Bruno Bauer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bruno Bauer
Bruno Bauer.jpg
Született 1809. szeptember 6.
Eisenberg
Elhunyt 1882. április 13. (72 évesen)
Berlin
Foglalkozása filozófus
teológus
történész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruno Bauer témájú médiaállományokat.

Bruno Bauer (Eisenberg, 1809. szeptember 6.Berlin, 1882. április 13.) német filozófus, teológus és történész.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georg Wilhelm Friedrich Hegel volt a mestere 1831-es haláláig. Egy filozófiai esszéjében Immanuel Kantot kritizálta, melyért akadémiai díjban részesült Hegeltől.

A Humboldt Egyetemen tanult Berlinben. Itt Hegel követője lett Philip Marheineke irányítása alatt. 1834-ben teológiát tanított az egyetemen, majd 1839-ben a Bonni Egyetemre ment.

Nagyobb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kritik der evangelischen Geschichte des Johannes (1840)
  • Kritik der evangelischen Geschichte der Synoptiker, 2 vols. (1841)
  • Die Posaune des jüngsten Gerichts über Hegel, den Atheisten und Antichristen (1841)
  • Die gute Sache der Freiheit und meine eigene Angelegenheit (1842)
  • Hegels Lehre von der Religion und Kunst von dem Standpunkte des Glaubens aus beurteilt (1842)
  • Das Entdeckte Christentum (1843, banned and destroyed, into oblivion until 1927: ed. Barnikol)
  • Die Judenfrage (1843)
  • Geschichte der Politik, Kultur und Aufklärung des 18. Jahrhunderts (1843-45)
  • Geschichte Deutschlands und der französischen Revolution unter der Herrschaft Napoleons, 2 vols. (1846)
  • Kritik der Evangelien und Geschichte ihres Ursprungs, 4 vols., 4 suppéldául (1850-52)
  • Russland und das Germanentum (1853)
  • Philo, Renan und das Urchristentum (1864)
  • Christus und die Cäsaren (1877)
  • Zur Orientierung über die Bismarck'sche Ära (1880)
  • Disraelis romantischer und Bismarcks sozialistischer Imperialismus (1882)