Boda Dezső
| Boda Dezső | |
| Született | 1863. május 9.[1] Vönöck |
| Elhunyt | 1918. június 22. (55 évesen)[1] Máriabesnyő |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | rendőr |
| Tisztsége | rendőrfőkapitány (1906–1917, Budapest) |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1887, doktorátus, államtudomány) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boda Dezső (rádóczi; Vönöck, 1863. május 9. – Máriabesnyő, 1918. június 22.[2]) magyar jogász, rendőrtiszt, Budapest főkapitánya (1906–1917).
Pályafutása[szerkesztés]
Földbirtokos családból származott, a Budapesti Tudományegyetemen 1887-ben államtudományi doktorátust szerzett; ekkor már három éve a Magyar Királyi Rendőrség állományában volt. [3] 1892-ben kapitányi rangot kapott,[4] 1894-ben már az V. kerületi kapitányság vezetőjévé nevezték ki[5] (1950 előtt az V. kerület közigazgatásilag csak a Lipótváros nevű városrészt jelentette). 1902-ben a főkapitányság közigazgatási osztályának vezetője lett, majd 1904-ben rendőrtanácsosi rangot kapott.[4] 1906 elején Kovács Gusztáv főispánt Debrecenben meglincselték, mire Rudnay Béla fővárosi kapitány Bodát küldte a cívisvárosba, hogy állítsa helyre a rendet. Boda eleget tett a kérésnek, amivel mind a felettese, mind a kormány elismerését kivívta.[3]
1906. március 3-án lett Budapest rendőrfőkapitánya. Ő volt az első a főváros rendőri vezetőinek sorában, akit maga a testület "nevelt ki": első munkahelye volt a rendőrség és végigjárta a ranglétrát, mire megkapta a kinevezését. Számos újítás fűződik a nevéhez: sikerült elérnie a testület létszámának jelentős bővítését (ebben az időben az egymillió fölé duzzadt lakosságú Budapesten mindössze 1700 fős testület vigyázta a rendet). Javította az őrszemélyzet felszerelését és ruházatát, más változások mellett ekkortól hordtak ún. "Zrínyi sisakot" a rendőrök Budapesten. Létrehozta a bűnügyi múzeumot, átszervezte az erkölcsrendészetet és a ma ifjúságvédelemnek nevezett gyermekrendőrséget. Emeltette számos tisztségviselő fizetését, rendeződött a rendőrorvosok helyzete is.[3]
Rendőri vezetősége idején bontakozott ki a munkásmozgalom, több tüntetés és sztrájk is zajlott a fővárosban. Nevéhez kötődik az 1912. május 23-i ún. vérvörös csütörtök is: a helyszínről, személyesen irányította azt a rendőri támadást, amelynek durvasága révén hat halálos áldozata és többszáz sérültje volt a munkások megmozdulásának.[3] Bukását is egy tüntetés okozta 1917-ben. Boda egyik helyettesét – későbbi utódját – Sándor Lászlót bízta meg aznap rendfenntartással, ám miután a tüntetés üzleteket fosztogató zavargássá fajult, Ugron Gábor belügyminiszter előbb Sándort kívánta felelősségre vonni, azonban Boda beadta lemondását, amit a miniszter elfogadott.[6] 1917. július 5-én vonult nyugállományba.[7] Alig egy évvel később elhatalmasodó tüdőbaja okozta halálát.[8]
Három gyermeke volt: Boda Dezső honvéd hadbíró, Andor banktisztviselő, a csak Babyként emlegetett lányát Lázár István mérnök vette feleségül.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
- ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 226. o.
- ↑ a b c d Czaga Viktória: A fővárosi rendőrség története: 1914-ig. Budapest: Budapesti Rendőr-főkapitányság. 1995. 281., 412–414. o.
- ↑ a b Révai nagy lexikona III. kötet (Béke–Brutto). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 431. o.
- ↑ Kinevezések és előléptetések a rendőrségnél. Pesti Hírlap, XVI. évf. 214. sz. (1894. augusztus 2.) 6. o.
- ↑ Boda Dezső meghalt. Az Est, IX. évf. 148. sz. (1918. június 23.) 8. o.
- ↑ Székesfővárosi államrendőrségi főkapitány nyugdíjaztatása. Belügyi Közlöny, 32. sz. (1917. július 15.) 1000. o.
- ↑ a b Boda Dezső meghalt. Magyarország, XXV. évf. 148. sz. (1918. június 23.) 11. o.
