozás és érzékelés

Idegrendszerük fejlett, erősen központosított. A fő központ a feji dúc vagy agydúc, emellett van még köpenydúc, zsigeri dúc és lábdúc. Garatideggyűrűjüket az agy-, láb- és köpenydúc alkotják. A fejen található tapogatók az érzékelésben elsőrendűek. A tapogatók felületén mechanoreceptorok találhatók, a tapogatók tövén vagy végén fényérzékelő sejtek csoportosulásából kialakuló csésze- vagy gödörszem található.