Csernobili atomerőmű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernobili atomerőmű
Cernobylmb.jpg
Típus atomerőmű
Alapadatok
Elhelyezkedése
Csernobili atomerőmű (Ukrajna)
Csernobili atomerőmű
Csernobili atomerőmű
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 51° 23′ 22″, k. h. 30° 05′ 57″Koordináták: é. sz. 51° 23′ 22″, k. h. 30° 05′ 57″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernobili atomerőmű témájú médiaállományokat.
Az erőmű látképe északnyugatról, Pripjaty felől, 2007.

A Csernobili atomerőmű (teljes eredeti nevén: Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű, oroszul: Чернобыльская атомная электростанция имени Владимира Ильича Ленина, rövidítve: ЧАЭС, ukránul: Чорнобильська атомна електростанція імені В. І. Леніна, rövidítve: ЧАЕС) az egykori Szovjetunió, ma Ukrajna területén található az ukrán–fehérorosz határ közelében.

Az erőmű az emberi technikatörténet legnagyobb hatású, 1986. április 26-án hajnalban történt ipari balesetéről híresült el.

Az erőmű felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csernobil, az erőmű és környéke műholdas felvételen

Az erőmű Kijevtől kb. 130 kilométernyire észak-északnyugatra helyezkedik el, Kopacsi falu és Pripjaty város között, a Pripjaty folyó vizével táplált mesterséges tó félszigetein fekszik.

Teljes működő kiépítettsége idején az erőmű négy, egyenként 1 GW villamos teljesítményt leadó erőművi blokkból állt, erőművi blokkonként egy-egy 3,2 GW hőteljesítményű RBMK–1000 típusú reaktorral rendelkezett; valamint két újabb blokk (az 5. és 6.) állt építés alatt, amit a Csernobili atomkatasztrófa miatt már nem fejeztek be.

Az erőmű reaktorai forralóvizes (BWR) jellegű, grafitmoderátoros, csatornarendszerű reaktorok, ezek közül az I. és II. reaktor I. sorozatú RBMK–1000, a III. és IV. reaktor II. sorozatú RBMK–1000 volt. A félbemaradt V. és VI. blokkba szintén II. sorozatú RBMK–1000 reaktorokat szántak. Ezek közül az V. reaktor máig félkészen áll a befejezetlen épületben.

Az I–IV. blokk kelet-nyugati tájolású hossztengelyben épített épületegyüttesben helyezkedik el. A szigorúan zárt üzemrész teljes hosszán végighaladó összekötő épület déli oldalán helyezkedik el a közös turbinacsarnok, északi oldalán pedig a reaktorok épületei állnak. Az V–VI. blokk felépítése a III–IV. blokkéval egyezett volna meg, épületegyüttesét viszont attól távolabb, az erőmű központi területétől déli irányban elhelyezkedő mesterséges félszigetre húzták fel.

Az erőmű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyszín kiválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyszín

A Szovjetunió minisztertanácsának 1966. június 29-i határozata alapján 1977-ig 11,9 GW erőművi kapacitást kellett a köztársaság területén létesíteni, melyből 8 GW RBMK rendszerű reaktorokkal épített atomerőművekkel volt termelendő. A déli integrált villamos főelosztó-hálózat legnagyobb energiaigényű területén (a központi övezetben) egy atomerőmű építésével a kritikus energiaigényt fedezhetőnek tartották. A döntést megelőző előkészítő munka során tizenhat lehetséges helyszínt mértek fel a kijevi, a vinnyicai és a zsitomiri területen. Az USZSZK (Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság) állami tervbizottsága a felmérések eredménye alapján a kijevi terület Kopacsi falujához közeli helyszínt javasolta az új létesítmény helyéül. A megfelelő kiterjedésű építési telek biztosítása érdekében Nagorci[1] és Podlesznij[2] falvakat lerombolták. Az új erőmű a tervekben a „csernobili erőmű” nevet kapta.

A reaktortípus kiválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erőmű első létesítési fázisára (2 GWe) három tanulmányterv készült, rendre RBMK–1000 (BWR), RK–1000 (gázhűtésű, grafitmoderátoros reaktor) és VVER–1000 nyomottvizes (PWR) reaktorokkal. A szállítás és az építés költségei és lehetőségei miatt a Teploelektroprojekt által készített tanulmánytervek közül a Szovjetunió Energiaügyi és Nehézipari Minisztériumainak 1969. június 19-i közös határozata az RBMK–1000 reaktorokkal megépítendő erőmű tervét választotta ki, ezt a Szovjetunió minisztertanácsa is jóváhagyta. A kurszki és a leningrádi atomerőmű után a csernobili lett a Szovjetunió harmadik RBMK–1000 reaktorokkal működő atomerőműve.

