BMX

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Bmx átirányít ide. A motorvonatot itt találod: BDVmot.
BMX kerékpár

A BMX (bicycle moto x=cross) a motokrossz alapjaira épülő, de 20"-os kerekeket használó kerékpáros sportág, amely az 1960-as évek végén fejlődött ki.

Fő ágai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cross

Leírás: A BMX Cross a legősibb ága a sportnak, olyan fiatalok űzték elsőként, akik anyagi okok miatt nem tudtak krosszmotorozni. A verseny, és teljesítménysportokhoz legközelebb álló szakág, a felkészülés edző jelenlétében történik, szervezett keretek között. A 2008-as pekingi olimpián új sportként debütált. „A 300 – 400 méter hosszú, meredek pályán néhány akadály is nehezíti a versenyzők dolgát. A nyolc induló egy vonalban áll fel a rajt vonalánál. A kapu váratlanul nyílik meg előttük, s a legjobb reflex-szel rendelkező versenyzők azonnal előnyt szereznek. A nyolc induló közül négy jut tovább. Az esetleges bukások nagyon veszélyesek lehetnek. A versenyzők ezért kesztyűt, hosszúnadrágot és fejvédőt viselnek.”(www.mob.hu)

  • Freestyle
    • Park - A Park műfaj kialakulását a speciális sportpályák: a „skateparkok” megjelenése eredményezte. Kiépítése (relatív) költséges, viszont nagyon sokoldalúan lehet használni, a BMX-en kívül gördeszkásoknak, görkorcsolyásoknak és rollereseknek is pályaként szolgál. Jelenleg Budapesten több ilyen skatepark működik (pl.: Görzenál, NormaPark, The Lab). Vidéken az utóbbi 5 évben több ilyen létesítmény is épült az ott lakó extrém-sportolók nagy örömére.
    • Flatland - A BMX sportban a többi ágazattól nagy mértékben eltérő műfaj. A nagy ugrásokat, magas repüléseket és gyors előrehaladási tempót mérnöki pontosságú trükk-sorozatok kivitelezésével helyettesítik, végig a földön gurulva. Egy kb. 5m x 5m-es területen mutatják be az egymásba szőtt mozdulatokat, a hangsúly a különböző egyensúlyi helyzeteken és a kerékpár gurulás-közbeni forgatásán van.
    • Halfpipe - félcsövezés (Vert), mini-félcsövezés (Miniramp)
    • Street - Olyan BMX-esek kezdtek el az utcán biciklizni, akiknek más lehetőségük nem volt a gyakorlásra, nem voltak sem cross-pályák, sem dirt ugratók, sem pedig skateparkok a közelükben. A Street (utca) Bmx-esek a közterületeken keresik meg a gyakorlásukhoz szükséges feltételeket. Alapvetően a különböző lépcsőkön ugratnak le és fel, használják a korlátokat (lecsúsznak rajtuk a kerékpárral), de az utcán lévő kiemelkedések, döntött falak, íves építmények mind egy kreatív „Street hely” részei lehetnek. Többnyire olyan helyeken elterjedt formája a BMX-nek, ahol nincsenek erre a célra kijelölt pályák. A BMX-esek negatív megítéléséhez sajnos nagyban hozzájárul, mivel sok kívülállónak egyedül a rombolás szúr szemet mikor látja, hogy egy-egy biciklis a járdákon, lépcsőkön mutatványozik, Számukra (bmx-esek) viszont speciális pályák hiányában ez az egyetlen módja a gyakorlásnak.
    • Dirt\Trails - Az ugrások, a levegőben eltöltött idő („air time”) van a középpontban.

A dirt ágazatban a trükkök kapják a legnagyobb hangsúlyt. A cél, hogy az elugrást követően egy minél nehezebb trükköt mutassanak be a levegőben, majd a leérkezőn gurulással tovább tudjanak haladni. A versenyeken pontozással döntenek a trükkökről, trükk-sorozatokról, a szakértőkből álló zsűri 1-100-ig pontozza az indulókat, figyelembe véve a versenyző stílusát, a trükk nehézségét, és a menet teljes egészét. Trails: Itt az ugratók sokkal technikásabbak, ezáltal a trükk másodlagos tényező. Az ívhez képest a leérkező sok esetben 90 fokban van, kanyarokkal, lejtős, emelkedős részekkel tűzdelt a pálya, komoly kihívást jelentenek a mérnöki pontosságú ugrások. Napjainkban a két műfaj sokszor összefolyik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bicycle Moto-Cross, ahogy manapság emlegetik BMX, első betűje a „B” a kerékpárt, az „M” a motort és az „X” a kettő keresztezését jelöli.

