Abu Bakr kalifa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Abú Bakr szócikkből átirányítva)
Abu Bakr
Abu bakr.png

Arab kalifa
Uralkodási ideje
632. június 8.634. augusztus 23.
Elődje nincs
Utódja I. Omár kalifa
Életrajzi adatok
Született 573?
Mekka
Elhunyt 634. augusztus 23. (61 évesen)
Medina
Arab
أبو بكر
Tudományos átirat
'Abū Bakr
Fordítás
Bakr apja

Abu Bakr (Mekka, 573 k. – Medina, 634. augusztus 23.) volt az iszlám első, a „helyesen vezetettek” közé tartozó kalifája (uralkodott 632. június 8-ától haláláig). Mohamed próféta egyik apósaként az első muszlimok egyike volt, nevéhez fűződik a szíriai és mezopotámiai hódítás megkezdése, valamint a próféta halála után felkelt beduin törzsek lázadásainak, az ún. riddának a leverése. A síita hagyományban puccsistaként jelenik meg, aki elragadta a trónt annak jogos örökösétől, Alitól.

Származása, élete az iszlám előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abu Bakr, teljes nevén Abdalláh ibn Uszmán a Banú Tajm, a Kurajs törzs egy kisebb klánjának a tagja volt. Apja mellékneve után szokás Abdalláh ibn Abí Kuháfa névvel illetni. Mint oly sok vezető mekkai személyiség, ő is kereskedő volt, akit nagyra becsültek bíróként, a városi hagyományok ismerőjeként és álomfejtőként. Mohamed próféta fellépésekor az első áttértek között volt, ekkor cserélte le eredeti nevét (Abd al-Kaaba = a Kába szolgája) Abdalláhra (= Isten szolgája). Muszlim teológusi berkekben vitatott, hogy ő, vagy a negyedik kalifa, az akkor még gyermek Ali ibn Abí Tálib volt az első, iszlámot felvevő férfi.

A próféta mellett[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Muszlimként Abu Bakr is kénytelen volt a mekkai közösség ellenszenvét és nyomását elviselni, de gondot fordított a legkiszolgáltatottabb hitsorsosai, a rabszolgák felszabadítására, hogy védelmébe vehesse őket. Közéjük tartozott többek között az első müezzin, Bilál ibn Ribáh is. 615-ben egy időre számos más muszlimhoz hasonlóan Abesszíniába települt, de családjával együtt hamarosan visszatért. 622-ben adta feleségül lányát, Áisát Mohamedhez – a híradások szerint Áisa lett Isten küldöttének legkedvesebb asszonya.

A hidzsra során Mohamed társaságában menekült el Mekkából, követve a már Medinába települt híveket. Egy hadísz megőrizte, amikor éjszaka a városon kívül egy barlangban rejtőztek el üldözőik elől. A szunniták a történetet Abu Bakr érdemeinek jeleként, a síiták gyávaságának bizonyítékaként értelmezik.

A muszlim közösség medinai évei alatt Abu Bakr részt vett minden, a próféta által vezetett hadjáraton, így jelen volt a 624-es badri, a 625-ös uhudi és a 630-as hunajni ütközetben.

Mohamed halálos ágyán rábízta az ima (szalá) vezetését, majd halálakor a muhádzsirún (emigráns mekkaiak) és az anszár (medinai segítők) prominens képviselői a Szakífában összegyűlve – nem kis mértékben a későbbi utód, Omár ibn al-Hattáb ráhatására – Abu Bakrot helyettessé, kalifává nevezték ki. (A síiták meggyőződése, hogy Mohamed korábban rendelkezett Ali örökösödéséről [ld. búcsúzarándoklat, Gadír Humm], így Abu Bakr uralma a szemükben illegitim.)