Üzemi kronológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. blokk reaktorcsarnoka 2007-ben
  • 1969. május 28. Az SZKP KB és az Szovjetunió minisztertanácsa jóváhagyta az erőmű, mint elsőrendű fontosságú beruházás építésének költségvetését.
  • 1969. december 17. A Szovjetunió Energetikai és Villamosítási Minisztériumának rendelete alapján megalakult a Csernobili Atomerőmű igazgatósága.
  • 1970. május Az I. blokk mélyépítési munkálatai elkezdődtek.
  • 1971. július A csernobili 110 kV-os távvezeték építése elkészült.
  • 1972. augusztus 15. Az I. blokk építkezésén az első köbméter betont bedolgozták.
  • 1973. január 30. A Szovjetunió Energetikai Minisztériumának döntése: „A csernobili atomerőművet 1975-ben üzembe helyezik”.
  • 1975. április 30. Az UKP első titkára a szovjet minisztertanácshoz fordult segítségért, hogy a kitűzött határidő betartásához szükséges erőforrásokat biztosítsa.
  • 1975. május 16. Az erőmű igazgatóságának határozata alapján megkezdődött az üzembe helyezés előkészítése. A határidő tartása érdekében három műszakos munkarendet vezettek be.
  • 1975. október Megérkeztek az első fűtőelemek a frissfűtőelem-tárolóba.
A KGB jelentése az erőmű építése közben észlelt szabálysértésekről[3]

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére.
Jelentés a Csernobili Atomerőmű építésénél tapasztalt szabálysértésekről.
TITKOS!
A beérkezett operatív adatok szerint a Csernobili atomerőmű építkezésének egyes részlegeinél előfordulnak a tervektől való eltérések, amelyek üzemzavarhoz és szerencsétlenséghez vezethetnek.
A gépterem oszlopai a kitűzési tengelyektől 100 mm-ig terjedő eltéréssel lettek felállítva, egyes oszlopok között pedig hiányzik a vízszintes összekapcsolás.
A falpaneleket 150 mm-es elhajlással rakták le. A terem födémét az előírásoktól eltérően építették ki. A gépteremben lévő emelődaruk mozgáspályáin 100 mm-ig terjedő eltérés van, helyenként 8 fokos szögben lejtenek.
A különlegesen nehéz beton öntése közben a munkát több alkalommal megszakították, a betonozás minősége alacsony. A munkálatok során hőszigetelésre nem került sor, ez a talajvíznek az épületbe való behatolásához, környezetszennyezéshez vezethet.
Kijev, 1979. január 17.
Aláírás: a KGB eseti vizsgálóbizottságának elnöke, Jurij Andropov