Kialakulása idején a motokrossz sportág már hatalmas népszerűségnek örvendett az Amerikai Egyesült Államok-ban. Néhány fiatal, aki szeretett volna részt venni a motokrossz versenyeken, de nem érték el a minimális korhatárt a motorkerékpár-versenyzéshez, és/vagy nem volt elegendő pénzük, hogy megvásárolják a szükséges méregdrága motorkerékpárokat, úgy döntöttek, hogy valamilyen módon helyettesítik a motokrossz sportágat.

BMX kerékpárokon kezdtek versenyezni – beöltözve a motokrossz sportágban használatos ruházatokba – az általuk épített motokrossz pályához hasonlító helyszíneken, azzal a céllal, hogy utánozzák a sportágat amennyire csak lehetséges.

Ahogy múlt az idő ezek a BMX rendezvények egyre népszerűbbek lettek minden helyszínen, de különösen Kaliforniában. Az 1970-es évek elején a BMX mint különálló sportág kezdett megerősödni és hivatalosan is megkezdődtek a BMX versenyek szervezései.

Ez alatt a tíz éves időszak alatt a BMX sportágat bevezették más országokban, közöttük Európában is, 1978-ban.

1981 áprilisában megalakult az IBMXF, mint a sportág nemzetközi szervezete, azzal a céllal, hogy hivatalosan képviselje a BMX sportágat.

Az első világbajnokságot 1982-ben rendezték. Az évek során, a kerékpáros sportágakon belül a BMX egyre inkább megjelent, mint egy önálló sportág. Akkoriban is már látni lehetett, hogy a BMX egy láncszeme a kerékpáros sportágaknak, és egyre jobban hasonlított a kerékpáros sportágakhoz, mint a motokrossz sportághoz. Mivel ezek a kerékpárok viszonylag kicsik, a BMX-esek hamar rájöttek, hogy ezzel nem csak versenyezni lehet, így alakult ki a freestyle és annak különböző ágai, amit először a saját maguk szórakoztatására, később a közönség szórakoztatására csinálták.

BMX Cross:extrém verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bmx kerékpárok gyártása hamarosan nagy üzletté vált és kiterjedt az egész világra. A kerékpárok is látványos fejlődésen mentek keresztül, a kezdetben azonos méretre gyártott bmx-eket továbbfejlesztették és különböző méretben gyártották a használójuk méretére és súlyára tekintettel. (Mini, Expert, Junior, Pro L, Pro XL és Pro XXL méretben). A kerékpárokat 20”-os kerekekkel szerelték, de hamarosan megjelentek a 24”-os kerekű bmx-ek is. Ma mindkét típust használják versenyzéshez, mely utóbbit Cruiser kerékpárnak neveznek.

A BMX Cross verseny szabályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A verseny egy 300–400 m hosszú, általában három-négy kanyarral és hat-tíz ugratóval épített, rajtdombbal ellátott pályán zajlik. A kanyarok a sebesség jobb kihasználása érdekében döntöttek, az ugratók hosszúsága akár tíz méter is lehet, de a kisebb 5-6 méteres ugratók a jellemzőek. A verseny egy-egy futama egykörös verseny, vagyis a rajtgéptől a célig tart. A rajtgépet a versenysebesség mielőbbi felvétele érdekében egy 2–4 m magas rajtdombra építik. Egyszerre nyolc versenyző indulhat és egy kieséses rendszerben addig folytatódnak a futamok, amíg kialakul a legjobb nyolc versenyző létszáma, akik egy döntő futamon döntik el egymás között a végső sorrendet. A leggyorsabb kategóriában (Elit) a versenyzők elérik az 55 km/órás sebességet is.

Valamennyi életkorú sportoló számára indítanak versenyeket, a legkisebb a hatévesek mezőnye, míg a legidősebbek a negyvenöt éven felüliek. A fiúkat és a lányokat általában külön versenyeztetik.

A biztonság érdekében kötelező ruházat: Hosszú nadrág, hosszú ujjú mez, kesztyű, sisak. A versenyzők azonban gyakran használnak további védőfelszereléseket, mint mellvédő, térd és könyökvédő, sípcsontvédő, szemüveg.

