Angus Stone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 2001:4c4c:1263:4d00::1001 (vitalap) 2020. december 9., 20:33-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Dope Lemon: Honey Boes)
Angus Stone
Életrajzi adatok
Álnév
  • DOPE LEMON
  • Lady of the Sunshine
Született1986. április 27. (38 éves)[1]
Sydney
SzármazásAusztrália
IskoláiBarrenjoey High School
Pályafutás
Műfajok
Aktív évek2005 – jelenleg is
EgyüttesAngus & Julia Stone
Hangszer
Tevékenység
Kiadók
  • EMI
  • PIAS Group
  • Nettwerk
  • Discograph
Angus Stone weboldala
Együttesének weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Angus Stone (Sydney, 1986. április 27. –) ausztrál népzenei- és blues énekes–dalszerző, valamint producer és hangmérnök. Az Angus & Julia Stone duó egyik frontembere, Julia Stone öccse.

Első szólóalbuma (Smoking Gun) 2009 áprilisában jelent meg, melyen „Lady of the Sunshine” álnéven szerepel. Az album az ARIA toplistáján bekerült az első 50 helyre. 2012. április 13-án saját néven kiadott, második szólóalbuma (Broken Brights) a második helyet érte el.

Élete

Angus Stone 1986. április 27-én született Sydney-ben. Szülei, John és Kim Stone szintén zenészek voltak. Apja, John először építész, később énektanár lett, ezen felül a Backbeat együttes tagja. Anyja, Kim tengerbiológus, gimnáziumi tanár, marketingszakember, befektetéskezelő; később igazgatósági tag. Angusnak két nővére van: Catherine 1982-ben, Julia pedig 1984. április 13-án született. A Newport Primary School és Barrenjoey High School iskolákba járt. Általános iskolásként nővéreivel együtt csatlakozott az apja vezette iskolai társulathoz. Családi összejöveteleiken az egész család zenélt: Angus harsonázott, Catherine szaxofonozott, Julia trombitált, Kim énekelt, John pedig szintetizátoron játszott. A szülők Angus 14 éves korában külön költöztek.[2] Ő nem sokkal ezután popdalokat kezdett írni;[3] később egy iskolai együttes énekese lett. Számos közösségi eseményen felléptek, itt saját műveket és feldolgozásokat is játszottak.

Mikor nővérével, Juliával Dél-Amerikában vakációztak, Angus gitározni tanította; Julia később elmondta: „[Angus] csodás dalokat írt... [ő] mutatta meg Bolíviában, hogy kell gitáron játszani, ezek a számok pedig lenyűgöztek.”[3] „Ekkor a gitár még újdonság volt számomra. Csak azért vettem egyet, hogy megtanuljak játszani rajta. Szóval ott voltunk a chalalani dzsungel közepén, és Angus saját dalait játszotta. Nem sokat találkoztunk az elmúlt években – az iskola elvégzése után összeköltöztünk barátommal, Angus pedig szörfözött és korcsolyázott – és annyira gyönyörűek voltak a számai, hogy megkértem, tanítson gitározni, és ez volt gitáros karrierem, és feltételezem, barátságunk kezdete, valamint ezen csodás élmény kezdete.”[4]

2005-ben Angus szabad mikrofon esteken kezdte karrierjét, néha nővére is énekelt. Első, Coogee Bay Hotel-beli fellépésükön Angus saját dalát, a Tearst játszották el.[5] 2006-ban úgy döntöttek, közösen fognak zenélni; ekkor alakult meg duójuk. Márciusban vették fel első középlemezüket, a Chocolates & Cigarettest, mely augusztusban jelent meg.

Lady of the Sunshine: Smoking Gun

2009 áprilisában a duó 2007 szeptemberében megjelent első albumának (A Book Like This) egy évig tartó népszerűsítő turnéja után Angus Stone kiadta első szólólemezét Smoking Gun címmel. Az albumon „Lady of the Sunshine” álnévvel szerepel.[2][6] 2008-ban, hat hét alatt vették fel Govinda Doyle-lal, aki egyben a dobos és basszusgitáros is volt. Az albumot Doyle észak-queenslandi telkén, egy átalakított víztartályban vették fel.[7][8] A Triple J közrádión Richard Kingsmillel folytatott interjú során Stone elmondta, hogy az albumot azért vették fel, mert egyre inkább ki akart törni. Elmesélte, hogy gimnáziumi évei alatt több rockbandában is játszott; Rage Against the Machine- és Red Hot Chili Peppers-dalokat dolgoztak fel – ennek nyomait érezni lehet a lemezen.[6] „Minden érzés egy külön hang a fejemben; ezt hallani a felvételeken... Saját stílusomban akartam elkészíteni az albumot. Tetszett, ahogy a dalok saját útjaikat járják, pedig a legtöbb a legegyszerűbb ötletekből született.”[7] A Smoking Gun az ARIA listáján az 50 legjobb album között volt.[9] A Big Jet Plane című számot később a duó közösen feldolgozta, majd kiadták 2010 májusában kis-, később pedig középlemezként is.[7][10]