(Forrás: az Ukrán Biztonsági Szolgálat Állami Archívuma, 16. Tárló, 42 ügyirat, 247-248. ív)
  • 1976. május 15. Megkezdődött az erőmű környékének folyamatos sugárbiztonsági ellenőrzése.
  • 1976. október A hűtőtó feltöltése megkezdődött.
  • 1977. május eleje Az erőmű személyzete megkezdte az üzembe helyezés előkészítését.
  • 1977. június 8. A fűtőelemek munkába vételéhez kijelölték a belső szigorított biztonsági övezetet (ЗСР).
  • 1977. augusztus 1. Betöltötték az első fűtőelem-köteget.
  • 1977. augusztus 14. Az I. reaktor teljes fűtőelem-töltete berakás után a fizikai üzembe helyezési eljárás megkezdődött.
  • 1977. szeptember 18. Az I. reaktor kritikus, megkezdték a teljesítmény növelését.
  • 1977. szeptember 26. A II. turbógenerátort (ТГ-2) rákapcsolták a hálózatra.
  • 1977. november 2. Az I. turbógenerátort (ТГ-1) rákapcsolták a hálózatra, a hivatalos üzembe helyezési eljárást lezárták.
  • 1978. május 24. Az I. blokk elérte a tervezett 1 GW villamos teljesítményt.
  • 1978. november 16. Megkezdődött a II. blokk fizikai üzembe helyezése.
  • 1978. december 19. A II. reaktor kritikus, megkezdték a teljesítmény növelését.
  • 1978. december 21. A III. turbógenerátort (ТГ-3) rákapcsolták a hálózatra.
  • 1979. január 10. A IV. turbógenerátor biztosította az erőmű önfogyasztását. A II. blokk üzembe helyezése megtörtént.
  • 1979. április 22. Az erőmű által termelt villamos energia elérte a tízmillió MWh-t.
  • 1979. május 28. A II. blokk elérte a tervezett 1 GW névleges villamos teljesítményt.
  • 1979. október 5. Az első építési fázis (I. és II. blokk) elérte a 2 GW névleges villamos teljesítményt.
  • 1980. október 21. Az első 750 kV-os távvezetéket feszültség alá helyezték.
  • 1981. december 3. A III. blokkot üzembe helyezték.
  • 1982. szeptember 9. Az első jelentősebb üzemzavar az erőműben: eltört az I. reaktor egyik technológiai csatornája. A javítás az I. blokk üzemében komoly termeléskiesést okozott, a javítószemélyzetet jelentős (bár az akkor hatályos normákon belüli) sugárterhelés érte. Az I. blokk technológiai rendszerét, illetve a reaktorépület egy részét sugármentesíteni kellett.
  • 1982. március 8. Az erőmű által termelt villamos energia elérte az ötvenmillió MWh-t.
  • 1982. június 9. A III. blokk elérte a névleges 1 GW villamos teljesítményt.
  • 1983. november 25. Az első fűtőelemet berakták a IV. reaktorba.
  • 1983. december 21. A VII. turbógenerátort a hálózatra kapcsolták.
  • 1983. december 30. A VIII. turbógenerátort a hálózatra kapcsolták.
  • 1984. március 28. A IV. blokk elérte a névleges 1 GW villamos teljesítményt.
  • 1984. augusztus 21. Az erőmű által termelt villamos energia elérte a százmillió MWh-t.

A baleset[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baleset okai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baleset oka egy hiányosan megtervezett és felelőtlenül végrehajtott üzemviteli kísérlet volt. A kísérlet célja a reaktor hűtőrendszerének – a „legnagyobb tervezett hiba” üzemállapotában való – folyamatos üzemét biztosító szükségmegoldás gyakorlati megvalósíthatóságának igazolása volt.

A reaktor tervezésénél a „legnagyobb tervezett hiba” állapotát két súlyos, de alacsony valószínűségű meghibásodás (a hűtőkör hidegágában egy NÁ 900-as cső törése, illetve a fő keringető szivattyúk és az aktív zóna-üzemzavari hűtőrendszer (ZÜHR, САОР) villamos tápellátásának megszűnése) egyidejű fellépéseként határozták meg.

A reaktor bármilyen okból történő leállításának alapszabálya az, hogy az aktív zóna hűtését folyamatosan biztosítani kell, mert – bár a láncreakció leállt – a fűtőanyagban az üzem során keletkezett hasadványok bomlása miatt a leállítás után a névleges hőteljesítmény kb. 7%-át elérő maradvány (remanens) hő keletkezik. A fő keringető szivattyúk üzemszerű villamos táplálásának üzemzavari körülmények közötti pótlására dízelmotor-meghajtású aggregátok szolgáltak. A dízelaggregátos szükségáramforrás indításához, illetve az aggregátok megfelelő teljesítményre történő felfuttatásához körülbelül – az üzemi villamos táphálózat kiesését követően – harminc-hatvan másodpercre van szükség. A reaktor hűtését ezalatt csak a korlátozott kapacitású passzív zóna-üzemzavari hűtőrendszer látta el.

A reaktor tervezője már 1976-ban javasolta, hogy ebben a kritikus időszakban a főkeringető-szivattyúk villamos táplálását – a turbógenerátorok forgórészében felhalmozott kinetikai energiát felhasználva – a főgenerátorokról oldják meg. A megoldást elfogadták, és ezt a lehetőséget a később épülő RBMK reaktorok tervezésénél figyelembe vették. Noha ennek a szükségmegoldásnak kísérleti ellenőrzése minden később épült RBMK reaktornál az üzembehelyezési eljárás része volt; ezt a szükségtáplálási lehetőséget – a csernobili atomerőmű kivételével – egyetlen másik erőműnél sem próbálták ki a gyakorlatban.

