Art Blakey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Art Blakey
Art Blakey08.JPG
Art Blakey Plougonven-ban, 1985. március 3.
Életrajzi adatok
Születési név Arthur Blakey
Született 1919. október 11.
Pittsburgh, Pennsylvania, USA
Elhunyt 1990. október 16. (71 évesen)
New York, USA
Pályafutás
Műfajok jazz, bebop, hard bop
Híres dal Moanin'
Együttes Jazz Messengers
Hangszer dob, ütős hangszerek

Art Blakey weboldala

Arthur Blakey (1919. október 11.1990. október 16.), más néven Abdullah Ibn Buhaina amerikai jazz-dobos és zenekarvezető. Több, mint 30 éven keresztül vezette híres zenekarát, a Jazz Messengers-t.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Art Blakey 1919. október 11-én született Pittsburghben, Earl Hines és Errol Garner, két kiváló zongorista, szülővárosában. Eleinte a külvárosi acélöntödében dolgozott, esténként pedig helyi klubokban zongorázott. Hamarosan úgy döntött, dobosként jobban megállná a helyét, és tizenöt évesen már saját zenekara is volt.

1939-től Fletcher Henderson, Mary Lou Williams, majd Billy Eckstine zenekarában is játszott, akinél fiatalon megfordult többek közt Dizzy Gillespie, Miles Davis és Charlie Parker. A 40-es évek második felében Thelonious Monk vette szárnyai alá Blakeyt New Yorkban, több felvételt is készítettek, és Monk pályafutásának végéig (1971) gyakran szerepeltek együtt. 1948-ban Nyugat-Afrikába utazott, hogy kielégítse világvallások utáni – régóta tartó – érdeklődését, és felvette az iszlám vallást, valamint az Abdullah Ibn Buhaina nevet. Utazásai alatt afrikai dobolási technikákat is elsajátított. A következő néhány évben kiváló bebop zenészeket kísért fellépéseken, rádiófelvételeken.

1954-ben alakította meg Horace Silverrel a Jazz Messengerst, amely Silver két évvel későbbi távozása után az ő neve alatt működött haláláig. A korai kvintetben Clifford Brown, Lou Donaldson és Curly Russell szerepelt még. 1959 és 1964 között Wayne Shorter tenorszaxofonos volt a művészeti vezetőjük, akinek szerzeményei távozása után is meghatározóak voltak az együttes repertoárjában. A Moanin' (1959) a korszak és a Jazz Messengers egyik kiemelkedő albuma.

A 70-es évek fúziós korszakát kicsit döcögősen vészelte át a zenekar, de a következő évtized elején a tradicionális jazz ismét erőre kapott, és Wynton Marsalis trombitás részvételével és irányításával újabb sikereket könyvelhettek el. Blakey együttese kiváló zenei teljesítménye mellett fiatal zenészgenerációk sorát nevelte ki.

Válogatott diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • New Sounds (1947) - Blue Note
  • A Night At Birdland (1954) - Blue Note
  • At The Cafe Bohemia (1955) - Blue Note
  • The Jazz Messengers (1956) - Columbia
  • Hard Drive (1957) - Bethlehem
  • Moanin' (1958) - Blue Note
  • At The Jazz Corner Of The World (1959) - Blue Note
  • The Big Beat (1960) - Blue Note
  • Night In Tunisia (1960) - Blue Note
  • Free For All (1964) - Blue Note
  • Straight Ahead (1981) - Concord
  • Keystone 3 (1982) - Concord

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]