2010 márciusában jelent meg a duó második albuma, a Down the Way, mely az ARIA listáján az első helyet érte el.[11] 2011-ben az ARIA 3×-os platinalemezzé nyilvánította.[12] 2010-ben ez volt a legtöbb példányszámban eladott album, melyet ausztrál zenész/együttes készített.[13] A francia slágerlistán a 30 legjobb közé került, és 86 hétig volt a legjobb 200 között.[14][15] Az ARIA 2010-es díjátadó gáláján az album elnyerte az „Év albuma”,[16] a Big Jet Plane pedig az „Év kislemeze” címet.[17] Ez utóbbi a Triple J 100-as toplistáján 2011-ben az első helyet érte el.[18] Miután befejezték stúdióalbumuk bemutatására szervezett turnéjukat, utaik szétváltak. Stone szavaival élve: „megemeltük kalapunk és más irányba indultunk”.[19]

A Rolling Stone-nak Julia elmondta, hogy 2011 januárjában elkezdték egy harmadik album felvételét is, de végül a projektet ejtették; Julia elmondta: „Nehéz lett volna eldönteni, melyik hat szám maradjon meg... Mindketten saját stílusunkban szerettünk volna alkotni, szóval úgy döntöttünk, hogy egy év szünetet tartunk”. Elmondta, hogy a dalok nem fognak megjelenni, viszont szólókarrierjük után újra összeáll a csapat.[20]

Broken Brights

2011-ben Angus második, Broken Brights című lemezén kezdett dolgozni. A Surfing World Magazine-nak elmondta: „Jó Juliával együtt dolgozni, de mindkettőnk keze a kormányon van. Ez egy lehetőség, hogy megragadhassam a kormányt, és kipróbálhassam magam.”[21] A lemez Ausztráliában 2012. július 13-án jelent meg; a slágerlistán a 2. helyet érte el.[11][22] A Broken Brights dal ingyen letölthető kislemezként felkerült a Triple J Home and Hosed blogjára.[23] A második kislemez címe (Bird on the Buffalo) a merengő szerelem metaforája.[24] Klipjében szerepel Isabel Lucas színésznő. Az Indie London újságírója, Jack Foley a következőket mondta a harmadik, Wooden Chair című kislemezről: „hipnotizáló, visszafogott, sok erőfeszítés van benne, kiváló; a háttérbeli suttogás pedig megrészegít. Élénk és romantikus, anélkül, hogy megpróbálna az lenni”.[25] A dal szerepelt a Doktor Addison című amerikai tévésorozat 6. évadának 3. epizódjában (Good Grief).[26] A negyedik, Monsters című kislemez videója szerepelt a The Huffington Postban.[27]

Az albumon érződik Bob Dylan vagy az Eagles gyerekkorában Stone-ra tett hatása. A végeredmény nagyon hasonlít Bob Dylan stílusára, fesztelen, rockosabb elemekkel.[28][29][30] A Vancouver Weeklyvel a felvételről folytatott interjú során elmondta: „Sokat tudtam meg az időről... Úgy általánosságban. Visszalépni, hagyni kibontakozni valamit, és akkor előlépni, amikor itt az idő.”[31]

Fogadtatása

Az albumot Ausztráliában július 13-án, az Egyesült Királyságban július 16-án, az Egyesült Államokban július 17-én, Franciaországban pedig november 6-án adták ki.[32] Az albumot az Államokban a Nettwerk,[30] Ausztráliában és Angliában az EMI, Franciaországban pedig a Discograph adta ki. Foley a következőket mondta: „egyszerűen lenyűgöző... eddigi alkotásai... megmutatják sokoldalúságát. Klasszikus elemeket tartalmaz anélkül, hogy konkrétan utalna a régi nagyokra, Pettytől Neil Youngon át Dylanig”.[25] Jen Wilson a következőket mondta a Beat Magazine-nak: „perceken belül átutazol az időn... Stone a Broken Brightson keresztül egy mesélő kaméleonként tűnik fel, aki minden stílust és műfajt feldolgoz.”[33] Tony Hard, a Consequence of Sound munkatársa szerint „mindig van valami váratlan a sarkon.”[29] A Triple J egyből megjelenésekor megválasztotta a „Hét albumának”. Leírásuk szerint „álmodozó, nyugodt, nosztalgikus, mely megmutatja Angus egyedi szövegírói képességeit.”[34]

Monsters

A kislemezt 2013. február 26-án adta ki a Nettwerk Productions. Egy korábbi, a Broken Brights albumon már szerepelt szám 5 perc 20 másodpercről 4 perc 3 másodpercre lett visszavágva; ezen felül egy ki nem adott dalt, az In the Glowot is tartalmazza.

