Atlaszlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Atlaszlepke
Attacus atlas-01 (xndr).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Bombycoidea
Család: Pávaszemes lepkék (Saturniidae)
Nem: Attacus
Faj: A. atlas
Tudományos név
Attacus atlas
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Attacus atlas distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Atlaszlepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlaszlepke témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlaszlepke témájú kategóriát.

Az atlaszlepke (Attacus atlas) a valódi lepkék (Glossata) Heteroneura alrendágában a pávaszemek (Saturniidae) családjába sorolt Attacus nem legnagyobb termetű faja.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy számban él Délkelet-Ázsiában Dél-Kínában, de fellelhető Thaiföldön, Indonéziában és Indiában is.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ egyik legnagyobb lepkéje: ennek a fajnak a szárnyfelülete a legnagyobb. Egyes az Ornithoptera nembe tartozó fajok szárnyának a fesztávolsága ugyan nagyobb, mindenesetre az atlaszlepke a legnagyobb fesztávolságú éjszakai lepke.[1] A nőstények még a hímeknél is nagyobbak és súlyosabbak, szárnyuk fesztávolsága elérheti a 26 centimétert. A szárnyak alapszíne a vöröses okkersárgától a sötét vörösbarnáig változó; mindegyiket egy-egy nagy, háromszögű üvegablak és szépen ívelt fekete, fehér és sárga rajzok díszítik.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjjeli lepke; a trópusi, illetve szubtrópusi erdőségek lakója.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény atlaszlepke feromonokkal csalogatja magához a hímet: az illatanyagot a hím atlaszlepke antennáival fogja fel. A nagy, pelyhes antennái roppant érzékenyek, rajtuk akár 10 000 kemoreceptor is lehet. Ezekkel a különleges érzékelőkkel a hím akár másfél kilométerről is felfedezheti a nőstényeket,[2] amelyek egyébként szexuálisan passzívak és kikelési helyüktől nem nagyon távolodnak el.

Hernyója heterofág, fogságban nevelve kedvenc tápnövényei:

  • fagyal (Ligustrum spp.),
  • nyári orgona (Buddleja spp.); de ezek hiányában jóformán minden fás szárú növényen felnevelhető.

Természetes élőhelyén tápnövényei bizonyos citrusfélék és más örökzöldek.

Többszöri vedlés után bábozódik be; ehhez nagy, körte alakú gubót sző, amit vékony nyéllel erősít az alaphoz. A hetekig tartó nyugalmi állapot folyamán teste teljesen átalakul. A bábok fejlődéséhez és a lepkék kikeléséhez minimum 32 fokos meleg és nyolcvan százalék páratartalom kell.[3] A fölpattanó burokból kibújik az imágó: szárnya hamarosan megszárad, és elkezdi mintegy egy hetes lepkeéletét.[4]

A hernyó
és a kifejlett példány

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában selyméért tenyésztik: a selyemlepkével ellentétben az atlaszlepke selymét törött szálakban választja ki. Ez a barna, gyapjúszerű selyem, az ún. fagara tartósabb, mint a selyemhernyó selyme.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011 nyarán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban a Vulticulus Földrajzi Társaság trópusi lepkeházat szervezett, aminek fő látványossága a helyben keltetett atlaszlepke volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Atlaszlepke (Attacus atlas)
  2. A világ 100 állati csodája, Alexandra kiadó, 20. oldal
  3. Kikelt a világ egyik legnagyobb lepkéje
  4. A bogácsi szabadtéri lepkemúzeum bemutatása

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]