A Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklája
TelepülésBudapest XIV. kerülete
Cím1146 Budapest, Állatkerti körút 6-12.
Építési adatok
Építés éve19091912
Rekonstrukciók évei20062008
TervezőVégh Gyula
Hasznosítása
Felhasználási területépítmény
Elhelyezkedése
A Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklája (Budapest)
A Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklája
A Fővárosi Állat- és Növénykert Nagysziklája
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 11″, k. h. 19° 04′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 11″, k. h. 19° 04′ 44″
Térkép
SablonWikidataSegítség

A Nagysziklája a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykert egyik mesterségesen kialakított létesíménye.

Története[szerkesztés]

A 20. század elején Urs Eggenschwyler szobrászművész vetette fel a mesterséges sziklahegyek építésének gondolatát. Terveit az 1907-ben megnyíló hamburgi Hagenbeck Állatparkban tudta megvalósítani. Ennek nyomán indult el a budapesti Állatkert sziklahegyeinek építése, amelynek célja az Állatkert tagolása volt, illetve az állatok ketrecek helyetti természetes elválasztása (sziklák, száraz és vizes árkok segítségével) volt.

A Nagysziklát és a Kissziklát is Végh Gyula mérnök és Benke Gyula szobrász alakította ki 1909–1912 között. Feltehetően Josef Botti elszászi szobrászművész is részt vett a folyamatokban. A Nagyszikla természetes kőzeteket imitál: az alsó rész a Karszt-hegység szürke mészkövére, míg a csúcsrész afféle dolomitsisakra hasonlít. Ez ma a három (a Kissziklával együtt négy) ilyen típusú európai látványosság közül a legtermészetesebb, maga mögé utasítva a hamburgit és a párizsi Parc Zoologique de Vincennes műhegyét.[forrás?] Kialakításában a Magyar Királyi Földtani Intézet munkatársai is részt vettek, mintája az erdélyi úgynevezett Egyeskő volt. Magassága 34 méter.

A szerkezetet vasbeton gerendák tartják, burkolása cementbeton. Belsejében állattartó helyek találhatóak, illetve egy víztorony is helyet kapott itt.

A Nagyszikla hatalmas kerületén több kifutó létesült, amelyek számos állatnak adtak otthont. Itt éltek az oroszlánok, a pumák, a csíkos hiéna, a különféle medvék, a galléros páviánok, sörényes juhok, jaguarundik, kárpáti hiúzok és a fehérfejű rétisas is, illetve az oldalában működött a Természet ékszerei kiállítás megnyitásáig a hüllőház.

Vivárium[szerkesztés]

1974. november 2-án a szikla oldalán egy belső és felette külső kiállítóhelyet nyitottak rovarok és egyéb ízeltlábúak számára (Rovarház). Terveit Szalkay József építész programja alapján a Budapesti Műszaki Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke készítette.

A Vivárium 2005. május 15-én zárt be véglegesen. Helyén ma a Varázshegy egyik bejárata van.

Felújítása[szerkesztés]

Az évek során több alkalommal megsérült, rengeteg pénzt igénylő felújítása és bővítése csak 2006-ban kezdődhetett meg, ennek befejezése 2008-ban történt meg.

2008. április 29-től újra bejárhatók a Nagyszikla sétaútjai, ahonnan számos új kifutót tekinthet meg a nagyközönség. A 2008-tól Nagyszikla új szurdok-kifutóiban olyan fajok kaptak helyet, mint: berber makákó, sörényes juhok, ázsiai vadkutyák, barna medvék, vörös macskamedvék. A sziklát összekötötték az emberszabásúak házával, ezek között pedig az új gorillakifutót alakították ki.

2012. május 24-én a Nagyszikla belsejében megnyitották a Varázshegy nevezetű kiállítóegyüttest. Itt ízeltlábúak terráriumait és tengeri állatok akváriumait helyezték el, illetve a földtörténeti korokat, és állatok modelljeit bemutató kiállítások nyíltak. Érdekes, hogy az 1910-es években maga Lendl Adolf igazgató is egy múzeumot szeretett volna kialakítani a szikla belsejében. Elgondolása 100 évvel később valósulhatott meg.

Tejcsarnok[szerkesztés]

2008-ra visszaépítették a szikla oldalában korábban állt Tejcsarnok épületét is.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]