Alstom Prima H4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alstom Prima H4
Az SBB „Aem 940 003” pályaszámú H4-e Limmattal rendezőpályaudvaron
Az SBB „Aem 940 003” pályaszámú H4-e Limmattal rendezőpályaudvaron
SBB Aem 940
Pályaszám
SBB Aem 940 001–047
Sersa Aem 940 001–005
Általános adatok
GyártóAlstom Schienenfahrzeuge AG
Gyártásban2018–napjainkig
Darabszám52 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo’Bo’
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1000–920 mm (új–kopott)
Indító vonóerő300 kN
Teljesítmény
Névleges1080 kW (dízelmotor)
VontatóFelsővezetékről
1600 kW (állandó)
1700 kW (1 órán át)
2000 kW (15 percen át)
Dízelmotorról
860 kW (állandó)
Engedélyezett legnagyobb sebesség60 vagy 120 km/h
Ütközők közötti hossz18 750 mm
Magasság4480 mm
Szélesség2950 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2450 mm
Teljes tengelytávolság10 150 mm
Szolgálati tömeg84–90 t
Legnagyobb tengelyterhelés21–22,5 t
Vezérlésszinkronvezérlés 2 mozdonyig, rádiós távvezérlés
Kapcsolókészülék típusaARK automatikus tolatókapcsoló
Vonatbefolyásoló rendszerETCS L2, SiSte
Legkisebb pályaívsugár80 m
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa2 × CAT C18
Szerkezete2 × hathengeres, soros
Hengerűrtartalom18,1 l
Üzemanyagkészlet1500 vagy 2000 l[* 1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Alstom Prima H4 témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Forrás:[1]

Az Alstom Prima H4, más néven Prima H4 vagy H4, az Alstom által fejlesztett és gyártott villamos-dízel tolatómozdony-sorozat, amely mind a fővonali, mind a nehéz tolatási feladatok ellátására alkalmas. A sorozat a Svájci Szövetségi Vasutaknál az SBB Aem 940 sorozatjelzést viseli.

Történet[szerkesztés]

Az Alstom Prima H4 mozdonytípus kifejlesztésének alapját egy 2015-ben kihirdetett SBB-pályázat teremtette meg. Ennek keretében a társaság megújította a járműparkját, és több különböző tengelyelrendezésű, teljesítményű, tömegű és üzemeltetési környezetű mozdonyt szerzett be. Az Ablaufbergben nehéz tolatási feladatokat ellátó SBB Am 6/6 sorozatú mozdonyok 40 év szolgálat után elérték élettartamuk végét, így le kellett azokat cserélni. A Lausanne rendezőpályaudvaron használt, az 1990-es években gyártott Am 841 és az 1980-as években gyártott Ee 6/6 II mozdonyok szintén cserére szorultak.[2]

Utóbbiak kiváltására a Svájci Szövetségi Vasutak 2015 novemberében 47 példány „H4 Bi-Mode Elektrisch” típusú mozdonyt rendelt az Alstomtól.[3] Az első három példányt 2018-ban gyártották le az Alstom Neuhausen am Rheinfall-i üzemében,[4] melyekkel kiterjedt tesztüzemeket végeztek, elsősorban az ETCS L2 vonatbefolyásoló rendszer és a kívánt üzemeltetési követelményeknek való megfelelőség biztosítása érdekében.[5]

Az Alstom 2017-ben bejelentette, hogy a H4 platform fejlesztésébe továbbra is be fog fektetni, melyhez a francia Francia Környezetvédelmi és Energiagazdálkodási Ügynökségtől négymillió eurós támogatást kapott.[6]

Műszaki jellemzők[szerkesztés]

A Prima H3-hoz hasonlóan a Prima H4 mozdonyplatformján is soros hajtásláncot alkalmaztak, amely a hajtáskoncepció kialakításának és modularitásának alapjául szolgált. Ez a modularitás lehetővé teszi, hogy a járművet különböző külső környezeti feltételekhez és alkalmazási helyzetekhez alakítsák át. A hajtáslánc különböző rendszereinek kombinálásával a cél a dízelüzemanyag akár 50%-os megtakarítása, a környezetre káros kibocsátások 50%-os csökkentése és a jármű karbantartási költségeinek 15%-os csökkentése.[7]

