Sélley Sándor

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sélley Sándor
Született1855. december 19.[1]
Nagyvárad[2]
Elhunyt1920. június 30. (64 évesen)[3]
Vecsés[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • ügyész
  • politikus
Tisztsége
  • rendőrfőkapitány (1892–1895, Budapest)
  • államtitkár (1906–1906, Belügyminisztérium)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1879)
Sablon • Wikidata • Segítség

Sélley Sándor (Nagyvárad,[4] 1855. december 19.[5] – Vecsés, 1920. június 30.)[6] jogász, ügyész, belügyminisztériumi államtitkár, Budapest rendőrfőkapitánya (1892–1895), a Magyar Fém- és Lemezipar R. T. igazgatóságának elnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Apja id. Séllyei Sándor 1848-as főhadnagy, később szegedi királyi táblai elnök volt. Maga is jogi pályát választott, 1879-ben Budapesten avatták jogi doktorrá. Eperjesen a jogiakadémián jogtanárként dolgozott, majd 1883-ban királyi alügyészi kinevezést kapott Nagyváradra. Egy évvel később Budapestre került szintén alügyészi beosztásba. Viszonylag fiatalon, 1884-ben került bűnügyi tanácsosként a Magyar Királyi Rendőrség fővárosi állományába. Ő szervezte újjá a Thaisz Elek rendőrfőkapitánysága alatt szétzilálódott bűnügyi osztályt, Török János jobbkezeként bűnügyi vonalon sokat tett a közigazgatási jártasságú főkapitány intézkedéseinek megvalósításában.[7]

1892-ben nevezték ki Budapest rendőrfőkapitányának. Az új szolgálati szabályzat bevezetése - melyet még elődje, Török János alkotott meg, ám halála miatt alkalmazni már nem tudott - nevéhez fűződik. Kezdeményezte úgynevezett rendőrségi évkönyv kiadását, mely a főváros lakosságát tájékoztatta a rendőrség szervezetéről, munkájáról.[7] Szintén a nevéhez fűződik a pályaudvari rendőrörsök felállítása. Egy visszaemlékezés szerint sok gondot okoztak neki a fővárosi tüntetések, különösen 1894-ben, Kossuth Lajos temetése idején.[8] 1895 szeptemberében vált meg állásától, és a Belügyminisztériumba került,[9] ahol 1906 februárjában[10] nevezték ki államtitkárrá, ám már májusban beadta a nyugdíjazás iránti kérelmét.[11] Élete hátralévő évtizedét teljes elvonultságban töltötte. Temetésén a rendőrség tisztikara és legénysége testületileg vett részt. Elhunyt 1920. június 30-án Vecsésen, élete 64., házassága 40. évében. Örök nyugalomra helyezték a budapesti Kerepesi úti temetőben a református vallás szertartása szerint.

Felesége Semsey Mariska, özv. Semsey Vilmosné lánya. Esküvőjüket Demétén, 1880 végén, vagy 1881 elején tartották,[12] lánya Sélley Margit.[13]

A Szent István-rend kiskeresztjének, a Lipót-rend lovagkeresztjének és a német királyi vörös sasrend tulajdonosa volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  2. ↑ Az új főkapitány (magyar nyelven), 1892. október 10. (Hozzáférés: 2020. március 24.)
  3. ↑ a b halálhír
  4. ↑ Születési helyeként egy kivételével valamennyi forrás Nagyváradot tünteti fel adat szintjén és utalások formájában is. Az egy forrás A Pallas nagy lexikona volt, ahol Ungvárt jelölték meg, és végül ezt vette át néhány későbbi forrás is.
  5. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  6. ↑ Gyászjelentése
  7. ↑ a b Czaga Viktória: A fővárosi rendőrség története: 1914-ig. Budapest: Budapesti Rendőr-főkapitányság. 1995. 281., 408–409. o.  
  8. ↑ Ötvenéves a budapesti államrendőrség. Új Nemzedék, V. évf. 141. sz. (1923. június 24.) 7. o. (fizetős hozzáférés)
  9. ↑ Dr. Sélley Sándor meghalt. Nemzeti Újság, II. évf. 157. sz. (1920. július 3.) 3. o.
  10. ↑ Belföld: Búcsú és köszöntő. Az Ujság, IV. évf. 48. sz. (1906. február 18.) 2. o.
  11. ↑ Személyi hírek: Belügyministeri államtitkári felmentés. Belügyi Közlöny, 21. sz. (1906. május 13.) 262. o.
  12. ↑ Hymen. Fővárosi Lapok, 12. sz. (1881. január 16.) 62. o.
  13. ↑ Napi hírek: Fényes esküvő. Pesti Hírlap, XXI. évf. 153. sz. (1899. június 4.) 9. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sélley_Sándor&oldid=23893485”