Az első ilyen kísérletet a csernobili III. blokk üzembehelyezése során végezték el 1982-ben, de a kísérlet akkor sikertelenül végződött. A sikertelen üzemi próba során kiderült, hogy a főgenerátorok gerjesztésszabályozását a kényszerüzemben az eredeti tervekhez képest módosítani kell, hogy a gőzutánpótlás hiányában lassuló gépcsoport fordulatszám-csökkenésének hatását ellensúlyozni lehessen. Az 1982-1984. évek vizsgálati programja szerint reaktorfelenként egy-egy főkeringetőszivattyú táplálását biztosították volna a kifuttatott turbógenerátorról, az 1985-ös és az 1986. áprilisi kísérleti tervben reaktorfelenként két-két szivattyú kényszertáplálásának vizsgálata szerepelt. A kísérlet során a zóna-üzemzavari hűtőrendszer működését nem vették figyelembe, ezért azt a kísérlet során kézi elzárószelepekkel kiiktatták.

A kísérletet a reaktor csökkentett hőteljesítményű (700–1000 MWt) üzeme mellett kívánták elvégezni, de az előkészítés során az ebből adódó reaktorfizikai sajátosságokat figyelmen kívül hagyták; a vizsgálati terv pusztán csak a turbinaüzemi és villamos vezérlési kérdésekre koncentrálva született meg. A kísérleti tervet a II. kiépítés helyettes főmérnöke (Anatolij Gyatlov) a turbina gyártójával (Dontyehenergo)[forrás?] történő együttműködésben készítette el, a tervet az erőmű főmérnöke (Nyikolaj Fomin) hagyta jóvá. A kísérlet időpontját a IV. reaktor tervszerű karbantartás miatti leállításának időpontjára, 1986. április 25-én délutánra tűzték ki.

A baleset lefolyásának kronológiája[4][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények - 1986. április 25., péntek

  • 01:06 Csökkenteni kezdték a reaktor teljesítményét.
  • 14:00 Kikapcsolták a zóna üzemzavari hűtőrendszert.
  • 14:00 Az erőművet a teherelosztó további teljesítménycsökkentés elhalasztására utasította. A blokk teljesítményét 50%-ra állították, a két gőzturbina-generátor egység egyikét leállították. A csökkentett teljesítmény következtében a reaktorban neutronmérgek (erős neutronelnyelő anyagok, például Xenon-135) kezdtek felhalmozódni. A reaktor manőverező képessége csökkent.
  • 23:10 A teherelosztó megadta az engedélyt a leállásra, a teljesítményt az operátorok csökkenteni kezdték.
  • 24:00 Műszakváltás. A vezénylőbe érkezett új operátorok nem készültek fel a kísérletre.

