Andrássy Manó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrássy Manó
Andrássy Manó.jpg
Életrajzi adatok
Született 1821. március 3.
Kassa
Elhunyt 1891. április 23. (70 évesen)
 Osztrák–Magyar Monarchia, Görz
Ismeretes mint politikai karikaturista
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Szakterület autodidakta festészet, politika
Kutatási terület magyar orientalista, műgyűjtő
Akadémiai tagság Magyar Tudományos Akadémia

Gróf Andrássy Manó nevét még egy "s"-el írta Andrásy Manó (Kassa, 1821 március 3.Görz, 1891. április 23.) autodidakta festőművész, karikaturista, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, id. Andrássy Gyula gróf testvére, a betléri ág megalapítója. Hazai vasipar, a Sajó-menti vasművek, a vasércbányászat és a kohászat fejlesztésével foglalkozott, jelentős szerepe miatt Vasgrófként is emlegették.[1]

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1821-ben született Andrássy Károly (1792-1845) és Szapáry Etelka fia. Szülei 1819-ben kötött házasságukból a következő gyermekek születtek:

  • Kornélia (1820–1836)
  • Manó
  • Gyula (1823–1890) főispán, miniszterelnök; felesége: malomvízi gróf Kendeffy Katalin (1830–1896)
  • Aladár (1827–1903) több vármegye főispánja; felesége: báró Wenckheim Leontina (1841–1921)

Pesten járt egyetemre és itt szerzett bölcsész diplomát. Már fiatal korában az egyetem elvégzése után bejárta Nyugat-Európát, Spanyolországban töltött több időt, utazásiról szóló írásait a Honderú közölte. Megfordult Észak-Afrikában, Marokkóban is. Visszatérve Magyarországra a liberális politikai táborhoz csatlakozott fivéreivel együtt. Torna vármegyét képviselte az országgyűlésen, és részt vett az április törvények megalkotásában. Az új független kormány 1848-ban a megye főispánja lett. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, és részese volt a győztes pákozdi csatának majd a szabadságharc elbukása után külföldre kellett menekülnie. Kelet-Indiában tett utazásairól (Bengália, Ceylon, Jáva és Kína) az Utazás Kelet-Indiákon című írásában számolt be, melyhez maga készítette az illusztrációkat. Ez az írása juttatta Andrássyt az MTA levelező tagjai közé.

Kínai és indiai utazásairól készített rajzait díszes kötetben jelentette meg, amelynek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Hazatérése után a Tisza szabályozása körül szerzett nagy érdemeket, gróf Ká­rolyi Györggyel 11 millió fo­rint kölcsönt vett fel a munkálatokhoz és az ármentesített területek számára az osztrák kormánytól 15 évi adómentességet eszközölt ki.

A kiegyezés előtt főispáni tisztséget ajánlottak neki, amit nem fogadott el csak 1867 után, ezzel Gömör, valamint Zemplén vármegye főispánja lett. 1881-től haláláig, mint a rozsnyói kerület képviselője vehetett részt az Országgyűlés munkájában, a Szabadelvű Párt színeiben. Mint szónok nem volt kiváló, de talpraesett tárgyi megjegyzései a pénzügyi bizottságban nagy súlyt biztosították szavainak. Különösen a bányászat és kohászat terén volt elsőrendű tekintély. 1887-ben valósá­gos belső titkos tanácsosi címet kapott. 1890-ben ő indítványozta a prímási szék Budapestre történő áthelyezését. 1891-ben Meránba indult, de egy nyakán támadt kelés miatt Görzben meg kellett állnia, hol lánya töltötte a telet. Megműtötték, de életét már nem tudták megmenteni.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andrássy Manó: Széchenyi pályafutása. Karikatúra az 1840-es évekből

Andrássy Manó változatos életművet hagyott hátra. Karikatúrái ismertek voltak országszerte, hiszen, sűrűn publikálta (többek között a Lauka Gusztáv által szerkesztett Charivari című lapban) a politikai és társadalmi élet visszásságait gúnyrajzaiban. Keleti utazásai során készített rajzait, albumban jelentette meg, és ennek elismeréseként 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia megválasztotta levelező, majd később rendes tagjává. Lelkes műgyűjtő volt és kiemelkedik az általa felhalmozott ötvöstárgyak, valamint néprajzi anyag, mely sajnos a parnói kastély 1901-es leégésekor jelentős részben elpusztult. Filantrópként is ismert volt, hiszen száz arany adományozásával lépett be a Pesti Műegyletbe, és ő irányította az Akadémia régiségtani osztályának újjászervezését. Régiséggyűjteménye része lett a Nemzeti Múzeum gyűjteményének. Autodidakta módon tanult meg festeni és ismert festménye az önarckép, melyet tükörképe alapján festett meg.

Nevéhez (amit még egy "s"-el írt) fűződik két magyar könyvritkaság. Az Utazás Kelet Indiákon: Ceylon, Java, Khina, Bengal ez 1853-ban jelent meg, szövegét a rajzai alapján készült 16 kőnyomatos tábla illusztrálja. Ő szerkesztette az 1857-ben megjelent Hazai vadászatok és sport című albumot, szerzőtársai között volt gróf Festetits Béla, gróf Sándor Móritz, báró Podmaniczky Frigyes. Az albumot 12 kisebb és 12 egész oldalas litográfia gazdagítja, ezek Andrássyn kívül Sterio Károly, Markó Károly, báró Orczy Béla munkái. Mindkét díszalbum mérete 60 x 45 cm.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1855. január 29-én házasságot kötött Pálffy Gabriellával (1833–1914), Pállfy Ferenc Alajos (1780-1852) császári és királyi kamarás és Erdődy Natália (1803-1845) leányával. Házasságukból a következő gyermekek születtek:

Andrássy Manó
  1. Géza (1857 - 1938) császári és királyi kamarás és tartalékos főhadnagy az 5. huszárezredben, az MTA tagja, országgyűlési képviselő. Neje Kaunitz Eleonóra (1862-1936) császári és királyi csillagkeresztes hölgy
  2. Irma (Mária) (1858. augusztus 28. - 1925. november 16.), férje Esterházy Antal Miklós (1851-1935) császári és királyi kamarás, lovaskapitány
  3. Gábor (1859 - 1861)
  4. Etelka (1861. augusztus 27. - 1927. november 8.), férje Odeschalchi Géza (1858-1937)
  5. Tibor (1862 - 1867)
  6. Natália (1865. február 11. - 1951. április 6.); férje Széchényi Aladár (1862-1936), országgyűlési képviselő
  7. Karolina (1867. szeptember 18. - 1937. szeptember 10.) Karátsonyi Jenő (1861-1933), országgyűlési képviselő

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Manó témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]