Andranik Ozanian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andranik Toros Ozanian 1923-ban

Andranik Toros Ozanian, vagy Zoravar Andranik, (örményül: Անդրանիկ Թորոս Օզանյան vagy Զորավար Անդրանիկ) (1865. február 25.1927. augusztus 31.) örmény tábornok és szabadságharcos, akit az örmények nemzeti hősként tisztelnek.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Şebinkarahisarban született, Giresun tartományban, közel Erzurumhoz. Fiatalkorában csatlakozott az örmény szabadságharcosokhoz, akik az Oszmán Birodalomtól való elszakadásért küzdöttek. Tagja lett az Örmény Forradalmi Szövetség pártnak is.

Balkáni háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andranik részt vett a balkáni háborúkban, 1912 és 1913 között, a bolgárok oldalán harcolt Garegin Dzseh parancsnok örmény különítményében. A törökök letartoztatták és börtönbe zárták Isztambulban, itt ismerkedett meg más örmény nacionalistákkal.

Első világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban az oroszok oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen, örmény szabadcsapatokat szervezett. Számos csatában részt vett (pl.:Van-tó melletti csata), bátran harcolt és stratégiai felkészültsége hírnevet szerzett neki. Megszervezte az örmények kimenekítését Kelet-Örményországba az Oszmán Birodalomból az örmény népirtás miatt.

Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Örmény Demokratikus Köztársaság megalapítása után sereget szervezett és a törökök ellen vonult. A Batumi-békeszerződést nem ismerte el, nem fogadta el az abban megállapított örmény-török határokat. A hegyekbe vonult csapataival és Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságban küzdött tovább az azeriekkel együtt az oszmánokkal szemben.

Az első világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919 után nem akart résztvenni az örmény politikai életben, az Örmény Demokratikus Köztársaság bukása után pedig az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és Kalifornia államban, Fresnoban halt meg 1927-ben. Hamvait 1928-ban Párizsba szállították, majd 1999-ben tértek vissza Örményországba. Franciaországban és Örményországban is számos emlékművet állítottak fel a "dicsőséges örmény nemzeti hős" tiszteletére.