BMX a gyermekek sportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindennapi életünk a társadalmak és különböző kultúrák fejlődésével, változásával folyamatosan együtt változik. Technikai találmányainknak köszönhetően életmódunk a mozgás terén is átalakult. A most születő gyermekekre egészen más világ vár, más értékrendekkel. Komoly fejtörést okoz a társadalomnak az új generáció nevelése, az eddig megszokott módszerek nem kötik le a mai gyermekeket. Egyre több a túlsúlyos, rossz alkatú gyermek, sokan figyelemzavarosak, szüleik pedig az esetek túlnyomó részében tanácstalanul állnak a probléma előtt. A megoldást olyan mozgásformák, nevelési programok jelentik, melyek igazodnak a gyerekek megváltozott igényeihez. A mozgás terén olyan sportokra van szükség, melyek képesek lekötni hosszú távon is a gyermekek figyelmét, olyan sportokra amelyek egyaránt űzhetők profi és amatőr szinten is. Az első és legfontosabb szempont, hogy ne váljon unalmassá számukra a cselekvés. Ezt kétféleképpen lehet elérni: az egyik, hogy egy monoton foglalkozást különböző játékokkal érdekessé, színessé teszünk, esetleg megpróbáljuk megértetni, hogy azért kell százszor elismételni ugyanazt a mozgást, mert úgy rögzül igazán. És van egy másik módja ennek, mégpedig, hogy olyan sportformát kínálunk az adott gyermeknek, mely inger-gazdag mivoltában kitolja a monotónia-érzés határait, valamint folyamatos kreativitásra ösztönöz, ezáltal fenntartja az érdeklődést a cselekvés iránt. Egy ilyen lehetőség a BMX is, mely szorosan fűződik napjaink feltörekvő közlekedési eszközéhez a kerékpárhoz (a környezetvédelem és a gazdaságosság miatt), ezáltal a koncentrált sportfoglalkozás mellett iskolába, munkába járásra is használható (esetleg az edzésre, foglalkozásra is ezzel jutnak el a sportolók). Egyszerűsége miatt nem szervizigényes, a rövidebb, tömörebb alkatrészek jóval tovább bírják a használatot egy átlagos kerékpárnál. A legfontosabb szempont pedig a BMX kerékpár kihasználhatósága. Méretéből adódóan egy könnyen kezelhető eszköz, mellyel szinte bármilyen felületen és környezeti feltétel között lehet gyakorolni a különböző trükköket. Kiindulva abból, hogy akár egy sík terepen órákig lehet gyakorolni, egy kiemelkedés, egy padka vagy egy döntött fal már megtízszerezi a lehetőségeket a trükkök kivitelezésére, nem is beszélve a speciálisan kiépített pályákról. Azok a gyermekek, akik eddig élsportoltak, sportoló családban nőttek fel, olyan nevelésben részesültek, hogy alapvető elemük a sportolás, nem biztos, hogy a BMX mellett döntenének. Ezzel szemben sok gyermek tengődik nap mint nap az utcán, vagy a számítógép előtt, mert nem találtak olyan mozgásos elfoglaltságot, ami lekötné őket. Sok gyermeket nem motivál, hogy olimpikonná váljon, időre különböző távokat fusson, vagy több ezer métert ússzon le oda-vissza egy medencében, ez viszont nem jelenti azt, hogy nem is érdekli a sportolás. Az ilyen gyermekek számára lehet kiváló alternatíva a BMX akár profi, akár amatőr szinten.

Nemzetközi kitekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág képviselői már nem a motorosokhoz akarnak hasonlítani, hanem vérbeli kerék-párosoknak vallják magukat, amit az is igazol, hogy a kezdetben megalakult BMX Világ-szövetség (I.BMX F.), 1995-óta a Kerékpáros Világszövetség tagjaként működik. A világ negyven országában működik BMX szövetség, melyek tagjai az UCI-nak. Tagjai: Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Aruba, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Belorusszia, Bolívia, Brazília, Costa Rica, Curacao, Csehország, Chile, Dánia, Dél-Afrika, Ecuador, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Kolumbia Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Venezuela, Zimbabwe, Új-Zéland,

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon Veszprémben alakult az első BMX Cross sportegyesület 1988-ban, Veszprémi ÉPSZÖV Spartacus SE néven. A klub életre hívója Borbély Ferenc volt, aki jelentős szerepet vállalt a Magyar BMX Cross és Triál Szövetség megalakulásában is. Az első pálya építését az ausztriai St. Pölten BMX Egyesülete segítette. A pálya felavatása után sorra alakultak az ország különböző pontjain az újabb egyesületek: Harkán, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Sopronban, Szombathelyen, Gyöngyösön, Győrben, Pápán, Gencsapátiban, de építettek pályát Budapesten is. A klubok megalakulását azonnal követte a Magyar BMX Cross és Triál Szövetség megalakulása. 1991. augusztus 12-én. 1990-ben rendezték az első nem hivatalos országos bajnoki versenysorozatot, mely nyolcfordulós volt.

1992-ben Magyarországon, Csillebércen a mai NormaPark-ban rendezték meg a Világbajnokságot.

2008-ban a BMX Cross bemutatkozott a pekingi olimpiai játékokon.

A flatland stílus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai modern flatland alapjainak megteremtése egyértelműen az amerikai Kevin Jones nevéhez fűződik. Ő volt az, aki 1980-as években kitalálta és megtanulta a ma már alaptrükköknek számító gurulásokat, forgásokat. A 90-es években a „Dorkin” – és a hozzá hasonló – videósorozatokkal megállíthatatlan fejlődésnek indult a BMX flatland. A '90-es évek elején a magyar származású, de Németországban élő Albert Rétey volt az, aki Európában meghatározta az alapvető irányvonalakat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz BMX témájú médiaállományokat.