Sárganyakú erdeiegér

Sárganyakú erdeiegér
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Család: Egérfélék (Muridae) Alcsalád: Egérformák (Murinae) Nem: Apodemus Kaup, 1829 Alnem: Sylvaemus Faj: A. flavicollis
Tudományos név
Apodemus flavicollis Melchior, 1834
Szinonimák
Apodemus arianus (Blanford, 1881) Apodemus brauneri Martino, 1927 Apodemus cellarius (Fischer, 1866) Apodemus dietzi Kahmann, 1964 Apodemus erythronotus (Blanford, 1875) Apodemus fennicus (Hilzheimer, 1911) Apodemus geminae Lehmann, 1961 Apodemus levantinus Bate, 1942 Apodemus princeps (Barrett-Hamilton, 1900) Apodemus samariensis Ognev, 1923 Apodemus saturatus Neuhäuser, 1936 Apodemus stankovici Martino & Martino, 1937 Apodemus tauricus (Pallas, 1811) Apodemus typicus (Barrett-Hamilton, 1900) Apodemus wintoni (Barrett-Hamilton, 1899)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárganyakú erdeiegér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárganyakú erdeiegér témájú médiaállományokat és Sárganyakú erdeiegér témájú kategóriát.

A sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Eurázsiában (Izlandot kivéve) és Észak-Afrikában él. Nevével ellentétben az erdőkön kívül megtalálható szántóföldeken, városi parkokban és kertekben is. Magasabb sziklás hegységekben ritkán fordul elő.

Megjelenése

A sárganyakú erdeiegeret nehéz megkülönböztetni a közönséges erdeiegértől (Apodemus sylvaticus). A sárganyakú erdeiegér szeme és füle nagyobb és egy sárga folt húzódik végig a toroktájékán. Fehér hasa élesebben elválik a barnásszürke háttól. Farka hosszabb a közönséges erdeiegérénél, 170-240 gyűrű van rajta. Teste 8-13 centiméter, farka 9-14 centiméter. Súlya 22-45 gramm.

Életmódja

Ritkán lehet látni, mert éjjel aktív. Nappal odújában alszik, csak az éjszaka beálltával jön elő és indul táplálékkeresésre. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van.. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra. Télre mesterséges madárfészkekbe is behordja az eleséget. A sárganyakú erdeiegér nagyrészt növényevő, elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal.

Szaporodása

A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el.

Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

Ellenségei

A sárganyakú erdeiegér sok, nappal aktív állat számára jelent fontos táplálékforrást. A vörös róka, a menyét, a hermelin és a borz, sőt még a házi macska is mind-mind vadászik rá. Sok bagolynak is fő zsákmányállata.

Rokon fajok

• Közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus)
• Pirókegér (Apodemus agrarius)
• Kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178