Albumin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Albumin-fehérjeszerkezet (Monomer).

Az albumin név a kémiában nem egy anyag, hanem a fehérjék egyik fontos osztályának az elnevezése. Szerves anyagokból (például tojás, vér) nyerik.

Az albumin a teljes fehérjemennyiség (összfehérje) 55-65%-át teszi ki. A májban termelődik, napi előállítási mértéke 150-250 mg/testsúlykilogramm között változik. Ez a máj fehérjeelőállítási kapacitásának kb. 20%-a.  Az albumin féléletideje 19 nap, kb. 0,1g vész el naponta a gasztrointesztinális szakaszban, és kb. 15 mg a vizelettel. A tiroxin, a glükokortikoidok és anabolikus szteroidok  serkentik az albumin szintézisét.  Az albumin a szervezet legfontosabb kötő- és szállító fehérjéje. Számos funkciója közül a legfontosabbak: a plazma kolloid ozmotikus nyomás fenntartása, szállítja a metabolitokat, fémionokat, bilirubint, szabad zsírsavakat, aminosavakat, hormonokat, gyógyszereket, aminosav tartalékként szolgál és fő antioxidáns a plazmában. Diagnosztikailag fontos a szérum-, vizelet- és esetenként a liquor -albumin mennyiségének ismerete. Klinikai jelentősége az albuminszint csökkenésének van, az emelkedés súlyos dehidrációnál fordulhat elő esetenként.

Felhasználása képalkotó eljárásokban (fényképészet, nyomtatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régebbi fotóeljárások során gyakrabban használt anyag. Kötőanyagként alkalmazták például a tojásalbuminos albuminpapír (régies nevén fehérnyepapír), a növényi albuminos alboidinpapír és a tej-albuminos kazoidinpapír készítésénél.

Kromátkolloidos eljárásként, bikromátokkal érzékenyítve fényérzékeny anyagot kapunk, melyet ofszetmásolásnál, sokszorosítógrafikai módszereknél, fényképészetben használt nemeseljárásoknál és fotomechanikai sokszorosítóeljárásoknál alkalmaztak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]