Az első kalifa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ridda-háborúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mohamed halála kedvező alkalmat teremtett az iszlám által rájuk kényszerített belbéke miatt a vallási kérdések iránt kevéssé fogékony, ellenben a rablások és vérbosszú tiltásával, illetve az adófizetés kötelezettségével megterhelt hidzsázi és nedzsdi nomád törzsek számára. Nagy részük felbontottnak tekintette a szövetséget, mintha az valamiféle személyekhez kötődő, pogány kori hilf lett volna.

Abu Bakrra hárult az a feladat, hogy megállítsa az ún. visszarendeződést (ridda), majd új utakat keressen a társadalmi feszültségek és fölös energiák levezetésére. Az Arab-félsziget pacifikálása 632–633 között lezajlott. A legsúlyosabb gondott a Táif városában fellépő „Hazug” Muszajlima jelentette, aki nem egyszerűen megtagadta az iszlámot, hanem kijelentette magáról, hogy próféta, és Mohamed örököse. Végül „Isten kardja”, Hálid ibn al-Valíd győzte le hosszas harcot követően.

Új irány: észak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A következő évben támadás indult észak felé, Szíria és Mezopotámia ellen. Portyákra már Mohamed utolsó éveiben is került sor az északi határszélen – ahogy a pogány korban is –, de az igazi hódítások megindulása az első kalifához köthetőek. Ő már nem érhette meg, hogy az iszlám állama kiterjedjen a Bizánci és az Újperzsa Birodalom közel-keleti területeire, és nem is hódítani indította a hadait. A világtörténelmi és a belső helyzet szerencsés konstellációjának gyümölcsét már Abu Bakr utóda, Omár ibn al-Hattáb aratta le.

A Korán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szunnita vélekedés szerint a számos, mohamedi revelációkat betéve tudó muszlim halálát látva már Abu Bakr megbízta Omárt, hogy gyűjtse össze a próféta kinyilatkoztatásait, és írásba foglalva őrizze meg azokat az utókor számára. Az ekkor elkészült gyűjteményt Hafszánál, Omár egyik lányánál helyezték el, és ez szolgált a későbbiekben az oszmáni végleges Korán-redakció alapjául.

Utódlása, emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála közeledtével Abu Bakr tanácskozott a társak (szahába) legbefolyásosabbjaival, és arra jutott, hogy az őt trónhoz juttató támaszát, Omárt jelölte ki örököséül, akit így a közösség nagy része jó előre elfogadott. Az első kalifa valószínűleg természetes okokból kifolyólag halt meg, bár egyes hagyományok szerint megmérgezték. A medinai Próféta-mecsetben (Maszdzsid an-Nabaví) helyezték nyugalomra Mohamed és Omár kalifa társaságában.

Politikai és történelmi szempontból rendkívül jelentős uralkodó volt, mivel harcaival garantálta a frissen megalakult kalifátus fennmaradását. A szunnita hagyományban a rendkívül megtisztelő asz-Sziddík (az Igaz) névvel illetik, és számos hadísz emlékszik meg róla. A barlangi rejtőzködés mellett feljegyezték, hogy Abu Bakrnak felsőbbrendű hite van, és azon tízek közé tartozik, akik a mennyekbe jutnak. Számos hadísz emlékszik meg örökösi kijelöléséről.

Bár Ali ellenvetés nélkül letette a hűségesküt (bajaa) az első kalifának – sőt, két utódjának is – a síiták szerint ez csak névleges egyetértést jelentett a Mohamed szándékának ellentmondó helyzetbe, és szerintük Mohamed egyetlen igaz örököse politikai passzivitásával fejezte ki elégedetlenségét ezekben az években. Az is meggyőződésük, hogy Abu Bakr üldözte Alit és családját, és ennek az üldözésnek tudják be Muhszin ibn Ali, Ali és Fátima az-Zahrá meg nem született gyermeke halálát. (A szunnita vélekedés szerint Muhszin csecsemőként, természetes halállal halt meg.)

Házasságai és leszármazottai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három feleségéről tudunk.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
  • Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
nem volt
Kalifa
632634
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
I. Omár