Aljakszandr Rihoravics Lukasenka
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka | |
![]() | |
2015 júliusában | |
Született | 1954. augusztus 30. (69 éves)[1][2][3][4][5] Kopisz |
Állampolgársága | belarusz (1991. december 21. – )[6] |
Házastársa | Galina Radzivonajna Lukasenka (1975–) |
Gyermekei |
|
Szülei | Katsiaryna Lukashenka |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Magassága | 182 cm |
Fehéroroszország köztársasági elnöke | |
Hivatali idő 1994. július 20. – hivatalban | |
Előd | Myechyslaw Hryb |
![]() | |
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aljakszandr Rihoravics Lukasenka témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, oroszosan: Alekszandr Grigorjevics Lukasenko (belaruszul: Алякса́ндр Рыго́равіч Лукашэ́нка; oroszul: Алекса́ндр Григо́рьевич Лукаше́нко; Kopisz, 1954. augusztus 30. –) Fehéroroszország köztársasági elnöke 1994. július 20. óta. 2001-ben, 2006-ban, 2010-ben, 2015-ben és 2020-ban vitatott körülmények között egyaránt újraválasztották. A köznyelvben gyakran Bátyka néven is emlegetik. A nyugati világban elterjedt az Európa utolsó diktátora elnevezés is[8][9][10]
Lukasenka Fehéroroszországban diktatórikus rezsimet vezet. A választások nem szabadok és tisztességesek, a rendszer ellenfeleit elnyomják, vagy bebörtönözik, a média pedig nem szabad.
Élete
Az Orsai járás Kopisz nevű településén született 1954-ben. 1975-ben végzett a Mahiljovi Pedagógiai Intézetben. Katonai szolgálatát a KGB irányítása alatt levő határőrségnél töltötte (1975–1977, valamint 1980–1982 között). Leszerelése után a Sklovi járásban dolgozott állami gazdaságok irányításában. 1990-ben a BSZSZK Legfelső Tanácsába választották képviselőnek. Nem támogatta a rendszerváltó törekvéseket, Kommunisták a Demokráciáért néven baloldali frakciót alapított. Az 1991. augusztusi moszkvai puccs során a keményvonalas kommunista Gennagyij Janajev oldalára állt. 1991 decemberében ő volt az egyetlen képviselő, aki a Szovjetunió felbontása ellen szavazott. Az ország függetlenedése után visszatért korábbi munkaköréhez.
1993-ban megválasztották a belarusz parlament antikorrupciós bizottságának elnökévé. Számos vezető politikust vádolt meg korrupcióval, köztük az akkori államfőt, Sztanyiszlav Suskevicset is. 1994. január 26-án Suskevicset felmentették a Legfelső Tanács elnöki tisztségéből és kiírták az ország első demokratikus elnökválasztását, melyet Lukasenka nyert meg (a június 19-én tartott első fordulóban 44,8%-ot; a július 10-i második fordulóban 80%-ot ért el). Első elnöksége idején az ország politikája alapvető fordulatot vett, visszatértek (népszavazások útján) a szovjet állami jelképekhez és ideológiához. A szociális vívmányok fenntartásával, az állami tulajdon kiárusításának megakadályozásával és az életszínvonal állami biztosításával Lukasenka tartós népszerűségre tett szert az ország lakosságának körében. 1996-ban alkotmánymódosítással kiszélesítette az elnöki jogköröket, 1998-ban pedig aláírta az orosz-belarusz gazdasági unióról szóló szerződést. 2001 szeptemberében a szavazatok ¾-ével újraválasztották. Az alkotmány szerint nem indulhatott volna újra az elnökségért, ezért 2004 októberében népszavazással megváltoztatták az alkotmányt. 2006. március 19-én 82,6%-kal választották újra. Az választás után tüntetések kezdődtek, ám Lukasenka kemény kézzel leverte az ellene tiltakozó ellenzéket, Aljakszandr Kozulin ellenzéki elnökjelöltet ötévi börtönre ítélték. Ugyanebben az évben elhidegült a korábban baráti viszony Vlagyimir Putyinnal, mivel Lukasenka nem hajlandó az állami gázipari vállalat, a Beltranszgaz kiárusítására. 2004 óta a Képviselőház pártonkívüli 96 képviselőjének és a kommunista párt támogatásával kormányoz. A 2010 decemberében tartott elnökválasztáson 80%-os részvétel mellett a szavazatok 79 százalékát szerezte meg. Az újraválasztás után tüntetések kezdődtek, de az ellenzék nem tudta megdönteni a hatalmát, a szervezőket – köztük három volt elnökjelöltet – bebörtönözték. 2015-ben ismét újraválasztották elnökké. 2020. augusztus 9-én megtartott választáson ismét elnökéké választották.[11] A nyugati vezetők szerint a szavazás nem volt sem szabad, sem tisztességes és valószínűleg elcsalták azt.[12][13][14] A 2020-as fehéroroszországi elnökválasztást követően minden eddiginél nagyobb tüntetéshullám kezdődött az egész ország területén.[11][15][16] Több ezer embert őrizetbe vettek.[17] A rendőri brutalitás következtében több százan megsérültek,[18] és legalább négyen életüket vesztették.[19] A Litvániába menekült Szvjatlana Cihanovszkaja ellenzéki elnökjelölt szerint, a szavazatok 60–70% -ával ő nyerte meg az elnökválasztást.[20]
