Augustin Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Augustin Béla
Született1877. október 29.[1]
Boksánbánya
Elhunyt1954. december 31. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
GyermekeiAugustin Vince
Foglalkozása
  • botanikus
  • tudományos munkatárs
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1899, gyógyszerészet)
KitüntetéseiFrancia Becsületrend (1934)
SírhelyeFarkasréti temető (Rav-12. sírbolt)[2][3]
Sablon • Wikidata • Segítség

Augustin Béla, Augusztin (Boksánbánya, 1877. október 29. – Budapest, 1954. december 31.) gyógyszerész, gyógynövénykutató, botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „B. Augustin”.

Család[szerkesztés]

Édesapja, Augustin János falusi vaskereskedő, anyja Schopp Mária volt. Apai nagyapja Augustin Ferdinánd gyógyszerészgyakornokként három évet Nagyváradon töltött Schmidt József gyógyszertárában, majd segédként 1825-ben Bécsben gyógyszerészi oklevelet szerzett. Anyai nagyapja falusi tímármester volt.

Felesége Javorik Alice (1885–1945), akit 1908. augusztus 24-én Felsőőrön vett nőül.[4] Fia Augustin Vince (1909–1965) orvos, belgyógyász.

Tanulmányai[szerkesztés]

Temesvárott és Nagyváradon végezte a gimnáziumot és Rákospalotán tett érettségit mint magántanuló. Gyógyszerészgyakornoki éveit Fehértemplomon és Boksánbányán töltötte. Gyakornoki vizsgáját 1897. szeptember 4-én Budapesten tette le. 1899-ben szerezte gyógyszerészi diplomáját a Budapesti Tudományegyetemen, majd még egy évig rendkívüli bölcsészhallgatóként ugyanitt botanikából, vegytan- és ásványtanból képezte magát. Ez idő alatt – szülői támogatás hiányában – már kereső munkát kellett végeznie a tanulás mellett. Deér Endre budapesti Jó Pásztor nevű gyógyszertárában délutánonként dolgozott. Az ő javaslatára került Svájcba, ahol 1901 és 1903 között dr. Alexander Tschirch(wd) berni gyógyszerészeti intézetének gyakornoka volt. Kidolgozta doktori értekezését a paprika fejlődésének anatómiájáról. 1904-ben a berni egyetemen kapott gyógyszerészdoktori oklevelet (melyet 1912-ben Budapesten honosított). Az 1911/1912. tanévben a Budapesti Tudományegyetemen tanulmányait a középiskolai tanári vizsgához szükséges tárgyakkal egészítette ki (állattan és ásványtani gyakorlatok, irodalom- és művelődéstörténet, filozófia). 1921-ben a gyógynövények ismeretéből, majd 1925-ben a gyógy- és vegyipari növények természetrajzából is megszerezte a magántanári képesítést. 1954-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett.

Több nyelven beszélt, így angolul, németül, franciául, olaszul, románul és szerbül.

Pályafutása[szerkesztés]

1903–1905 között Mágócsy-Dietz Sándor tanársegédeként dolgozott a budapesti tudományegyetem Növénytani Tanszékén. Schweitzer Józseffel szépen illusztrált segédletet adott ki a növénytani gyakorlatokhoz „Vezérfonal növénytani mikroszkópi gyakorlatokhoz” címmel. 1905-től 1940-ig a budapesti Gyógyszerész-gyakornoki Iskolában a botanika és gyógyszerismeret rendes tanára volt. 1913-ban a Földművelésügyi Minisztérium állományába került, mint kutatóintézethez beosztott segédvegyész. Először az Ampeológiai Intézetben, majd az Országos Chémiai Intézetben dolgozott. Az első világháború alatt a Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatalának akcióját — a rostot adó csalánszár, illetve a teapótló szederlevél gyűjtésének szervezését — ő végezte. Vezetőhelyettese, majd tényleges vezetője lett az 1915-ben általa alapított Gyógynövénykísérleti Állomásnak és Gyógynövénykísérleti Intézetnek, 1938-tól már főigazgató rangban (majd ez év május 31-én nyugdíjba ment). Kísérletezett a főváros központi kertjében létesített gyógynövénytelepen, megkezdte a konyhakömény, fekete mustár és ricinus termesztését.

1918 és 1942 között a növénytan és drogismeret rendes tanára volt a budapesti Drogista Iskolában (később Drogista Akadémia). 1919-től a gyógy- és ipari növénytermesztésről tartott előadásokat a budapesti Műegyetemen. 1921 és 1935 között a budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon magántanár, majd 1935–1938 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán oktatott mint magántanár, majd 1938 és 1945 között mint címzetes nyilvános rendkívüli tanár. 1945-től 1948-ig a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Kar címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt.

Tagja volt a Magyar Botanikai Társaságnak. A Nemzetközi Gyógynövény Szövetség hattagú igazgatóságában éveken át képviselte Magyarországot. 1914-től a „Die Deutsche Pharmaceutische Gesellschaft” is tagjai közé választotta. A farmakognóziai albizottság alelnöki tisztét látta el az V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottságában.

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.[5]

Jelentősége[szerkesztés]

Ő szervezte meg és indította el a magyarországi szervezett gyógynövénykutatást, a vadontermő gyógynövények gyűjtését és a nagybani illóolaj-lepárlást is megindította. Megalapította az első magyarországi gyógynövénykutató intézetet. Kidolgozott több gyógynövénytermesztési technológiát és a gyógynövények minőség-ellenőrzését. A mákból történő morfin-előállítás módszerét az ő támogatásával és az ő intézetében fejlesztették ki, ez később világhírre tett szert.

1910–1911-ben szerkesztette a Gyógyszerész folyóiratot. Cikkeit és értekezéseit a Természettudományi Közlöny, a Botanikai Közlemények, a Herba c. folyóirat és a Kísérletügyi Közlemények közölték.

Emlékezete[szerkesztés]

1977-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztálya Augustin Béla-emlékérmet alapított az emlékére.

Elismerése[szerkesztés]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Historisch-kritische und anatomisch-entwicklungsgeschichtliche Untersuchungen über den Paprika. Gyógyszerészdoktori értek. Németbogsán, 1907
  • Vezérfonal a pharmakobotanikai gyakorlatokhoz. (Lengyel Gézával). Németbogsán, 1908. 99 lap
  • Útmutatás a vadon termő gyógynövények gyűjtéséhez. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1917
  • A koriandrom termesztése. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1918
  • A fehér- és feketemustár. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1919
  • A konyhakömény termesztése. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1919
  • A sáfrány termesztése. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1919
  • A ziliz termesztése. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1919
  • Az édeskömény termesztése. (Darvas Ferenccel). Budapest, 1920
  • A gyógynövénymagvak megítélése magvizsgálati módszerek alapján. Kozma Dénessel. Budapest, 1920
  • Útmutatás a vadontermő gyógynövények gyűjtéséhez. Budapest, 1921. 140 lap.
  • A gyógy- és vegyiipari-növények termesztése. Darvas Ferenccel, Schneider Józseffel. Budapest, 1921. 164 lap
  • Botanika. A gyógyszerészeti növénytan vázlata. Budapest, 1929. 162 lap
  • A gyógynövények csíranövényei és csemetéi. Budapest, 1929
  • A magyar gyógynövénykereskedelem. Pápa, 1938. 4 lap
  • Magyar gyógynövények. I–II. (Társszerzők: Jávorka Sándor, Giovannini Rudolf és Rom Pál) Illusztrálta Csapody Vera. Budapest, 1948. 495 és 190 lap.

Jegyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Augustin_Béla&oldid=26759967”