Bakócz-graduále
A Bakócz-graduále egy kétkötetes reneszánsz kódex, amely a mise énekeit gyűjti egybe. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzik, a világ egyik legnagyobb méretű kódexe.
Leírása
[szerkesztés]A latin nyelven íródott díszkódex a világ egyik legnagyobb kódexe. (76×60,5 és 85×62 cm) A két kötet összsúlya több mint 110 kg.[1] Összesen 460 lapot tartalmaznak. Ekkora méretű pergamenlaphoz egy egész juh bőrére volt szükség, ezért a kódex alapanyagához legalább ennyi kifogástalan bőrű birka kellett.[2] Kötése fatáblás barna bőrkötés vasveretekkel. Anyaga pergamen, díszítése befejezetlen.
Az első kötet címlapján kívül nincs benne a miniatúrák szempontjából késznek nevezhető levél, három lapja majdnem befejezett állapotot mutat. A kódex vége felé haladva már a képeknek szinte csak az előrajza, vagy az aláfestése, később már csupán az üres helye maradt meg.[3] Mind tartalma, mind dallamvariánsai alapján az ún. esztergomi rítus képviselője, az esztergomi Szent Adalbert-székesegyházhoz köthető. A második kötet Prágai Szent Adalbert személyét hangsúlyozó, csak tervezett dísze is ezt támasztja alá. Az esztergomi rítus utolsó összefoglalása.[4]
Az első kötet (temporale) tartalmazza a teljes egyházi év ünnepeinek énekeit, míg a második (sanctorale) a szentek ünnepeinek énekanyagát.
Története
[szerkesztés]A kódex keletkezési körülményei nem teljesen tisztázottak. Többször megjelenik a megrendelő Erdődy-Bakócz család címere, de a bíborosi jelvények nélkül, amelyeket Bakócz Tamás, esztergomi érsek az 1500-as években már használt.[3][4] Ezért előfordulhat, hogy nem Bakócz, hanem valamelyik, zágrábi püspökké kinevezett unokaöccse, Erdődy János vagy Erdődi Simon megrendelésére készült.
A gazdagon díszített művet Budán[5] készítette a „Bakócz-monogramistának” nevezett mester a 15–16. század fordulóján. 1555-ben Oláh Miklós, Magyarország akkori hercegprímása a törökök elől Nagyszombatba menekült esztergomi érsekségnek ajándékozta. Ezt mindkét kötetben feljegyezték.
Kiadása
[szerkesztés]- Graduale Strigoniense s. XV-XVI a cardinale Thomas Bakocz nominata, 2 kötet, Musicalia Danubiana sorozat, 12*, 12**, kiadta Szendrei Janka, Zenetudományi Intézet, 1990
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Renaissance Esztergom kiállítás az esztergomi egyházi gyűjtemények kincseiből, keresztenymuzeum.hu
- ↑ Esztergom reneszánsz kincsei Archiválva 2010. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, hidlap.hu
- ↑ a b Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete 1442-1521, mek.oszk.hu
- ↑ a b Bakócz-graduále, lexikon.katolikus.hu
- ↑ Archivált másolat. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
Források
[szerkesztés]- Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, bibliotheca.hu
- Bakócz–graduale, esztergom.hu
- A magyar irodalom filológiája, tankonyvtar.hu
További információk
[szerkesztés]- Licsák Attila: Felborulás és leborulás. Magyar szentek a Bakócz-graduáléban; Micropont Nyomdaipari Kft., Tatabánya, 2021