Cotnari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kotnár (Cotnari)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Moldva
Fejlesztési régió Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Iași
Rang községközpont
Beosztott falvak Bahluiu, Cârjoaia, Cireșeni, Făgăt, Hodora, Horodiștea, Iosupeni, Lupăria, Valea Racului, Zbere
Polgármester Vasile Crețu
Irányítószám 707120
SIRUTA-kód 96487
Népesség
Népesség 1545 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 7248 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 103,53 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kotnár (Románia)
Kotnár
Kotnár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′, k. h. 26° 56′Koordináták: é. sz. 47° 21′, k. h. 26° 56′
Kotnár weboldala

Cotnari község Romániában, Iași megyében. Nevezetes a kövér-nek (Grasa de Cotnari) nevezett desszertboráról, amelyet a hagyomány szerint Mátyás király lakodalma idején telepítettek ide,[3] mivel a király tokaji venyigéket ajándékozott hűbéresének, III. István moldvai fejedelemnek.[4] 2008-ban a romániai piacon a cotnari bor a második helyen állt, 8,8% piaci részaránnyal.[5]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászvásártól északnyugatra, Târgu Frumos és Hârlău között, a Bahlui patak jobb oldalán fekszik.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapításáról nincsenek pontos adatok; egyes források szerint a 15. század elején, huszita szászok létesítették. Első írásos említése 1448-ból maradt fenn. A 15.-16. században Moldva fontos városa volt.[6]

1561-ben Iacob Heraclides fejedelem latin tannyelvű kollégiumot alapított, amelyet Johannes Sommer vezetett.[7] Az iskola lutheránus lelkészképzőként 1588-ig működött, amikor IV. (Sánta) Péter átengedte a jezsuitáknak, akik itt képezték ki a moldvai magyar és német települések papjait.[8]

1606-os adatok szerint lakossága csaknem teljesen katolikus volt. Lakosai szászok és magyarok voltak, öt templomukat említik, melyből három kőből, kettő fából épült. Lőrinc nevű papja szász volt.

1622-ben egy moldvai katolikus pap írt katolikus lakóiról, kiknek 3 templomuk volt itt.

1636-ban a ferences Remondi Emánuel írt a községről, aki a bákói püspök Zamoyski János kísérője volt. Ő 60 házat talált a településen.

1661-ben Kolosevich Balázs helyettes apostoli vikárius egy katolikus templomot és három kápolnát talált itt, a templom közelében pedig szépen faragott keresztelőkút állt leírása szerint. A település szász hívei gyermekeiket leszámítva 199-en voltak.

Említést tett szőlőjükről is.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. században a község még majdnem teljesen katolikus volt, a magyar és szász lakosság öt templommal rendelkezett.[9]

2002-ben 7948 lakososából 7909 román, 37 cigány és 2 magyar volt. A népesség 93,36%-a görögkeleti, 5,24%-a római katolikus vallású.[10]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejedelmi-lak romjai - a 17. századból való
  • Katolikus templom romjai - A 15. században gótikus stílusban épült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Csávossy György. „Az erdélyi szőlő- és borgazdaság az idő tükrében”. Korunk 2008 (9). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  4. Beke György. „Föld és lélek”. Ökotáj 1998 (18-19.). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  5. Irházi János: Kiforralták, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. november 14.)
  6. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
  7. Chimet, Iordan. „A kisebbségek problematikája”. Korunk 1997 (1). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  8. Oțetea, Andrei. A reneszánsz és a reformáció. Budapest: Gondolat Kiadó, 237. o. ISBN 963-280-046-X 
  9. A moldvai magyarság történeti számadatai (pdf). (Hozzáférés: 2008. november 14.)
  10. Etnodemográfiai adatbázis. Magyar Tudományos Akadémia, Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin. Moldvai utazások. Panoráma. ISBN 963-243-099-9 (1978) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]