Dope Lemon: Honey Bones

2016-ban Angus „Dope Lemon” becenéven kezdett hozzá új albumához. A munkálatok saját farmján zajlottak Rohin Brown (The Walking Who együttes) és Elliot Hammon (The Delta Riggs együttes) segítségével. Az Uptown Folks dal 2016 februárjában jelent meg; a Triple J szerint „kellemes, nyugtató rock”;[35] a Marinade című szám pedig májusban jelent meg kislemezként az iTunes Store-ban. Maga az album 2016. június 10-én jelent meg.[36]

2012-es élő fellépései

Angus 2012 júliusában fellépett a Byron Bay-i Splendour in the Grass fesztiválon.[37] Szeptemberben világszerte turnéra indult: játszott Angliában, az USA-ban, Európa többi részén és Ausztráliában is; több koncertje (például a brüsszeli, utrechti, berlini, Los Angeles-i és New York-i) is telt házas volt.[38] A turné kezdetekor elmondta: „Amikor élőben játszom az embereknek, más lesz az eredmény, de ez sem kevésbé izgalmas... egy teljesen más módi”.[39] Fellépései felkeltették a The Stainford Daily újságírójának, Sasha Arijantónak a figyelmét: „megbabonáztak a színpadról szóló édes hangok”.[40] A montréali koncertet a Confront Magazine munkatársa, Caitlin Grimes a következőképp jellemezte: „nem tudok megnevezni más előadót, aki megragadja a csuklód, és azt érezteti, te is részese vagy történeteinek”.[41]

Stone első fellépése az Enmore Theaterben volt november elsején.[42] Számos ausztrál fesztiválon fellépett: Homebake, Woodford, Falls (mind a lorne-in, mind a Marion Bay-in), valamint részt vett a nyugat-ausztráliai Southboundon. 2013-as turnéján többek között érinti a londoni Shepherds Bush Empire-t is.[43]

Díjak és jelölések

ARIA

Év Jelölt Díj Eredmény
2012[44] Angus Stone Legjobb férfi előadó Jelölve
Broken Brights Blues & Roots – Legjobb album

AMP

Év Jelölt Díj Eredmény
2013 Angus Stone Album – Broken Brights Jelölve

Diszkográfia

Bővebben: Angus Stone-diszkográfia

Stúdióalbumok

  • Smoking Gun (2009) (Lady of the Sunshine-ként)
  • Broken Brights (2012) (Angus Stone-ként)
  • Honey Bones (2016) (Dope Lemonként)

Kislemezek

  • Broken Brights (2012)
  • Bird in the Buffalo (2012)
  • Wooden Chair (2012)
  • Monsters (2013)
  • Uptown Folks (2016) (Dope Lemonként)
  • Marinade (2016) (Dope Lemonként)

Videóklipek

  • Broken Brights (2012)
  • Bird on the Buffalo (2012)
  • Wooden Chair (2012)
  • Clouds Above (2012)
  • Monsters (2012)
  • Coyote (2016)