Megítélése
A piacgazdasági átalakulás leállításával, a gazdaság állami kézben tartásával és az ellenzék elnyomásával Lukasenka kivívta maga ellen az EU és az USA kormányainak ellenszenvét. Beutazási tilalmat léptettek érvénybe ellene és kormánya tagjai ellen, befagyasztották a nyugati bankszámláit. A 2006-os választásokkor nyugaton aktívan támogatták választási ellenfeleit, őt pedig Európa utolsó diktátoraként emlegették.
Magyar vonatkozások
2006 tavaszán Szijjártó Péter, a Fidesz akkori szóvivője és a Fidelitas elnöke az akkori belarusz elnökválasztások elcsalása miatt a budapesti belarusz nagykövetség előtt tüntetett Lukasenka ellen, együtt a többi párt ifjúsági szervezeteinek képviselőivel.[21]
2020 júniusában Orbán Viktor Minszkben tett hivatalos látogatást, amelynek során szorgalmazta, hogy az Európai Unió szüntesse meg a Belarusz elleni szankciókat, és magasra értékelte a két ország közötti kapcsolatokat. Lukasenka a maga részéről kijelentette, hogy Fehéroroszországnak Magyarország a legközelebbi partnere az EU-ben, „mindenki másnál jobban megért bennünket”.[22]
Jegyzetek
- ↑ http://www.nndb.com/lists/504/000063315/
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ George Tuka: Миротворець (orosz, ukrán és angol nyelven)
- ↑ https://president.gov.by/be/president/biography/full
- ↑ https://www.occrp.org/en/poy/2021/
- ↑ Tovább tüntetnek Fehéroroszországban "Európa utolsó diktátora" ellen (magyar nyelven). euronews, 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ personPropeller: Üzent Európa utolsó diktátora: addig nem megy el, amíg meg nem ölik (magyar nyelven). propeller.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ www.napi.hu: A belorusz Jeanne d'Arc kiütheti Európa utolsó diktátorát. Napi.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ a b Index: Ezrek tüntettek Minszkben a választási eredmény ellen, a rohamrendőrökkel is összecsaptak (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 9. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Márk, Herczeg: Lengyelország elnöke és a balti államfők követelik, hogy Minszk vessen véget a tüntetőkkel szembeni erőszaknak. 444, 2020. augusztus 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: A német alkancellár diktátornak nevezte Lukasenkót (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: Szankciókat sürget a német kormány Belarusszal szemben (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: Ellenfelét elűzte, de a tüntetőkkel nem bír Lukasenko (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: Százezrek tüntettek Lukasenko ellen, jóval kevesebben mellette (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Népszava: Fehérorosz tüntetések: sokan megsérültek és több ezer embert őrizetbe vettek (videó) (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: Brutális sérülések tömegéről számolnak be a minszki orvosok (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 11. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Index: Meghalt egy második Lukasenko-ellenes tüntető is Belaruszban (magyar nyelven). index.hu, 2020. augusztus 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ Népszava: Fehérorosz választási bizottság: a szavazatok 80,1 százalékával győzött Lukasenko (magyar nyelven). nepszava.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 17.)
- ↑ https://444.hu/2020/08/28/szijjarto-a-feherorosz-nagykovetseg-elott-tuntetett-lukesenka-diktaturaja-ellen-2006-ban
- ↑ Az Origo tudósítása
Források
- Biography of the President of the Republic of Belarus | The Official Internet Portal of the President of the Republic of Belarus. president.gov.by. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
- Alexander Lukashenko. TheFamousPeople.com. (Hozzáférés: 2016. november 26.)