Aszpartám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aszpartám
Aspartame.svg
Aspartame-3D-balls.png
IUPAC-név N-(L-α-aszpartil)-L-fenilalanin-
1-metilészter
Más nevek NutraSweet
Canderel
Equal
Kémiai azonosítók
CAS-szám 22839-47-0
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C14H18N2O5
Moláris tömeg 294,301 g/mol
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
1
0
 
S mondatok S24/25
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standardállapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az aszpartám (INN: aspartame) egy mesterséges édesítőszer. Kémiailag egy dipeptid, ami L-aszparaginsavból és L-fenilalaninból áll. Az 1970-es évek óta igen széles körben alkalmazzák az élelmiszeriparban. Száma: E951.

Az aszpartám a fenilalanin és az aszparaginsav aminosavak dipeptidjének metil-észtere. Érdemes tudni, hogy szerkezetéből következően az aszpartám egyik bomlásterméke a szervezetben a fenil-alanin, amely a fenilketonuria nevű anyagcsere-betegségben szenvedők számára súlyos mérgezést okozhat. Erre figyelmeztet a „fenil-alanin forrást tartalmaz” felirat az aszpartámmal édesített termékeken.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Aspartamum néven hivatalos.

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aszpartám molekularácsban kristályosodó, színtelen anyag, mely vízben kevéssé, etil-alkoholban jobban oldódik. Vizes oldata gyengén savas kémhatású, és savas kémhatáson vízoldhatósága jelentősen nő. (Ezért alkalmas üdítők, szörpök ízesítésére is.) Az aszpartám a répacukornál mintegy kétszázszor édesebb ízű anyag. Éppen ezért a vegyület bomlása során felszabaduló energiamennyiség és az édes ízhatás lényegesen kedvezőbb arányt mutat, mint a répacukornál. Ez indokolja édesítőszerként, diétás készítményekben való alkalmazását. Bár az édes íz érzete az aszpartám esetén a mesterséges édesítőszereket alapul véve jól közelíti a cukorét, attól azért mind intenzitásában, mind hatóidejében eltér. Ezért más mesterséges édesítőszerekkel együttesen, keverékként adják az élelmiszerekhez, hogy a cukor ízhatását minél tökéletesebben megközelítsék. Jól kombinálható például aceszulfám-K-val. Az aszpartám-aceszulfámsó néven ismert édesítőszert 3:2 tömegarányban aszpartámból (E 951) és aceszulfámból (E 950) állítják elő és az Európai Unióban az E 962 jegyzékszámot viseli[1]. Savas vagy lúgos hidrolízisekor az észterkötés felbomlásával metanol (metil-alkohol), erélyesebb körülmények között a peptidkötés felbomlásával aszparaginsav és fenilalanin keletkezik. A peptidkötés lúgos kémhatáson illetve melegítés hatására is bomlik. Ezért az aszpartám sütőipari termékek édesítésére kevésbé alkalmas (bár hőstabilitása bizonyos anyagok jelenlétében, például maltodextrin vagy bizonyos zsírok, olajok mellett, növelhető).

Megengedett mennyiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elfogadható napi beviteli mennyiség: 40 mg testtömeg-kilogrammonként[2].

Az aszpartámot meghatározott élelmiszerekben használhatják fel. Az ezekben megengedett mennyiségek[3]:

  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes alkoholmentes italok(max. 600 mg/l)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes desszertek (max. 2.000 mg/kg)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes édességek (max. 500 – 1.000 mg/kg)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes lekvárok, dzsemek, zselék (max. 1.000 mg/kg)
  • Édes-savanyú gyümölcs- és zöldségkonzervek (max. 300 mg/kg)
  • Édes-savanyú konzervek halból, tenger gyümölcseiből és puhatestűekből (max. 300 mg/kg)
  • Gabonából vagy diófélékből készült snack-ek (max. 350 mg/kg)
  • Alkoholos italok (max. 600 mg/kg)

Kritikák és cáfolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]