Blauer Enzian

	Blauer Enzian
	DB 103 sorozat a München–Rosenheim-vasútvonalon
Típus	Fernschnellzug (F); (1951–1965); Trans Europ Express (TEE); (1965–1979); InterCity (IC); (1979–1987); EuroCity (EC); (1987–2002)
Státusz	nincs továbbra is nevet viselő utódja
Hely	Németország; Ausztria
Névadó	tárnics; kék; (taxon)
Első járat	1951
Utolsó járat	2002
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn /; Deutsche Bahn (DB); ÖBB
Vonal kezdete	Hamburg-Altona /; Dortmund Hbf
Vonal vége	München Hbf /; Klagenfurt Hbf /; Zell am See
Járatsűrűség	naponta
Osztályok	kezdetben csak 1. osztály, majd 2. osztály is
Vasúti jármű	DB 103 sorozat; DB 112 sorozat; ÖBB 1010 sorozat; ÖBB 1042 sorozat
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	15 kV AC, 16,7 Hz; (Németország, Ausztria)
	A Blauer Enzian útvonalai: TEE 1970 (vörös), IC 1979 (kék), EC 1991 (zöld)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Blauer Enzian témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. június 16.) ezen a változaton alapul.

A Blauer Enzian egy TEE vasúti járat volt Németország és Ausztria között. Az első járat 1951. szeptember 28-án, az utolsó pedig 2012. december 14-én indult. Nevét egy kék színű hegyi virágról, a Tárnicsról kapta (németül: Frühlings-Enzian).^[1]^[2]

Története

A járat kezdetben, 1951 és 1965 között, mint távolsági gyorsvonat közlekedett. 1965 és 1979 között a TEE hálózat része volt, 1979 és 1987 között a TEE megszűnésse miatt átkerült az Intercity hálózatba, 1987-től pedig a 2002-es megszűnéséig mint EuroCity közlekedett.

Források

↑ TEE 24. oldal
↑ Struwe, Lena: Geographic places, companies, and other things named after gentians. Gentian Research Network. Rutgers University. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)

Irodalom

↑ TEE: Centre for public relations UIC: TEE. (hollandul) Párizs: Union International des Chemins de Fer. 1972.
Jörg Hajt: Das grosse TEE Buch. (németül) Bonn/Königswinter: Heel Verlag. 2001. ISBN 3-89365-948-X
Peter Goette: TEE-Züge in Deutschland. (németül) Freiburg: EK-Verlag. 2008. ISBN 978-3-88255-698-8
Maurice Mertens – Jean-Pierre Malaspina: La Légende des Trans Europ Express. (franciául) Vannes: LR Presse. 2007. ISBN 978-29-036514-5-9
Wolfgang Burmeister: Europäische Salonwagenausstellung vom 22.–23. Mai 1993 auf dem Gelände des Raw Potsdam: Ausstellungskatalog. (németül) Szerk. Christel Gernhuber, Magistrat der Stadt Potsdam. Potsdam: (kiadó nélkül). 1993.
Centre for public relations UIC: TEE. (hollandul) Szerk. Union Internationale des Chemins de Fer. Párizs: (kiadó nélkül). 1972.
Jörg Hajt: Das grosse TEE Buch. (németül) Bonn/Königswinter: Heel. 2001. ISBN 3-89365-948-X
Peter Goette: TEE-Züge in Deutschland. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2008. ISBN 978-3-88255-698-8
Peter Goette: Leichte F-Züge der Deutschen Bundesbahn. (németül) Freiburg: EK Verlag. 2011. ISBN 978-3-88255-729-9
Hans-Wolfgang Scharf, Friedhelm Ernst: Vom Fernschnellzug zum Intercity. (németül) Freiburg: EK-Verlag. 1983. ISBN 3-88255-751-6

[1] TEE 24. oldal

[2] Struwe, Lena: Geographic places, companies, and other things named after gentians. Gentian Research Network. Rutgers University. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 1.)

[1]

[2]