Axel Heiberg-sziget
| Axel Heiberg-sziget | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kanada |
| Territórium | Nunavut |
| Régió | Qikiqtaaluk |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Jeges-tenger |
| Szigetcsoport | Erzsébet királynő-szigetek |
| Terület | 40 855 km² |
| Hosszúság | 380 km |
| Szélesség | 220 km |
| Tengerszint feletti magasság | 2210 m |
| Legmagasabb pont | Outlook Peak (2210 m) |
| Időzóna | UTC−6 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Axel Heiberg-sziget
Pozíció Kanada térképén
| |
 é. sz. 79° 41′ 01″, ny. h. 91° 25′ 19″Koordináták: é. sz. 79° 41′ 01″, ny. h. 91° 25′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Axel Heiberg-sziget témájú médiaállományokat. | |
Az Axel Heiberg-sziget (angolul Axel Heiberg Island) egy sarkvidéki sziget Észak-Kanadában, Nunavut territóriumban, Qikiqtaaluk régióban, az Ellesmere-sziget mellett.[1]
Földrajza[szerkesztés]
A Sarki Szigetív (Canadian Arctic Archipelago) egyik legnagyobb tagja, 40 855 km²-es területével Kanada 7., Észak-Amerika 11., és a Föld 33. legnagyobb szigete.[2] Az Erzsébet királynő-szigetek és a Sverdrup-szigetekhez tartozik.[2] Legmagasabb pontja az Outlook Peak, ami 2210 méter.[3] Partvidéke fjordok által sűrűn tagolt.
Mumifikálódott erdők[szerkesztés]
1986-ban egy kutatóút során Dr. James Basinger „mumifikálódott” mamutfenyő maradványokat talált. Koruk több mint 40 millió év, tehát az eocén korszakban élhettek. Magasságuk elérhette az 50 métert, koruk az 1000 évet. A kedvező természeti hatások, a hideg, de száraz sarkvidéki éghajlat és a gyenge erózió miatt konzerválódtak. A fosszíliákat védelem alá helyezték.[4]
Gleccserek[szerkesztés]
A jéggel és gleccserekkel borított terület 12 650 km².[5] A tengerpart fjordok által tagolt, melyben gleccserek vannak. A belföldi jég vastagsága a 400 métert is elérheti.
Lost-Hammer forrás[szerkesztés]
A Lost-Hammer forrás az Arktisz leghidegebb és legsósabb forrása, ami eddig ismert. A hőmérséklete akár a mínusz 5 °C-ra is lecsökkenhet, de nem dermed meg a sótartalomnak köszönhetően. A vize egy kúp alakú üreges tufaképződményen át jön a felszínre. A folyamatos gázkibocsátás jelzi, hogy a forrás alatt egy meleg metánforrás van.[6]
Történelem[szerkesztés]
Az 1970-es években több fegyvert is találtak, amelyek i. e. 4000 és 3700 között készülhettek.[7] Az Axel Heiberg-szigetet a múltban inuitok lakták, ám amikor Otto Sverdrup 1900 és 1901 között kutatta[8] a szigetet, már lakatlan volt. Ő nevezte el a szigetet Axel Heibergről, aki támogatta az expedíciót. Az Északi-sark elérésének egyik állomásaként járt itt Robert Peary. A 20. században több, Norvégia által finanszírozott felfedezőút volt a szigeten egészen 1930-ig, ameddig Norvégia fennhatóságot követelt a sziget felett.
Az 1940-es években az Amerikai Egyesült Államok Légiereje lefényképezte katonai céllal a Polaris-hadművelet során. 1955-ben két geológus, N. J. McMillan és Souther a szigeten glaciológiai vizsgálatokat végzett, amelyeket később publikáltak. 1959-ben a McGill Egyetem tudósai felfedezték az Expedíció-fjordot (korábbi nevén Sør-fjordot) a sziget központi részén.[9] Tanulmányozására létrehozták a McGill Arktiszi Kutató Állomást (angolul: McGill Arctic Research Station), ami 8 km-re fekszik a fjordtól. A vizsgálatok csak a nyári hónapokban zajlanak.
1986 tavaszán egy Dr. James Basinger által vezetett kanadai kutatóút során felfedeztek több mint 40 millió éves fa fosszíliákat.[10] A fa fosszíliák mellett később állatok maradványait is felfedezték.
Népesség[szerkesztés]
A sziget lakatlan, leszámítva egy időszakos kutatóközpontot, amit a McGill Egyetem tart karban, maximális férőhelye 12 fő. Kutatási területei többek között a glaciológia, mikrobiológia.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz (Cartographia, 2012) 116. o. ISBN 978-963-352-815-0
- ↑ a b Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz, Budapest, Cartographia Kiadó 2012, 259. oldal. ISBN 978-963-352-815-0
- ↑ Yukon, NWT, Nunavut Ultras, PEAKLIST.ORG. www.peaklist.org. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
- ↑ NunatsiaqOnline 2010-10-26: NEWS: Nunavut considers a new park for Axel Heiberg’s fossil forest. www.nunatsiaqonline.ca. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
- ↑ Miehle János, Szalamonidesz Sándor, Szigeti Borbála: Földrajzi Világatlasz (Cartographia, 2012) 262. o.
- ↑ AstrobiologyMagazine: Lost Hammer Spring Archiválva 2016. augusztus 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2016. július 11.)
- ↑ Peter C. Lent: Muskoxen and Their Hunters. A History, University of Oklahoma Press 1999, 62. o.
- ↑ FRAM: Fram Museum - Fram Museum. www.frammuseum.no. [2012. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
- ↑ McGill Arctic Research Station: Dale T. Anderson, Centre for the study of life in the universe.
- ↑ James Basinger: Our Tropical Arctic a Canadian Geographicban 1987
- ↑ MARS: McGill Arctic Research Station | MARS: McGill Arctic Research Station - McGill University. www.mcgill.ca. [2016. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 11.)
