Bögözi Kádár János

Bögözi Kádár János
Élete
Született	1939. augusztus 18. Brassó
Elhunyt	2011. május 7. (71 évesen) Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, próza

Bögözi Kádár János (Brassó, 1939. augusztus 18. – Budapest, 2011. május 7.) erdélyi magyar költő, prózaíró.

Életútja

Mindössze egyéves volt, amikor apját a gyárból elbocsátották, s a család Kolozsvárra került. Költészetét, lírai prózáját döntően meghatározó gyermekkora az Alverna környékéhez kötötte; a természetközelség és az emberi kapcsolatok őszintesége, közvetlensége formálták látását. A kolozsvári Ady–Șincai Középiskolában érettségizett (1956). A vakációk emléke Székelyudvarhelyhez fűzte, apja városához. Egyetemre kerülése előtt a bőrgyárban rakodómunkásként dolgozott. Itt szerzett betegsége vissza-visszatérően beleszólt életébe és költészetébe. 1963-ban a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen kapott román nyelv- és irodalomtanári diplomát. 1963 és 1968 között a mezőségi Visán tanított; ezeknek a nehéz éveknek, a városról falura kerülő fiatal értelmiségieknek, ingázóknak és letelepedőknek szigorú realizmussal és érzékeny lírával megírt kisregénye a Fénycsíkok nyomában (1967).

Az Igazság belső munkatársa (1968–74), a napilapnál töltött idő ugyancsak nyomot hagyott írásművészetén: itt alakult ki szabadvers-igényű, inkább sejtető, mint kifejtő-részletező, a szabványpublicisztikán, hírfejműfajon túlmutató rövid prózája, melyben az élet és természet örök dolgait s a változó emberi világot költői beleérzéssel rögzítette. 1974-ben a Napsugár szerkesztője; a gyermekköltészetre új munkahelye irányította rá figyelmét.

Első versét az Utunkban közölte, első kötete (A vályúfaragó) a Forrás könyvsorozatban jelent meg 1965-ben, a kezdeti költői lépéseit egyengető Salamon László előszavával. Indulására a pályatársak közül sokan felfigyeltek (Szilágyi Domokos, Bálint Tibor, Páskándi Géza, Szász János, Pusztai János). Az erdélyi tájköltészet legjobb hagyományait folytatva, nem a pittoreszk elemek megragadására törekedett, hanem a mélyen átélt lírai pillanatot fejezi ki kevés eszközzel, olykor szinte eszköztelenül. A leírás helyét a lírai megnevezés veszi át, ember és táj, környezet egyetlen tárggyá (verstárggyá) olvad össze. A konkrét helyzetet (vershelyzetet) egyetemessé, egy munkafolyamat bemutatását létfilozófiai töprengéssé tudja átminősíteni (Tavasz felé). Költészete látványos fordulatok nélkül haladt a mind teljesebb önmegismerés felé. Lírai elmélyülésének egy-egy új állomása a Sarkos szavak (1969) és a Helyzetdalok (1981) c. verseskötete. Ez utóbbinak kiemelkedő darabja az Ágotának 1979-ből c. ciklus, a beteg ember kiszolgáltatottságának, élet- és szerelemvágyának tárgyiasan pontos és mégis átlényegített kifejezése.

Prózája erősen önéletrajzi ihletésű. A lírai hangulatok érzékletes, lélektanilag hiteles megragadására összpontosított akkor is, amikor kisregényt írt: a cselekményt ennek rendelte alá (Rondó. Finta Edit rézmetszeteivel, Kolozsvár, 1972; Egyetemben tanácskoztak ellenem... 1980, közli Levelek itthonról haza c. 1983-as kötete).

Románul Tudor Balteș fordításában a Tineri poeți maghiari din România c. antológia (1979) közölte több versét.

Művei

• A vályúfaragó. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1965
• Fénycsíkok nyomában. Kisregény; Irodalmi, Bukarest, 1967
• Sarkos szavak. Versek; Irodalmi, Bukarest, 1969
• Rondó. Kisregény; Dacia, Kolozsvár, 1972
• Városaim. Lírai emlékezések; Dacia, Kolozsvár, 1974
• Felleg alatt. Versek; Kriterion, Bukarest, 1977
• Rád olvasom. Versek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1978
• Alma, szilva, császárkörte...; Creangă, Bukarest, 1980
• Helyzetdalok. Versek; Kriterion, Bukarest, 1981
• Levelek itthonról haza. Jegyzetek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1983
• A tél szeme. Versek gyermekeknek; Creanga, Bukarest, 1984
• Csöndes, szép vidék ez... Versek; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1986
• Szerencsefűvel... 113 vers; Xénia, Bp., 1997
• Hazajáró lélek; Jövendő, Bp., 2001

Irodalom

• Szilágyi Domokos: Egy költő, akire figyelni kell. Utunk 1963/25.
• Bálint Tibor: Közel a Naphoz. Igazság 1965. júl. 3.
• Bálint Tibor: Daphnisz és Khloé aktatáskája. Utunk 1968/6.
• Páskándi Géza: A gyökerek nyelvén. Ifjúmunkás 1965. aug. 5.
• Szász János: Verssé érlelt élet. Igaz Szó 1966/2.
• Pusztai János: Valóság, őszinteség, líra. Korunk 1968/12.
• Kántor Lajos: Lírikus lírája. Utunk 1969/45.
• Kántor Lajos: Körvers – prózában. A Hét 1973/6.
• Szőcs István: A szerénység jegyében. Előre 1969. dec. 6.
• Szávai Géza: Emlékek ereje és spontaneitása. A Hét 1975/20.
• Márki Zoltán: Helyzetdalok. Előre 1981. szept. 23.
• Borcsa János: "e kortynyi lét". Igaz Szó 1981/12.
• Molnos Lajos: "Ahogy az aszfalton áttörő fű..." Utunk 1982/22.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0