Felkészülés a kísérletre - 1986. április 26., szombat

Az RBMK reaktor hűtőrendszerének vázlata
  • 00:05 A reaktor teljesítménye 24%-ra csökkent. Ezen teljesítmény alatt a pozitív üregtényező miatt a visszacsatolás pozitív, így a reaktor öngerjesztő.
  • 00:30 A reaktor teljesítménye a névleges érték 1%-ára esett. Vagy az operátor nem nyomta meg az automatikus teljesítménytartás gombot, vagy pedig műszerhiba miatt csökkent le a teljesítmény. Ugyanaz a pozitív üregtényező okozta, gyors teljesítményzuhanást, mint a későbbi robbanást. A reaktor instabil.
  • 00:32 Az operátor szabályozórudakat húzott ki a zónából a teljesítménycsökkenés ellensúlyozására. A teljesítményt megpróbálták a kísérlethez szükséges szintre emelni. A zónában az engedélyezettnél kevesebb szabályozórúd maradt.
  • 01:00 A reaktor teljesítménye 7%-on stabilizálódott.
  • 01:03 A 6 működő fő keringető szivattyú mellé további kettőt kapcsoltak be. A vízszint a gőzdobban csökkenni kezdett.
  • 01:15 A „gőzdob vízszint alacsony” jelre az üzemzavari védelmet kikapcsolták. Az üzemzavari védelem („automatikus vészleállítás”) leállítja a reaktort, ha bizonyos paraméterek (például hőmérséklet a zónában, hűtőközeg nyomása, vagy a gőzdob vízszint) egy előre beállított értéket túllépnek. Ez a védelem a kiiktatása miatt a továbbiakban már nem tudta ellátni a szerepét.
  • 01:22 Az operátor további szabályozórudakat húzott ki a zónából. A reaktor hűtőközegének nyomását növelni akarták.
  • 01:22 A kísérlet kezdetét vette.
  • 01:22 Az operátor észlelte, hogy a reaktivitás-tartalék a megengedettnek a fele.
  • 01:23 A „második turbina gyorszáró zár” jelre az operátor megbénította az üzemzavari védelmet. A kísérletet annak esetleges sikertelensége esetén azonnal meg akarták ismételni, a reaktor leállítása nélkül.
  • 01:23:04 Lezárták a második turbina gyorszáróit. A turbina ezáltal leválasztódott a reaktorról, így több gőz a turbinára nem jutott, csak a lendülete miatt pörgött tovább. Mivel a turbina le volt zárva, a gőz a reaktorból kijutni nem tudott. A nyomás emiatt növekedni kezdett, a zónában a gőzbuborékok egy része összeroppant.
  • 01:23:10 Az automatika szabályozórudakat húzott ki a zónából. A gőztartalom csökkenése a pozitív üregtényező miatt csökkentette a teljesítményt, ezt teljesítménytartásra kapcsolt automatika próbálta ellensúlyozni.
  • 01:23:35 A zónában szabályozhatatlanná vált a gőzfejlődés. Az automatika által kihúzott rudak a gyorsabban növelték a teljesítményt a normálisnál a reaktor instabilitása miatt.
  • 01:23:40 Az operátor megnyomta a vészleállító gombot. A biztonságvédelmi rudak tervezési hibából eredendően rövid időre kismértékben megemelték a teljesítményt a reaktor leállítása előtt. Ez a tény a baleset előtt is ismert volt, de figyelmen kívül hagyták, mivel normál üzem mellett nem okozott problémát. Azonban itt ez a kismértékű teljesítmény-növekedés a reaktor instabilitása miatt a teljesítmény szabályozhatatlan növekedését vonta maga után.
  • 01:23:44 A reaktor teljesítménye néhány másodperc alatt a névleges érték százszorosára nőtt, ennek következtében hirtelen nagy mennyiségű gőz szabadult fel.
  • 01:23:45 A fűtőelempálcák felhasadtak.
  • 01:23:49 Az üzemanyagcsatornák (hűtőcsövek) fala felnyílt.
  • 01:24 Gőzrobbanás. A reaktorban lévő összes víz pillanatok alatt elpárolgott, a gőznyomás szétvetette a reaktort és a biológiai védelmet (beton árnyékolást).
  • 01:24 Gázrobbanás. A vízgőz a forró grafittal, valamint a reaktor szerkezeti anyagaival reakcióba lépve gyúlékony hidrogént és szén-monoxidot termelt. Ezek a gázok a reaktor felnyílása után a levegő oxigénjével elkeveredve berobbantak.
  • 01:24 Grafittűz. A szabaddá vált grafit begyulladt és napokig égett.

A baleset következményei az erőműben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A IV. reaktorban bekövetkezett robbanások során a reaktor fedélszerkezete ("JE-egység", схема «E») – beleértve a felső biológiai pajzsot és a gőzelosztó csőrendszert – a levegőbe repült, átfordult és kb. 105°-os szögben elfordulva visszaesett a reaktortartály tetejére. A reaktor aktív zónájának felső része – beleértve a moderátor grafittégláit, a fűtőelemek egy részét, valamint az aktív zóna egyéb szerelvényeit – a reaktortartályból kirepült és szétszóródott az épület romjai között, valamint a környező állva maradt épületek tetején. A IV. reaktorcsarnok oldalfalai ledőltek, a tető részben lerepült, részben ráomlott a csarnok romjaira. A fűtőelem-utántöltő rendszer állványzata ledőlt. Az épület tartószerkezete megroppant, a belső födémek és válaszfalak ledőltek. A robbanást követően először a III., majd az I. és II. reaktort is leállították.

A mentesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baleset utáni mentesítés során több, a technikatörténetben addig elő nem fordult feladat állt a mentesítő személyzet előtt. A legfontosabb célok az alábbiak voltak:

  • a robbanás következményeként keletkezett tüzek eloltása,
  • a nyitott reaktormaradvány elfedése, további aktív anyagok kijutásának megakadályozása,
  • a reaktorban maradt fűtőanyag kritikussá válásának megakadályozása,
  • a romok és a környező épületek megtisztítása,
  • védőépítmény felhúzása a romok fölé a további szennyezés kibocsátásának, valamint a csapadék bejutásának megakadályozására.
A mentés és a mentesítés résztvevőinek emlékműve a szarkofággal

"A hősöknek és a szakembereknek, akik megvédték a világot a nukleáris katasztrófától
A védőlétesítmény elkészültének 20. évfordulója alkalmából, 2006. november 30."

