Bruno Bauer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bruno Bauer
Bruno Bauer.jpg
Született 1809. szeptember 6.
Eisenberg
Elhunyt 1882. április 13. (72 évesen)
Berlin
Foglalkozása filozófus
teológus

Bruno Bauer (Eisenberg, 1809. szeptember 6.Berlin, 1882. április 13.) német filozófus, teológus és történész.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georg Wilhelm Friedrich Hegel volt a mestere 1831-es haláláig. Egy filozófiai esszéjében Immanuel Kantot kritizálta, melyért akadémiai díjban részesült Hegeltől.

A Humboldt Egyetemen tanult Berlinben. Itt Hegel követője lett Philip Marheineke irányítása alatt. 1834-ben teológiát tanított az egyetemen, majd 1839-ben a Bonni Egyetemre ment.

Nagyobb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kritik der evangelischen Geschichte des Johannes (1840)
  • Kritik der evangelischen Geschichte der Synoptiker, 2 vols. (1841)
  • Die Posaune des jüngsten Gerichts über Hegel, den Atheisten und Antichristen (1841)
  • Die gute Sache der Freiheit und meine eigene Angelegenheit (1842)
  • Hegels Lehre von der Religion und Kunst von dem Standpunkte des Glaubens aus beurteilt (1842)
  • Das Entdeckte Christentum (1843, banned and destroyed, into oblivion until 1927: ed. Barnikol)
  • Die Judenfrage (1843)
  • Geschichte der Politik, Kultur und Aufklärung des 18. Jahrhunderts (1843-45)
  • Geschichte Deutschlands und der französischen Revolution unter der Herrschaft Napoleons, 2 vols. (1846)
  • Kritik der Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs, 4 vols., 4 suppéldául (1850-52)
  • Russland und das Germanentum (1853)
  • Philo, Renan und das Urchristentum (1864)
  • Christus und die Cäsaren (1877)
  • Zur Orientierung über die Bismarck'sche Ära (1880)
  • Disraelis romantischer und Bismarcks sozialistischer Imperialismus (1882)