A mozdony 18 750 mm (738 in) hosszú, 2950 mm (116 in) széles és 4480 mm (176 in) magas, szolgálati tömege a ballasztolástól függően 84–90 t (83–89 angol tonna; 93–99 amerikai tonna), tengelyterhelése 21–22,5 t (20,7–22,1 angol tonna; 23,1–24,8 amerikai tonna), míg méterenkénti terhelése 4,48–4,8 t/m (1,34–1,44 angol tonna/ft).[1]:13–14 A mozdony szolgálati tömege alapvetően 84 tonna, azonban a rendezőpályaudvarokon való tolatási műveletek ellátásához további 6 tonna acélnehezékkel szerelhető fel.[1]:13 A H4-et kettő darab Caterpillar „C18” típusú soros, hathengeres dízelmotorral szerelték, melyeknek névleges összteljesítménye 1080 kilowatt (1470 PS),[1]:23 vontatóteljesítménye 860 kW (1170 PS).[1]:14 A típusba kétfokozatú hajtóművet szereltek, tolatófokozatban és rádiós távvezérlés esetében a legnagyobb megengedett sebessége 40 km/h (25 mph), míg vonali fokozatban 120 km/h (75 mph), kivéve a Svájci Szövetségi Vasutak a 90 tonnás mozdonyait, melyek végsebessége 60 km/h (37 mph) és még azokat hidegen vontatva sem lehet ezt meghaladni.[1]:14 A mozdonyok két forgóvázban négy normál nyomtávolságú hajtott tengellyel vannak szerelve, ami Bo’Bo’ tengelyelrendezést eredményez. A keréktárcsák futókör-átmérője új állapotban 1000 mm (39 in), sugárban 40 mm (1,6 in) kopási tartalékkal rendelkeznek, így a legkisebb megengedett futókör-átmérőjük 920 mm (36 in).[1]:14 A típus legkisebb bejárható pályaívsugara gépmenetben 80 m (260 ft), csatolva 100 m (330 ft).[1]:13 A H4 tüzelőanyag-kapacitása 2000 l (440 imp gal; 530 US gal), kivéve az eredetileg SBB Aem 940 001–005 pályaszámon futó gépeket, melyeket 1500 literes (330 imp gal; 400 US gal) tartállyal szereltek.[1]:15

Üzemeltetők[szerkesztés]

A mozdonyokat vonali szolgálatra, gurítódombos tolatási műveletekre és pályaépítésre is használják.[3] Az elektromos meghajtású járművek, amelyek nem bocsátanak ki gáznemű károsanyagot, alagutakban való közlekedésre is alkalmasak. Az első negyvenhét legyártott H4-mozdonyt a Svájci Szövetségi Vasutaknak szállították le.[3] Az első öt mozdony kis mértékben eltér a többi példánytól, ezeket 2022-ben az Alstom visszavásárolta, majd később eladta azokat a Sersának.[8][9][10][11][12] Ezen mozdonyok pótlására az Alstom további öt gépet gyártott az SBB-nek. Ezek közül az első példányt 2023 augusztásban adták át.[13]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alstom Prima H4 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Az SBB-nek legyártott első öt példányt (SBB Aem 940 001–005) 1500 literes tüzelőanyag-tartállyal szerelték, azonban a többi 2000 literes tartályt kapott. Utóbbi mozdonyok tüzelőanyag-tartályának a névleges kapacitása 2000 liter, míg maximális kapacitása 2315 liter.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i szerk.: Alstom, Svájci Szövetségi Vasutak: 2 Beschreibung, Bedienerhandbuch Zweikraftlokomotive Aem 940, 2-0 (német nyelven), Svájci Szövetségi Vasutak, 13–72. o.. I-40032 (2020. június 1.). Hozzáférés ideje: 2024. február 16. 
  2. ↑ Alstom Prima H4 SBB (angol nyelven). Railcolornews.com. Railcolor-Ziemon. (Hozzáférés: 2024. február 16.)
  3. ↑ a b c Aem 940: ein Elefant auf vier Achsen (német nyelven). Svájci Szövetségi Vasutak. (Hozzáférés: 2024. február 16.)[halott link]
  4. ↑ Alstom Prima H4 (angol nyelven). elektrolokarchiv.de. (Hozzáférés: 2024. február 16.)
  5. ↑ Wijnakker, Simon: [CH] Inside Alstom’s H4 locomotive for SBB (angol nyelven). Railcolornews.com. Railcolor-Ziemon, 2018. július 19. (Hozzáférés: 2024. február 16.)
  6. ↑ Frankreich: Regierung und Alstom im Gespräch zur Zukunft des Werkes Belfort (német nyelven). lok-report.de. Lokomotive Fachbuchhandlung GmbH, 2017. október 27. (Hozzáférés: 2024. február 16.)
  7. ↑ Wittwer, Max: SBB Aem 940 Lokomotive (német nyelven). Berlini Műszaki Egyetem, 2016. május 11. [2020. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. február 16.)
  8. ↑ Alstom CH SBB 001 (német nyelven). MainlineDiesels.net. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  9. ↑ Alstom CH SBB 002 (német nyelven). MainlineDiesels.net. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  10. ↑ Alstom CH SBB 003 (német nyelven). MainlineDiesels.net. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  11. ↑ Alstom CH SBB 004 (német nyelven). MainlineDiesels.net. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  12. ↑ Alstom CH SBB 005 (német nyelven). MainlineDiesels.net. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2024. február 28.)
  13. ↑ Stephan Frei, Christian Ammann (2023). „Neues in Kürze” (német nyelven). Eisenbahn Amateur, Zürich (10), 448. o, Kiadó: SVEA. ISSN 0013-2764.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alstom_Prima_H4&oldid=26926944”