Cotnari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kotnár (Cotnari)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Moldva
Fejlesztési régió Északkelet-romániai fejlesztési régió
Megye Iași
Rang községközpont
Beosztott falvak Bahluiu, Cârjoaia, Cireșeni, Făgăt, Hodora, Horodiștea, Iosupeni, Lupăria, Valea Racului, Zbere
Polgármester Vasile Crețu
Irányítószám 707120
Népesség
Népesség 1545 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 7248 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 103,53 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kotnár  (Románia)
Kotnár
Kotnár
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′, k. h. 26° 56′Koordináták: é. sz. 47° 21′, k. h. 26° 56′
Kotnár weboldala

Cotnari község Romániában, Iași megyében. Nevezetes a kövér-nek (Grasa de Cotnari) nevezett desszertboráról, amelyet a hagyomány szerint Mátyás király lakodalma idején telepítettek ide,[3] mivel a király tokaji venyigéket ajándékozott hűbéresének, III. István moldvai fejedelemnek.[4] 2008-ban a romániai piacon a cotnari bor a második helyen állt, 8,8% piaci részaránnyal.[5]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászvásártól északnyugatra, Târgu Frumos és Hârlău között, a Bahlui patak jobb oldalán fekszik.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapításáról nincsenek pontos adatok; egyes források szerint a 15. század elején, huszita szászok létesítették. Első írásos említése 1448-ból maradt fenn. A 15.-16. században Moldva fontos városa volt.[6]

1561-ben Iacob Heraclides fejedelem latin tannyelvű kollégiumot alapított, amelyet Johannes Sommer vezetett.[7] Az iskola lutheránus lelkészképzőként 1588-ig működött, amikor IV. (Sánta) Péter átengedte a jezsuitáknak, akik itt képezték ki a moldvai magyar és német települések papjait.[8]

1606-os adatok szerint lakossága csaknem teljesen katolikus volt. Lakosai szászok és magyarok voltak, öt templomukat említik, melyből három kőből, kettő fából épült. Lőrinc nevű papja szász volt.

1622-ben egy moldvai katolikus pap írt katolikus lakóiról, kiknek 3 templomuk volt itt.

1636-ban a ferences Remondi Emánuel írt a községről, aki a bákói püspök Zamoyski János kísérője volt. Ő 60 házat talált a településen.

1661-ben Kolosevich Balázs helyettes apostoli vikárius egy katolikus templomot és három kápolnát talált itt, a templom közelében pedig szépen faragott keresztelőkút állt leírása szerint. A település szász hívei gyermekeiket leszámítva 199-en voltak.

Említést tett szőlőjükről is.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 17. században a község még majdnem teljesen katolikus volt, a magyar és szász lakosság öt templommal rendelkezett.[9]

2002-ben 7948 lakososából 7909 román, 37 cigány és 2 magyar volt. A népesség 93,36%-a görögkeleti, 5,24%-a római katolikus vallású.[10]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fejedelmi-lak romjai - a 17. századból való
  • Katolikus templom romjai - A 15. században gótikus stílusban épült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Csávossy György. „Az erdélyi szőlő- és borgazdaság az idő tükrében”. Korunk 2008 (9). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  4. Beke György. „Föld és lélek”. Ökotáj 1998 (18-19.). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  5. Irházi János: Kiforralták, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. november 14.)
  6. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
  7. Chimet, Iordan. „A kisebbségek problematikája”. Korunk 1997 (1). Hozzáférés ideje: 2008. november 14.  
  8. Oțetea, Andrei. A reneszánsz és a reformáció. Budapest: Gondolat Kiadó, 237. o. ISBN 963-280-046-X 
  9. A moldvai magyarság történeti számadatai (pdf). (Hozzáférés: 2008. november 14.)
  10. Etnodemográfiai adatbázis. Magyar Tudományos Akadémia, Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cs. Tompos Erzsébet – Czellár Katalin. Moldvai utazások. Panoráma. ISBN 963-243-099-9 (1978) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]