Béta Crucis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Béta Crucis
Crux csillagkép.png
A β Crucis a Dél Keresztje csillagképben

Más jelölések béta Cru, CPD-59 4451, GSC 08659-03107, HD 111123 , HIP 62434, HR 4853, PPM 341305, SAO 240259, I 362, DUN 125, CCDM J12478-5940, IDS 12419-5908, WDS 12477-5941[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Dél Keresztje csillagkép
Epocha J2000
Rektaszcenzió 12h 47m 43,269s[1]
Deklináció -59° 41′ 19,58″[1]
Távolság 340
Látszólagos fényesség 1,25
Abszolút fényesség -3,9
Színkép típusa B0.5
Változócsillag típusa Beta Cephei
Pályaadatok
Parallaxis 11,71[1]
Radiális sebesség 15,6 km/s[1]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban -42,97 mas/év[1]
deklinációban -16,18 mas/év[1]
Fizikai adatok
Sugár 8,4 R
Hőmérséklet
Felszín 27 500 K
Luminozitás III L
Kor 10 millió év

A Béta Crucis (Mimosa, Becrux, β Crucis) a Dél Keresztje csillagkép második legfényesebb csillaga, a kereszt keleti pontját jelzi. Magyarországról nem látható, az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt figyelhető meg (Észak-Afrika), a horizont közelében.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Béta Crucis forró és kék fényű, Béta Cephei típusú változócsillag. Bár vizuális abszolút fényessége csak 3000-szerese a Napénak, az ultraibolya sugárzással együtt fényessége eléri a 34 000-szeres értéket.

Anyagában a Naphoz viszonyítva csak kb. fele annyi fém található (a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elem). Ez azt jelenti, hogy meglehetősen fiatal csillagról van szó, korát 10 millió évre becsülik.

Van egy halvány párja, amivel közös tömegközéppontjuk körül 5 évente tesznek meg egy fordulatot, kettejük távolsága 8 CsE.

Vizuális többes rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A β Crucis első kísérőjét James Dunlop skót származású, Ausztráliában dolgozó csillagász[2] mérte és katalogizálta 1826-ban. Jelenleg mint AC pár a WDS-ben DUN 125 néven található. A főcsillagtól mintegy 6 ívpercre ÉÉK-i irányban helyezkedik el (373,1", PA 23° (2000) [3]) a TYC 8659 874 katalógusszámú, 7,2m fényességű kísérőcsillag. Kb. ötször nagyobb távolságban van, mint a főcsillag, ezért optikai kettősnek nevezzük.

A nagy fényességkülönbség miatt nehezebben észlelhető a rendszer B komponense. Innes, szintén skót származású, de Dél-Afrikában dolgozó csillagász fedezte fel 1901-ben. A 11,4m fényességű társ 2002-es mérés szerint 42,2"-re van a főcsillagtól PA= 326° irányban. A felfedezés óta eltelt 110 év alatt mindössze négy alkalommal mérték. Az AB pár felfedező szerinti neve I 362.[3]

Az AB és AC pár paramétereinek minimális mértékű időbeli változása zömmel a főcsillag sajátmozgásának következménye.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g SIMBAD lekérdezés: Mimosa
  2. História - Tudósnaptár
  3. ^ a b WDS frame. (Hozzáférés: 2011. február 1.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]