A mentesítés a Szovjetunió minisztertanácsa által delegált bizottság operatív irányítása alatt folyt. A központi szervek – azaz a SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa – 1986. június 5-én hoztak döntést a csernobili atomerőmű IV. blokkja maradványainak hosszútávú védelmi koncepciójáról. Az Össz-szövetségi Erőmű-technikai Kutató- és Fejlesztőintézet tervei alapján a Nehézipari Minisztérium fővállalkozásában fogtak hozzá a köznyelv által szarkofágnak keresztelt védőlétesítmény (oroszul: объект «Укрытие», ukránul: об'єкт укриття, rövidítve: „ОУ”) építéséhez. A védőlétesítmény építésének fő fázisai:

  • a IV. blokk területének megtisztítása és lebetonozása,
  • védőfalazat építése az épület határain,
  • a III. és IV. blokkot elválasztó falazat megerősítése, illetve új válaszfalak építése a két blokk közé,
  • a falszerkezet teherviselő alapjául szolgáló lépcsős alap és falazat építése,
  • a turbinacsarnok lefedése, illetve a födémszerkezet kijavítása,
  • magassági teherviselő falszerkezet építése,
  • a védőlétesítmény héjszerkezete tartóelemeinek elhelyezése, majd a héjalás felépítése,
  • szellőzőrendszer, mérőberendezések és távközlési hálózat telepítése.

Az elkészült védőlétesítmény műszaki átvétele 1986. november 30-án történt meg.

Kronológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csernobili atomerőművet jelképező fáklya a Vörös-erdő mellett[5]
  • 1986. április 26. Baleset történt a IV. reaktorban. A Szovjetunió minisztertanácsa 830 sz. rendeletével operatív bizottságot állított fel a baleset kivizsgálására és a mentési munkálatok irányítására. A bizottság elnöke B. E. Scserbin, a szovjet minisztertanács elnökhelyettese volt.
  • 1986. április 27. Pripjaty városát és az erőmű körüli tíz kilométeres övezetet teljesen kitelepítették.
  • 1986. április 27. – 1986. május 10. A IV. blokk romjaira helikopterekről kb. 5000 tonna védőanyagot (homok, márvány- és dolomitzúzalék, ólomsörét, bór) szórtak a tűz, illetve az aktívanyag-kibocsátás elfojtására, illetve a reaktorban maradt fűtőanyag kritikussá válásának megakadályozására.
  • 1986. május 2. Döntés született a lakosság kitelepítéséről immár az erőmű 30 kilométeres körzetéből, illetőleg a radioaktív kihullás által érintett területről is. Az I-III. blokkot átmenetileg készenléti üzemmódba helyezték – további intézkedésig.
  • 1986. május 6. A IV. reaktor alatti ellennyomó-medence vizét leengedték, a fűtőelem-olvadék vízzel való érintkezését megelőzendő. A sérült reaktorból hirtelen emisszió-növekedést észleltek. Megkezdődött Pripjaty és az erőmű területének részleges sugármentesítése.
  • 1986. május 20. A nehézipari miniszter rendeletet hozott a csernobili atomerőmű építésvezetőségének létrehozásáról.
  • 1986. május 20. – július 15. A védőlétesítmény építésének első fázisát lebonyolították: a munkaterületet megtisztították, lehetséges mértékben sugármentesítették; a védőlétesítmény előregyártható elemeit elkészítették; az építési infrastruktúrát (betonkeverő-telep, betonátfejtő, utak, szociális létesítmények) létrehozták.
  • 1986. június 3-28. Hőcserélőt építettek a reaktoralapzat alatt.
  • 1986. július 16. – szeptember 15. A védőlétesítmény építésének második fázisát lebonyolították: a mélyépítési és alapozási munkálatok lefolytak.
  • 1986. augusztus 22. A baleset következményei által érintett területről további kitelepítések megkezdését határozták el.
  • 1986. szeptember 15. – november 30. A védőlétesítmény építésének harmadik fázisát is lebonyolították: a magasépítési és szerkezeti szerelési munkák lefolytak.
  • 1986. november 30. A védőlétesítmény műszaki átadása megtörtént.
Az elkészült védőlétesítmény

Az újraindítástól a leállításig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baleset következtében kiesett 4 GW erőművi kapacitás komoly villamosenergia-hiányt idézett elő az erőmű által ellátott övezetben. A védőlétesítmény építésével egyidejűleg a három megmaradt erőművi blokk folyamatos készültségben volt, hogy amint a lehetőségek adottak, újraindíthatóak legyenek.

