Ciklaminsav

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ciklaminsav
Cyclamic-acid-2D-skeletal.png
Skeletal formula of cyclamic acid
Cyclamic-acid-3D-balls.png
Ball-and-stick model of cyclamic acid
IUPAC-név N-ciklohexil-szulfámsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 100-88-9
PubChem 7533
ChemSpider 7252
KEGG D02442
ChEBI 15964
UNII HN3OFO5036
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H13NO3S
Moláris tömeg 179,24 g/mol
Megjelenés halványfehér, kristályos por
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)
Nátrium-ciklamát

A ciklaminsav (teljes nevén ciklohexil-szulfámsav) halványfehér, édes ízű kristályos por. Vízben és etanolban oldódik. Szerves sav; sói a ciklamátok. A szacharóznál 40-szer erősebb édesítőszer (E 952 i).

Sói közül a nátrium-ciklamát (E 952 ii) és a kalcium-ciklamát (E 952 iv) ugyancsak édesítőszer. Fehér, szagtalan kristályos anyagok, a kristálycukornál (szacharóz, répacukor) mintegy 35-ször édesebbek. Vízben oldódnak, etanolban nem.

Tulajdonságai:

  • energiamentes
  • nincs utóíze (bár vannak, akik éreznek keserű utóízt)
  • hőálló, sütésre is alkalmas
  • kombinálható más édesítőszerekkel.

Leggyakrabban szacharinnal kombinálják 1:10 arányú ciklamát túlsúllyal. Ez felerősíti mindkét szer édes ízét, és csökkenti a(z elsősorban a szacharinnál érezhető) utóízt.

Az élelmiszeriparban elsősorban csökkentett cukortartalmú vagy cukormentes élelmiszerek édesítésére használják. A kereskedelemben asztali édesítőszerként is forgalomban van.

Anyagcsere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciklamát legnagyobb része felszívódik a bélből, és a vizeletben változatlan formában ürül.

Az emberek 25%-ának bélflórájában olyan baktérium található, mely a ciklaminsav egy kis részét ciklohexil-aminná bontja le. Ez a vegyület kísérleti patkányoknak nagy mennyiségben adva here- és spermiumkárosodást okozott. Az átalakulás azonban csak a ciklamát rendszeres napi bevitele esetén valósul meg: már néhány nap kihagyás hatására is a minimumra csökken a mikroflóra aktivitása. A fogyasztók többségére jellemző, alkalomszerű ciklamátbevitel esetén a ciklohexilamin képződés igen korlátozott.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciklamátot kémiai reakcióval ciklohexil-aminból és amidoszulfonsavból állítják elő.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ciklamát az EU-ban csak meghatározott élelmiszerekhez engedélyezett. Ezek közé tartoznak többek között:

  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes italok (max. 250 mg/l)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes desszertek (max. 250 mg/kg)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes lekvárok, dzsemek, zselék (max. 500 – 1.000 mg/kg)
  • Csökkentett energiatartalmú ill. cukormentes gyümölcskonzervek (max. 1.000 mg/kg)
  • Táplálékkiegészítők (max. 400 – 1.250 mg/kg)

Bizonyos élelmiszerek esetén nincs mennyiségi korlátozás:

  • édesség hozzáadott cukor nélkül
  • kakaó- vagy szárítottgyümölcs-alapú édesség, csökkentett energiatartalommal vagy hozzáadott cukor nélkül
  • keményítőalapú édesség, csökkentett energiatartalommal vagy hozzáadott cukor nélkül
  • rágógumi, hozzáadott cukor nélkülű
  • leheletfrissítő cukorkák, hozzáadott cukor nélkül
  • fagyasztott állapotban fogyasztandó készítmények, csökkentett energiatartalommal vagy hozzáadott cukor nélkül

A ciklamátot emellett kozmetikumok és gyógyszerek előállításához is használják.

Biztonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EU-ban az ajánlott napi mennyiség legfeljebb 7 mg/tskg. Ez a bevitel elsősorban az édesített italokkal érhető el könnyen, ezért az italokra alacsonyabb a megállapított korlát.

Az USA-ban 1969-ben betiltották a használatát, mert egy patkánykísérlet hererákkeltő hatást mutatott ki. Egy másik kísérletben patkányoknak adtak szacharin és ciklaminsav 1:10 arányú keverékét, és ez húlyagrákot okozott. Ezeket az eredményeket azóta is vitatják, de az FDA nem változtatott az álláspontján.

Egy japán kutatócsoport 21 majomnak adott 100 ill. 500 mg/tskg nátrium-ciklamátot heti öt alkalommal, 24 éven keresztül (1970–1994 között) a születésüktől kezdve. 24 év után a még élő 14, és a kontrolcsoportbeli 16 majmot elaltatták, és részletes boncolást végeztek. Egyetlen esetben sem találtak sem here-, sem hólyagrákot. Bár más típusú rák ennyi idő alatt előfordult, az eltelt hosszú idő és az ajánlottnál jóval nagyobb adag arra utal, hogy főemlősöknek biztonsággal adható a nátrium-ciklamát.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. S. Takayama, A. G. Renwick, S. L. Johansson, U. P. Thorgeirsson, M. Tsutsumi, D. W. Dalgard and S. M. Sieber: Long-Term Toxicity and Carcinogenicity Study of Cyclamate in Nonhuman Primates (Toxicological Sciences)

Jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]