Ugrás a tartalomhoz

30 km-es zóna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. január 11., 10:22-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
30 km-es zóna
Ország Ukrajna
TelepülésKijevi terület
Terület2600 km2
Elhelyezkedése
30 km-es zóna (Ukrajna)
30 km-es zóna
30 km-es zóna
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 51° 18′ 00″, k. h. 30° 00′ 18″51.300000°N 30.005000°EKoordináták: é. sz. 51° 18′ 00″, k. h. 30° 00′ 18″51.300000°N 30.005000°E
A(z) 30 km-es zóna weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz 30 km-es zóna témájú médiaállományokat.
A zóna egyik bejárata, Dityatki, 2007
Veszélyzóna! Áthaladást tiltó tábla a zóna határán[1]

A 30 km-es zóna (ukránul: Зона відчуження) a neve annak az Ukrajnában található és Fehéroroszországba is jócskán átnyúló, a csernobili atomerőmű-baleset után kitelepített területnek, melyet a katasztrófa utáni radioaktív kihullás (radioactive fallout[2]) a legnagyobb mértékben szennyezett. A nagy fluxusú ionizáló sugárzás roncsolja az élő szervezeteket.[3] A reaktorból távozó radioaktív anyagok napjainkban is sugároznak az atomerőmű körüli hatalmas, elhagyott zónában. Az 1986-ban kijelölt zóna területe nem kör alakú, hanem a kihullás irányát figyelembe vevő síkidom,[4] melynek a csernobili atomerőműhöz legközelebb eső pontja attól 30 km-re van, ugyanakkor nyugati irányban legalább 60 km távolságba is elnyúlik. Ez a 30 km-esen belül álló 10 km-es zónára is érvényes, ez utóbbi a legszennyezettebb, lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Egyes hatvan év feletti helyi lakosoknak engedte csak meg a kormány a visszatelepülést.

A zóna 1986-tól a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek illetve csak ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárművek léphetnek be a zónába, külön engedéllyel.

A zóna területe főleg cézium, stroncium, plutónium és amerícium izotópjaival szennyezett. Egyes részeken a sugárzás már a normális szintre csökkent, bár sok helyen még mindig az egészségügyi határérték feletti értékek is mérhetők. Több száz évre lesz szükség, hogy a területre hullott radioaktív anyag lebomlásával megszűnjön a sugárveszély.[5] A zárt övezet 40 százaléka örökre radioaktív marad, mivel a plutónium felezési ideje 24 ezer év.[6]

A zónában található a Csernobil–2 nevű egykori szovjet katonai bázis, amelynek területén egy Duga–2 típusú horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátor vevőjének rácsantennái állnak; valamint az ún. Vörös-erdő is.

Turizmus

Zónatérkép a dityatki ellenőrzőpontnál
A Cézium-137 izotóp által szennyeződött területek térképe
Romos ház az egyik elhagyott faluban, 2001
Vadon élő Przsevalszkij-ló a zónában
A zónából való kilépésnél ellenőrzik a sugárszennyezettséget, 2013
A labdarúgó stadion málló lelátója Pripjaty városában

A ChernobylInterinform nevű ügynökség[7] 1987 óta szervez túrákat ebbe a zónába szakemberek és újságírók számára, később ez a lehetőség a civilek számára is megnyílt. Teljes körű ellátást (szállás és élelem) biztosít az érdeklődők számára, valamint a Kijevből érkezők oda- és visszaszállítását is vállalja.[8]

A zónába látogatókat ott-tartózkodásuk során végig idegenvezetők kísérik, akik egyrészt a turisták testi épségéért felelnek, másrészt arra felügyelnek, hogy a látogatók lehetőleg ne tegyenek kárt semmiben. Személyi doziméter viselése az ott-tartózkodás során erősen ajánlott, az atomerőmű belső szigorított biztonsági övezetében (ЗСР) pedig mindenki számára kötelező. A túravezető felügyelete, és hitelesített mérőműszer nélkül a zóna területén kóborolni tilos és veszélyes, ugyanis több helyütt még mindig akadnak ún. forró pontok, ahol a radioaktív sugárzás meglehetősen magas. Egyes helyeken még mindig mérhetőek az egészségügyi határértéket többszörösen meghaladó, az emberi életre veszélyes értékek: főként az 1986-os sugármentesítés során használt, ezidáig még esetlegesen el nem földelt gépek és azok roncsainak belsejében vagy közvetlen közelében akár néhány óra leforgása alatt halálos dózis szenvedhető el.

2011 júniusában a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma sajtóközleményt adott ki a zónában tett turisztikai jellegű látogatások határozatlan időre történő felfüggesztéséről,[9] 2012 januárjától azonban ismét lehetővé tették a beutazást.[10]

A legtöbb túra Csernobil városának és Pripjaty szellemvárosának főútja mentén halad. Bár a járművek megállása tilos, a hatalmas erőmű jól látható.[11]

Élővilág

Az állatvilág a katasztrófa után közvetlenül megtizedelődött, ám az ember eltűnését követően lassan regenerálódott. A szarvas és vaddisznó-állomány az 1990-es évek elejétől növekedésnek indult, a farkasok is elszaporodtak. A vaddisznóállomány 1993-94 környékén a farkasok megnövekedett létszáma miatt kezdett csökkenni.[12] Az atomkatasztrófa során kiürült területen több tucat Przsevalszkij-lovat engedtek szabadon. Számuk elérte a 200-at is, azonban az orvvadászok többet kilőttek, így a jelenleg ott élő egyedek száma 60 körülire tehető.[13]

Egy erdő reakciója a sugárterhelésre[3]
Rad Dózis Reakció
<16 nagyon kicsi Bizonyos fajok növekedési rátája csökken.
<40 kicsi Érzékeny fajok kipusztulnak (pl. erdei fenyő).
<150 mérsékelt Minden fafaj kipusztul
<200 közepes Minden fa és cserje kipusztul.
<1000 nagy Minden fa, cserje, fű és lágyszárú növény kipusztul, csak a talajlakó zuzmók maradnak meg.
>1000 igen nagy Az egész növényzet kipusztul.

A zóna területén található települések

Dőlt betűvel az ukrán nevek láthatóak.

Jegyzetek

További információk

Commons:Category:Chernobyl disaster
A Wikimédia Commons tartalmaz 30 km-es zóna témájú médiaállományokat.