  • 1986. október 1. Az I. blokkot újraindították
  • 1986. november 5. A II. blokkot újraindították
  • 1987. december 3. A III. blokkot újraindították

Az erőmű üzemben tartásával szemben – elsősorban külföldi forrásokból – folyamatos ellenérvek merültek fel. A Szovjetunió gazdasági válsága, majd összeomlása viszont nem tette lehetővé az erőmű villamos teljesítményének kiváltását. A folyamatos üzem biztosításához az erőművi személyzet számára új várost építettek a Pripjaty folyó túlsó partján, az erőműhöz vezető vasútvonal mellett. A helyszín kiválasztásánál fő szerepet játszott, hogy a terület szennyezettsége alacsony legyen. Az új város, Szlavutics ma is az erőmű dolgozóinak lakhelye, annak ellenére, hogy az ukrán-belorusz határ két helyen is elvágja a várost az erőművel összekötő vasútvonalat.

  • 1991. október 11. A II. blokk turbinacsarnokában kiütött tűz miatt a II. blokkot leállították. A reaktor teljes fűtőanyagát kirakták a pihentető medencékbe. A reaktor, illetve a II. erőművi blokk ezután többé már nem lett beindítva.
  • 1995. december 25. Ukrajna kormánya a „hét vezető hatalommal” és az Európai Unióval kötött kölcsönös megállapodások alapján döntést hozott a csernobili atomerőmű végleges leállításáról.
  • 1996. november 30. Az I. blokkot véglegesen leállították.
  • 2000. december 15., 13:15 Ukrajna elnöke televízióadásban bejelentette a csernobili atomerőmű III. blokkjának leállítását. A leállításról szóló elnöki utasítást L. D. Kucsma ukrán elnök a külön kiépített televíziós vonalon keresztül közvetlenül adta ki az erőmű személyzetének.
  • 2000. december 17., 13:17 Az ügyeletes reaktoroperátor 5. szintű vészleállítással (АЗ-5) megkezdte a reaktor leállítását. A csernobili atomerőművet véglegesen leállították.

Az erőmű sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarkofág 2007-ben, felállványozva

A leállított erőmű továbbra is nukleáris létesítménynek minősül, jogi státusza és a rá vonatkozó biztonsági előírások megegyeznek a működő atomerőművekével. 1997. szeptember 12-től a Csernobili Atomerőmű Vállalat az Enerhoatom fennhatósága alá került.[6] Majd 2001. április 25-én átszervezték a vállalatot, átnevezték Csernobili Atomerőmű Állami Speciális Vállalat névre[7] és 2005. július 15-én a Rendkívüli Helyzetek Minisztériuma (2014 áprilisától Állami Katasztrófavédelmi Szolgálat) fennhatósága alá helyezték. A vállalat elsődleges feladata az erőmű állagvédelme, biztonsági és műszaki felügyelete, továbbá a leszerelési munkálatok előkészítése és végrehajtása. A szigorított biztonsági övezetben is a működő erőművekre vonatkozó biztonsági szabályok érvényesek, tekintettel arra, hogy a fűtőanyag még mindig a biztonsági övezet területén található.

Az I. blokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyes blokk 1996. november 30-i leállítása után 1998. december 15-én fogadták el a blokk üzemen kívül helyezésének és leszerelésének terveit. A reaktor pillanatnyilag kiégettfűtőelem-tárolóként üzemel, az aktív zóna berendezései közül a jelenlegi üzemhez szükséges biztonságvédelmi elemek működőképesek és üzemelnek; felügyeletüket csökkentett létszámú szakszemélyzet látja el folyamatos munkarendben. A reaktor aktív zónájában tárolt fűtőelemek remanens hőjének elvezetését a reaktor technológiai vízköre biztosítja, a szükséges mértékben csökkentett teljesítményű segédszivattyúk üzemeltetésével. További kiégett fűtőelemeket tárolnak a reaktor melletti pihentető medencékben. Az üzemanyag utántöltő- és átrakó berendezés továbbra is teljesen üzemképes. A technológiai vízkör feleslegessé vált elemeit leszerelték, a turbinacsarnoki gépezettel együtt. A turbinacsarnokban már csak a nagygépek (gőzelosztó, turbinák, generátorok, főgerjesztő-gépek) állnak a helyükön.

