Vérvörös csütörtök
A Vérvörös csütörtök egy budapesti tömegtüntetés volt 1912. május 23-án, amelynek feloszlatása brutális volt. Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata is volt, ezért nevezik e napot Vérvörös csütörtöknek.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
Magyarországon igen szűk volt azoknak a száma akik részt vehettek a választásokon. A nagyszámú munkásság abban látta érdekeinek lehetséges érvényesítését, ha a választójog kiszélesedik. A 20. század elején ez a téma lényeges, és indulatokat kiváltó volt.
Gróf Tisza István május 12-én a képviselőház elnöke lett és az ellenzék által alkalmazott, az Országgyűlést megbénító obstrukciót le akarta törni. Tiltakozásul a gyakran erőszakos módszerek ellen az MSZDP általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdetett.
Események [szerkesztés]
Az 1912. május 23-i nagy budapesti tömegtüntetés az I. világháború előtti legnagyobb munkásmegmozdulás Magyarországon. Aznap százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a parlament elé általános választójogot és Tisza távozását követelve. A rendőrség és a kivezényelt katonaság rendkívül brutális fellépése nyomán felborított villamosok, felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összeütközés hevességét. A kormány kemény intézkedésekkel válaszolt a munkásság elemi követeléseire. Az MSZDP vezetősége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére.
Következmények [szerkesztés]
Magyarországon ekkor a választójog még nem szélesedett ki, de gróf Tisza István népszerűsége a munkásság körében jelentősen csökkent.
