Sárganyakú erdeiegér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárganyakú erdeiegér
Belgiumi példány
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Egérfélék (Muridae)
Alcsalád: Egérformák (Murinae)
Nem: Apodemus
Kaup, 1829
Faj: A. flavicollis
Tudományos név
Apodemus flavicollis
Melchior, 1834
Szinonimák
  • Apodemus arianus (Blanford, 1881)
  • Apodemus brauneri Martino, 1927
  • Apodemus cellarius (Fischer, 1866)
  • Apodemus dietzi Kahmann, 1964
  • Apodemus erythronotus (Blanford, 1875)
  • Apodemus fennicus (Hilzheimer, 1911)
  • Apodemus geminae Lehmann, 1961
  • Apodemus levantinus Bate, 1942
  • Apodemus princeps (Barrett-Hamilton, 1900)
  • Apodemus samariensis Ognev, 1923
  • Apodemus saturatus Neuhäuser, 1936
  • Apodemus stankovici Martino & Martino, 1937
  • Apodemus tauricus (Pallas, 1811)
  • Apodemus typicus (Barrett-Hamilton, 1900)
  • Apodemus wintoni (Barrett-Hamilton, 1899)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárganyakú erdeiegér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárganyakú erdeiegér témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárganyakú erdeiegér témájú kategóriát.

A sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiában (Izlandot kivéve) és Észak-Afrikában él. Nevével ellentétben az erdőkön kívül megtalálható szántóföldeken, városi parkokban és kertekben is. Magasabb sziklás hegységekben ritkán fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárganyakú erdeiegeret nehéz megkülönböztetni a közönséges erdeiegértől (Apodemus sylvaticus). A sárganyakú erdeiegér szeme és füle nagyobb és egy sárga folt húzódik végig a toroktájékán. Fehér hasa élesebben elválik a barnásszürke háttól. Farka hosszabb a közönséges erdeiegérénél, 170-240 gyűrű van rajta. Teste 8-13 centiméter, farka 9-14 centiméter. Súlya 22-45 gramm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkán lehet látni, mert éjjel aktív. Nappal odújában alszik, csak az éjszaka beálltával jön elő és indul táplálékkeresésre. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van.. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra. Télre mesterséges madárfészkekbe is behordja az eleséget. A sárganyakú erdeiegér nagyrészt növényevő, elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el.

Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek.

Ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárganyakú erdeiegér sok, nappal aktív állat számára jelent fontos táplálékforrást. A vörös róka, a menyét, a hermelin és a borz, sőt még a házimacska is mind-mind vadászik rá. Sok bagolynak is fő zsákmányállata.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]