A II. blokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A blokk az 1991. évi tűzeset után nem lett újraindítva. Végleges leszerelésének programját 2000. december 27-én fogadták el. A reaktort a tűz után teljesen kirakták. A leszerelési programmal összhangban a reaktor teljes szabályozó és biztonságvédelmi rendszerét, a technológiai, segédüzemi és vészhelyzeti hűtőrendszerét leszerelték. A reaktor melletti pihentető medencékben továbbra is kiégett fűtőelemeket tárolnak, ezért az átrakó berendezés üzemképes. A turbinacsarnoki berendezések állapota az I. blokkéval megegyező.

A III. blokk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000. évi leállítás után a III. blokk leszerelése is tervszerűen folyik. A III. blokk állapota és funkciói megegyeznek az I. blokknál írottakkal.

Balra a távolban a 4-es blokk, középen a félbehagyott 5-ös és 6-os blokkok, előtérben pedig az erőmű hűtőtava

Az új szarkofág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. szeptember 17-én hivatalosan is bejelentették, hogy az 1986-ban felépített, azóta meglehetősen leromlott állagú régi szarkofág helyére új, acélból készült védőlétesítmény épül majd. A beruházás előreláthatólag öt év alatt valósul meg, és 505 millió dollárba fog kerülni. Az új védőlétesítmény közvetlenül a jelenlegi szarkofág mellett épül fel és síneken tolják majd leendő helyére. Az építmény a tervek szerint oldalnézetből félkörív alakú lesz, szélessége 257 m, magassága 105 m, hosszúsága pedig 150 métert tesz majd ki, súlyát mintegy 20 ezer tonnára becsülik. A létesítmény tervezett élettartama legalább 100 év.[8]

Az erőmű reaktorblokkjainak áttekintő táblázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csernobili atomerőmű összesen hat reaktorblokkal rendelkezik:

Reaktorblokk [9] Reaktortípus Nettó
teljesítmény
Beépített
teljesítmény
Létesítés
kezdete
Hálózati
szinkronizálás
Üzem kezdete Leállítás
dátuma
Csernobil–1 RBMK–1000 725 MW 800 MW 1970. márc. 1. 1977. szep. 26. 1978. máj. 27. 1996. nov. 30.
Csernobil–2 RBMK–1000 925 MW 1000 MW 1973. febr. 1. 1978. dec. 21. 1979. máj. 28. 1991. okt. 11.
Csernobil–3 RBMK–1000 925 MW 1000 MW 1976. márc. 1. 1981. dec. 3. 1982. jún. 8. 2000. dec. 15.
Csernobil–4 RBMK–1000 925 MW 1000 MW 1979. ápr. 1. 1983. dec. 22. 1984. márc. 26. 1986. ápr. 26.[10]
Csernobil–5 [11] RBMK–1000 950 MW 1000 MW 1981. dec. 1. - - A kivitelezés 1988-ban leállítva
Csernobil–6 [12] RBMK–1000 950 MW 1000 MW 1983. dec. 1. - - A kivitelezés 1988-ban leállítva

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Térkép + kommentár
  2. Tervrajz
  3. Jelentés a Csernobili Atomerőmű építésénél tapasztalt szabálysértésekről
  4. A baleset lefolyása 20 éve történt a Csernobili Atomerőmű balesete - reak.bme.hu/csernobil
  5. Régebben egy atomot jelképező alkotás és a Komszomol védnökség közreműködését jelző felirat is szerepelt a CSAE név mellett, ami ezen a fotón is látható, ám ezeket később leszerelték. A fáklya a radioaktív kihullás által legjobban szennyezett részen található, a pripjatyi elágazástól körülbelül 100 méterre, a Vörös-erdő közvetlen közelében.
  6. Ukrajna energetikai miniszterének 2.2 számú, 1997. szeptember 22-i rendelete.
  7. Az Ukrán Miniszteri Kabinet (KMU) 2001. április 25-i 399. számú határozata.
  8. Новый саркофаг для Чернобыльской АЭС построят французы за 505 миллионов евро Newsru.com, 17 сентября 2007 г., 14:55
  9. Reaktor adatbázis az IAEA jóvoltából: „Ukraine: Nuclear Power Reactors” (angolul)
  10. A baleset során megsemmisült
  11. A csernobili atomerőmű ötös blokkjának adatai az IAEA adatbázisában (angolul)
  12. A csernobili atomerőmű hatos blokkjának adatai az IAEA adatbázisában (angolul)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]