Borzas füzike
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Epilobium hirsutum L., 1753 |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Borzas füzike témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Borzas füzike témájú médiaállományokat. |
A borzas füzike (Epilobium hirsutum) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A borzas füzike egész Európában megtalálható és gyakori. További természetes élőhelyei Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein vannak. Észak-Amerikába és Ausztráliába betelepítették ezt a füzike-fajt.
Megjelenése [szerkesztés]
A borzas füzike erősen elágazó szárú, 50 - 150 centiméter magas, elálló, hosszú, lágy szőröktől bozontos és rövid mirigyszőrös évelő növény. Levelei hosszúkásak vagy keskeny lándzsásak, szárölelők vagy kissé szárra futók, élesen fűrészes szélűek. Az alsó levelek átellenes, a felsők szórt állásúak. A 15 - 25 milliméter átmérőjű virágok élénk bíborszínűek, méhek vagy zengőlegyek porozzák. A sziromlevelek száma 4, a csészeleveleknél kétszer-háromszor hosszabbak. A bibe 4 hasábú, csillag alakban szétterülő cimpákkal. A termés 4 rekeszű, keskeny és hosszú tok. Éréskor felülről lefelé 4 keskeny kopáccsal nyílik fel, ezután a fehér szőrüstökkel ellátott magokat a szél hordja szét.
Életmódja [szerkesztés]
A borzas füzike álló- és folyóvizek partján, időszakosan víz alá kerülő iszapos talajokon (például homok- és kavicsbányákban), árkokban, nádasokban, nedves, út menti gyomtársulásokban nő.
A virágzási ideje júniustól szeptember végéig tart.
Leveleit több rovarfaj fogyasztja, köztük pl. a Deilephila elpenor (kasmírlepke, szőlőszender) hernyója.
Képek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2790521