Egyéb

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Angus Stone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 30.)
  2. ↑ a b Andrew Murfett: Stone hearts renewed (angol nyelven). Fairfax Media, 2010. szeptember 3. (Hozzáférés: 2016. november 27.)
  3. ↑ a b Andrew Murfett: Angus & Julia Stone (angol nyelven). Fairfax Media, 2007. október 16. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  4. ↑ Michael Shindler: Angus & Julia Stone (angol nyelven). Lab Media Group, 2011. március 24. [2013. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  5. ↑ Jason Treuen: Frankie: First and Last Times with Julia Stone (angol nyelven). Jason Treuen, 2007. október 24. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  6. ↑ a b Richard Kingsmill. (2009. április 7.). Lady of the Sunshine Talks to Richard Kingsmill (mp3) [Triple J]. Sydney: Australian Broadcasting Corporation. (Hozzáférés ideje: 2016. december 3..)
  7. ↑ a b c Smoking Gun / Lady of the Sunshine (angol nyelven). National Library of Australia. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  8. ↑ Corinne O'Keefe: Lady of the Sunshine - Smoking Gun (angol nyelven). Music Feeds, 2009. július 23. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  9. ↑ Hung Steffen: Lady of the Sunshine (angol nyelven). eMedia Jungen. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  10. ↑ Lauren Katu: Angus Stone Prepares to Release Lady of the Sunshine Album (angol nyelven). Alloy Digital, 2009. március 30. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  11. ↑ a b Steffen Hung: Angus Stone (angol nyelven). eMedia Jungen. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  12. ↑ ARIA Charts - Accreditations - 2011 Albums (angol nyelven). Australian Recording Industry Association, 2012. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  13. ↑ ARIA Charts - End Of Year Charts - Top 100 Albums 2010 (angol nyelven). Australian Recording Industry Association, 2011. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  14. ↑ Steffen Hung: Angus & Julia Stone - Down the Way (album) (francia nyelven). eMedia Jungen. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  15. ↑ Angus & Julia Stone (angol nyelven). Discograph. [2012. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  16. ↑ Aria Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association, 2010. (Hozzáférés: 2016. december 3.)[halott link]
  17. ↑ ARIA Charts - End Of Year Charts - Top 100 Singles 2010 (angol nyelven). Australian Recording Industry Association, 2011. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  18. ↑ Hottest 100 - 2010 (angol nyelven). Australian Broadcasting Corporation, 2011. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  19. ↑ Angus Stone (angol nyelven). International Music Concepts. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  20. ↑ Jason Treuen: Rolling Stone: Julia Stone interview (angol nyelven). Jason Treuen, 2006. május 26. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  21. ↑ Trent Mitchell: Shredding Angus Stone (angol nyelven). Surfing World Magazine. [2013. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  22. ↑ Scott Fitzsimons: Midweek Chart Report: Angus Stone Has Shot At #1 (angol nyelven). Street Press Australia Pty Ltd, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  23. ↑ Dom: Premiere! Angus Stone's 'Broken Brights' Clip (angol nyelven). Australian Broadcasting Corporation, 2012. március 1. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  24. ↑ Kristen Blanton: Video Premiere: Angus Stone - "Bird on the Buffalo" (angol nyelven). Paste Media Group, 2012. április 13. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  25. ↑ a b Jack Foley: Angus Stone – Broken Brights (Review) (angol nyelven). indieLondon. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  26. ↑ Good Grief (angol nyelven). Tunefind. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  27. ↑ Katherine Brooks: Angus Stone’s ‘Monsters’: Australian Singer Debuts Mystical Video For New Song (VIDEO, INTERVIEW) (angol nyelven). The Huffington Post, 2012. október 29. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  28. ↑ Smoking Gun / Lady of the Sunshine (angol nyelven). National Library of Australia. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  29. ↑ a b Tony Hardy: Angus Stone – Broken Brights (angol nyelven). Consequence of Sound, 2012. július 19. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  30. ↑ a b Laura Evans: 'I used to get so aggressive': Julia Stone says she 'couldn't control' herself before musical split with brother Angus which led to pair hardly speaking for two years (angol nyelven). Daily Mail, 2015. március 16. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  31. ↑ Garin Fahlman: Angus Stone and the Cinema of Song (angol nyelven). Vancouver Weekly, 2012. szeptember 20. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  32. ↑ Press Releases: Angus Stone Announces New Album 'Broken Brights' Released July 16th 2012 (angol nyelven). Contactmusic.com, 2012. július 16. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  33. ↑ Jen Wilson: Angus Stone : Broken Brights (angol nyelven). Furst Media Pty Ltd., 2012. június 5. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  34. ↑ Broken Brights (angol nyelven). Australian Broadcasting Corporation, 2012. július 9. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  35. ↑ Update: Angus Stone debuts new musical project, Dope Lemon, talks touring plans (angol nyelven). Australian Broadcasting Corporation, 2016. február 29. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  36. ↑ Dope Lemon (angol nyelven). EMI. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  37. ↑ Alex Langlands: Splendour In The Grass 2012 Lineup – Official Announcement (angol nyelven). Music Feeds, 2012. április 19. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  38. ↑ Marissa Demetriou: Angus Stone tour announced (angol nyelven). The Music Network, 2012. július 13. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  39. ↑ Marissa Demetriou: Angus Stone's Australian Tour (angol nyelven). Austereo. [2013. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  40. ↑ Sasha Arijanto: Reviews: Angus Stone and ‘Broken Brights’ (angol nyelven). The Stanford Daily, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  41. ↑ Caitlin Grimes: Show Review : Angus Stone at the Cabaret du Mile-End (angol nyelven). Confront Magazine, 2012. szeptember 25. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  42. ↑ Angus Stone's album goes gold! (angol nyelven). Oztix. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  43. ↑ Angus Stone (angol nyelven). TimeOut, 2012. október 25. (Hozzáférés: 2016. december 4.)
  44. ↑ ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association, 2013. (Hozzáférés: 2016. december 3.)

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Angus_Stone&oldid=23336339”