Charles-Joseph Natoire

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles-Joseph Natoire
Gustaf Lundberg festménye
Gustaf Lundberg festménye
Született1700. március 3.[1][2][3][4][5]
Nîmes[6]
Elhunyt

Castel Gandolfo
Állampolgárságafrancia[9]
Foglalkozása
  • festőművész
  • rajzoló
Tisztségeigazgató (1751–1775, Római Francia Akadémia)
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles-Joseph Natoire témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charles-Joseph Natoire (Nîmes, 1700. március 3.Castel Gandolfo, 1777. augusztus 23.) francia rokokó festő.

Életpályája[szerkesztés]

Katolikus családban született a Lotaringiából elszármazott Florent Natoire szobrász fiaként. A tehetségesen rajzoló fiút Párizsba küldte 1717-ben, ahol Louis Galloche és François Lemoyne festőknél tanult. 1721-ben megkapta a Római Díjat, és 1723-ban a Római Francia Akadémiának otthont adó Villa Medici lakója lett. Tivoliban a szabadban rajzolta le az antik műtárgyakat, lemásolta Pierre de Cortone A szabin nők elrablása festményét. Nagy méretű képet festett Melchior de Polignac kardinális és szentszéki követ számára (Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból). Velencei tartózkodás után 1729 elején visszatért Párizsba. Felvételt nyert az Académie royale de peinture et de sculpture-be, és 1730-tól kezdve dekoratív és nagy formátumú képeket festett kastélyokban és magánrezidenciákban arisztokratáknak és gazdag hivatalnokoknak. 1751-ben a Római Francia Akadémia igazgatójává nevezték ki. Művészetét életében François Boucher-val egy szinten méltatták. Halála után gyorsan elfeledték, pedig a 18. század egyik legtehetégesebb festője volt.

Főbb művei[szerkesztés]

Vallásos festészet[szerkesztés]

Adam et Ève chassés du Paradis terrestre, 1740

Mitológikus és allegórikus festészet[szerkesztés]

Psyché obtenant de Proserpine l'elixir de beauté, 1735
Psyché à sa toilette, 1735, New Orleans, New Orleans Museum of Art.

Történelmi festészet[szerkesztés]

Zsánerképek[szerkesztés]

Szőttesek[szerkesztés]

Arcképek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Charles Joseph Natoire (holland nyelven)
  3. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. The National Church of San Luigi dei Francesi in Rome, 164
  7. Charles-Joseph Natoire, https://artsandculture.google.com/entity/wd/m0gzf1l
  8. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12.
  • Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.
  • Antoine Schnapper: Charles Joseph Natoire (francia nyelven). culture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2022. április 16.)

További információk[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Charles-Joseph Natoire, catalogue d’exposition, mars-juin 1977, Musées d’Art et d’Histoire de la Ville de Nîmes éd., réimpr. 1987 – ISBN 2902309449
  • Charles Joseph Natoire 1700-1777, L'Histoire de Marc Antoine, Actes Sud & Musée des Beaux-Arts de Nîmes, 1998 – ISBN 2742719628
  • Colin B. Bailey (dir.), Les Amours des dieux. La peinture mythologique de Watteau à David, Fort Worth et Paris, Kimbell Art Museum et Réunion des musées nationaux, 1991
  • F. Boyer, Catalogue raisonné de l'œuvre de Charles Natoire, peintre du roi, Archives de l'art français, tome XXI, 1949
  • J. Claparède, Les Dessins romains de Charles Natoire, Musée, Montpellier, 1960
  • Jean de Viguerie, Histoire et dictionnaire du temps des Lumières, Paris, Robert Laffont, coll. Bouquins, 2003 – ISBN 2221048105