Csepregi Lajos
| Csepregi Lajos | |
| Született | 1818. november 1. Lápafő |
| Elhunyt | 1890. február 14. Gödöllő |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | színházi titkár, fordító |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Csepregi Lajos (Lápafő, 1818. november 1. (keresztelés)[1] – Gödöllő, 1890. február 14.) énekes-színész, színházi titkár, színházvezető, drámafordító.
Élete[szerkesztés]
Református szülőktől származott, apja Csepregi Sámuel iskola rektor, anyja Rózsás Eszter. Gazdasági pályára készült, hajlamai azonban a színészetre terelték. Előbb vidéki, de nem szereplő színész lett, majd egyre inkább a színügy munkása. 1938–1839-ben került a Nemzeti Színházhoz, hol mint kardalnok, színész, énekes, ügyelő, gondnok működött. 1843–1846 között a gróf Károlyiaknál gazdasági írnok volt, utána azonban ismét visszatért a színházhoz és régi szenvedélyének élt. 1860-ban Szigligeti Edétől vette át a titkári munkakört. Mikor Zichy Antal 1871-ben intendánsi állásáról leköszönt, a félesztendei interregnum alatt rábízták a színház adminisztratív igazgatását.
Igen kiművelte magát és sok idegen nyelvet jól megtanult. A Nemzeti Színház három első évtizedében ő fordított le legtöbb színdarabot (francia, angol, olasz, német nyelvekről) a játékrend számára. Prózáját a színészek véleménye szerint jól lehetett beszélni a színpadon. A Nemzeti Színház első félszázadának krónikása volt.
Pontos, szorgalmas, érdes modorú ember volt. 1889. január 1.-én nyugdíjaztatott, ekkor koronás arany érdemkeresztet kapott és Gödöllőre költözött, ahol 1890. február 14-én agyonlőtte magát. A Radnótfáy-alapból, melyet ő kezelt, 13 000 aranyforint hiányzott és midőn e miatt a királyi ügyész elé idézték, maga vetett véget életének, mire Podmaniczky Frigyes báró, a Nemzeti Színház volt intendánsa, a hiányt rögtön kifizette.
Csepregi utolsó levelében, melyet 1890. február 12.-én nejéhez írt, ártatlannak vallotta magát és szerencsétlenségének okát a pénztárkezelésben való teljes járatlanságának tulajdonította. A levél még abban az évben a Színészek Lapjában (8. szám) megjelent.
Munkái[szerkesztés]
- A vindsori vig nők, vig opera 3 felv. Shakespeare után irta Mosenthal, zenéje Nicolai Ottótól. Pest, 1859.
- Dinorah, vagy a ploermeli búcsu, vig opera 3 felv. Carré Mih. és Barbier után, zenéje Meyerbeertől. Uo. 1860.
- Lalla Roukh, vig opera 2 felv. Carré és Battu után. Uo. 1863.
- A pártbaj, dr. 5 felv. Ferrari Pál után, olaszból ford. Uo. 1872. (Nemz. Szinh. Könyvt. 33.)
- II. Károly Anglia királya, tört. vigj. 5 felv. Giacometti Pál után. Bpest, 1873. (Nemz. Szinház Könyvtára 46.)
- A mentor, vigj. 3 felv. Fredro J. S. után. Uo. 1875. (Nemz. Szinház Könyvtára 56. és Arad, 1877.)
Perthes Karolina életrajzát írta a Család Könyvébe (III. 1857.)
Fordított 65 színművet és 7 opera- és operettszöveg-könyvet. Ezek betűrendben a következők:
- Apát keres, Scribe és Vanderbuch után;
- Antverpi árvák, Bouchardy (Egressy Bénivel);
- Attila, opera, zenéje Verditől;
- Benoiton család, Sardou;
- Bohó Misi de Hájas, Goldschmidt (Aszalaival);
- Családi dráma, Carré és Barbier (Egressivel);
- Diogenes, Pyat Bódog;
- Edda, Weilen;
- Egy napi dicsőség, Deligni;
- Egy szinésznő élete, Bourgeois;
- Elizondói leány, operette, zenéje Offenbachtól;
- Evangelium és családélet, Souvestre (Egressyvel);
- Fehér és piros rózsa, Shakespeare (Tóth Józseffel);
- Férjem kószál, Carmon;
- Fiammina, Uchard Mario;
- Fortunio dala, operette, Cremieux és Halevy, zenéje Offenbachtól;
- A Gyárnok, Souvestre Emil;
- Hála Istennek terítve van, Gozlan;
- Három mellény, Desnoier;
- Házasság pénzért, Scribe;
- Herman gróf, Dumas (Egressyvel);
- Johanna és Jeanette, Scribe (Nemz. Szinház Zsebkönyve 1848.)
- Jól őrzött leány, Labiche;
- Kákán csomó, Bornier;
- Kápolna, Gozlan;
- Kedves, Girardin;
- Két anya gyermeke, Soulié;
- Két Philibert, Picard;
- Királyi csók, Bayard;
- Koldus nő, Bourgeois;
- Kőműves, Bayard; Lakat, Aldridge;
- Lavater, Dumanoir;
- Lecouvreur Adrienne, Scribe (Egressyvel);
- Londoni arszlánok, Bourcicault;
- Marianna, Bourgeois (Egressyvel);
- Marquisné vacsorája, Michel;
- Marsan herczegnő, D'Ennery;
- Márvány hölgyek, Borrier;
- Megyek Amerikába, Bayard;
- Narancsárusnő, Masson;
- Nem mind arany a mi fénylik, Thomas;
- Nép és aristokratia, Dumersan és Delaborde (Egressyvel);
- Női harcz, Scribe;
- Pénz, dicsőség és nők, Cogniard és Delaborde;
- Saint-Georges lovag, Mellesville és Roger de Beauvoir;
- Sheridan, Langlé Aylié;
- Szamártej, Gabriel és Dupenty;
- Szerelmes pap, Laurener;
- Szökőév, Bukstone;
- Titkos ügyvivő, Hackländer;
- Tudtán kivül kém, Mellesville és Duveyrier;
- Tücsök leánya…;
- Válság, Feuillet;
- Veronai két nemes, Shakespeare (Tóth Józseffel).
A színházi év-, zsebkönyvek és almanachok, általában egyszerűen az előadott darabok címének felsorolására szorítkoztak, a szerzők nevének megemlítése nélkül. A Nemzeti Színház zsebkönyvét azonban 1868-tól Csepregi a színház titkáraként adta ki 1875-ig.[2][3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lápafői ref. keresztelési anyakönyv, 1818. év.
- ↑ Jónás Alfréd: Színházi évkönyvek, zsebkönyvek és almanachok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában, Magyar Könyvszemle LXIII. év. Harmadik folyam 3. füzet epa.oszk.hu - 1939. Júli.-Szept.
- ↑ Tóth Lajos: A Nemzeti Színház zsebkönyvei (502-504. oldal), Irodalomtörténeti Közlemények 41. évf. 4. füzet epa.oszk.hu - 1931.
Források[szerkesztés]
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.