Andreas Gryphius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andreas Gryphius
Andreas Gryphius2.jpg
Andreas Gryphius, Philipp Kilian rézkarcolata
Élete
Született 1616. október 2.
Glogau
Elhunyt 1664. július 16. (47 évesen)
Glogau
Pályafutása
Jellemző műfajok vers, dráma

Andreas Gryphius (Glogau, 1616. október 2. – Glogau, 1664. július 16.) (eredeti nevén Andreas Greif) német költő és színműíró, a német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a 17. század legkiemelkedőbb szonettköltője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gryphius apja, Paul Greif Glogau diakónja volt, de korán, 1621-ben elhalálozott. Mostohaapját, Michael Eder protestáns tanárt a császári csapatok elűzték röviddel azután, hogy 1628-ban Gryphius anyja tüdőbajban meghalt. Gryphius nem hagyhatta el a várost (mint minden 15 év alatti fiatal annak idején), de röviddel később követhette mostohaapját Driebitzbe, egy kis lengyel faluba. 1632-ben már Wschowaban lakott és a görlitzi Augustum gimnázium diákja volt. 1634-től 1636-ig Gdańskba járt gimnáziumba. Ezt követően a Schönborner (lovagi) család házitanítója lett, később pedig az akkori Kelet-Poroszországban lakott, ahol több fontos művét írta.

1638-ban Gryphius elkísérte mecénása, Schönborner két fiát Hollandiába. Ő maga hat évig ott maradt és beiratkozott a leideni egyetemre. 1640-ben meghalt öccse, Paul, majd röviddel később húga, Anna Maria is, sőt Gryphius is komolyan megbetegedett. 1647. májusáig a Strassbourgban járt egyetemre. Ezután hazatért szülőföldjére, majd Berlinben tartózkodott. Évekkel később újabb utat tett Hollandiába.

1649. január 12-én Gryphius feleségül vette Rosina Deutschländert. A házasságból négy fiú és három lány született. Legidősebb fia, Christian Gryphius jelentette meg később apja írásait részben átdolgozott formában.

1662-ben IV. Vilmos Sachsen-Weimar hercege felvette Gryphiust a Societas Fructifera irodalmi egyletbe, a barokk irodalom legnagyobb egyesületébe. Itt a Halhatatlan nevet kapta. A kötheni társaságkönyvben megtalálható Gryphius bejegyzése a 788. számon.1664. július 14-én halt meg agyvérzésben.

Családját korán elvesztette, szülőhazája elpusztult a harmincéves háborúban és az azt követő fosztogatásokban. Káosz és vallási üldözések nyomták rá bélyegüket az őt körülvevő valóságra. Tragédiáiban és verseiben érthető módon központi helyet kapott a szenvedés, az erkölcs teljes kudarca a háborúban, az emberek magánya, békétlensége és őrülete. Több utalást is találunk költeményeiben az emberi hiúságra, a barokk korszak jellegzetes motívumára, minden emberi tevékenység hiábavalóságára, s könyörtelen halandóságára. Jó példa erre Gryphius egyik költeménye: „Es ist alles eitel” (Minden hiúság). A német irodalomórák elmaradhatatlan tananyaga a „Tränen des Vaterlandes” (A haza könnyei, 1636.) című szonettje, amelyben Gryphius a háború keserveiről ír.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fewrige Freystadt, hrsg. und kommentiert von Johannes Birgfeld. Laatzen, Wehrhahn 2006.
  • Sonette (Gedichtsammlung), Lissa, 1637.
  • Son- und Feyrtags-Sonette, Leiden, 1639.
  • Leo Armenius, oder Fürstenmord (Trauerspiel), Regensburg, 1660.
  • Katharina von Georgien, oder bewehrete Beständigkeit (Trauerspiel), 1647-1657.
  • Cardenio und Celinde, oder unglücklich Verliebte (Trauerspiel), Breslau, 1661.
  • Ermordete Majestät oder Carolus Stuardus König von Gross Brittannien (Trauerspiel), 1657. gründlich überarbeitete Fassung 1663.
  • Großmütiger Rechts-Gelehrter, oder Sterbender Aemilius Paulus Papinianus (Trauerspiel), Breslau 1659.
  • Horribilicribrifax Teutsch (Scherzspiel), hrsg. Gerhard Dünnhaupt. Stuttgart, Reclam, 1976. u.ö. (RUB 688)
  • Absurda Comica oder Herr Peter Squenz (Schimpfspiel), hrsg. Gerhard Dünnhaupt und Karl-Heinz Habersetzer. Stuttgart: Reclam 1983 u.ö. (RUB 7982)
  • Verlibtes Gespenste / Die gelibte Dornrose (Doppeldrama), Breslau, 1660.
  • Die eigne Dekadenz (Gedicht über Selbstzweifel), 1648.
  • Abend Kritisches Gedicht, 1650.
  • Tränen in schwerer Krankheit (1663)
  • Es ist alles eitel (1637)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hugo Bekker: Andreas Gryphius. Lang, Frankfurt am Main, 1973.
  • Gerhard Dünnhaupt: Andreas Gryphius. In: Personalbibliographien zu den Drucken des Barock. Band 3. Hiersemann, Stuttgart 1991, ISBN 3-7772-9105-6, S. 1855-1883 (Werk- und Literaturverzeichnis)
  • Karl-Heinz Habersetzer: Andreas Gryphius. Glogau, Würzburg, 1994.
  • Nicola Kaminski: Andreas Gryphius. Reclam, Stuttgart 1998, ISBN 3-15-017610-7
  • Eberhard Mannack: Andreas Gryphius. Metzler, Stuttgart, 1986.
  • Friedrich-Wilhelm Wentzlaff-Eggebert: Andreas Gryphius. Wissenschaftl. Buchges., Darmstadt, 1983.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andreas Gryphius témájú médiaállományokat.