1825–27-es pozsonyi országgyűlés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Széchenyi István felajánlja egyévi jövedelmét egy „Tudós Társaság” felállítására - Vinzenz Katzler litográfiája

A Pozsony városában megrendezett 1825–27-es országgyűlést szokás az első reformországgyűlésnek, a reformkor kezdetének tekinteni, bár a hagyományos sérelmi politika folytatása mellett még kevés előremutató törvényt hozott a diéta.[1] Az országgyűlés határozott az 1791-ben felállított reformbizottság munkájának folytatásáról, és nagybirtokosok adakozásából megteremtették az alapot a Magyar Tudományos Akadémia és a Ludoviceum létrehozáshoz. Ugyanakkor sikerült kompromisszumra jutni a rendi sérelmek kérdésében is.

Összehívása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferenc 1825. július 3-án Bergamoban írta alá a meghívót az országgyűlésre.[2] Metternich ellenkezését állítólag a következő szavakkal intette le:

Most szeretni fognak a magyarok, mert nem kérek tőlük semmit. Ki tudja, pár év múlva nem én leszek-e valamiben rájuk szorulva?

A diétát szeptember 11-én nyitotta meg az uralkodó Pozsonyban.[3] Trónbeszédében a királyné megkoronázását, az adó megajánlását, emellett az 1790–91-es országgyűlés által kiküldött bizottságok reformjavaslatainak elővételét és a magánszemélyek pénzviszonyainak rendezését javasolta.[4] Tanácsadóival egyetemben azt gondolta, hogy a több, mint harminc éves bizottsági jelentések nem váltanak majd ki különösebb érdeklődést.[4]

A kor szelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korszakra jellemzője, hogy szembekerült egymással a létező intézményi keret és a gazdasági fejlődés. Kautz Gyula megfogalmazásában:[5]

„az anyagi érdekek az alkotmányiakkal, a közgazdaság követelései a közjogiéval mind nagyobb ellentétbe kezdenek jőni, s a nemzet messzebblátó fiai felismerik és vallják már azt, hogy az ősmagyar alkotmány, úgy mint van, a közgazdasági reformok égető szükségességével szemben, jó részben tarthatatlanná vált s gyökeres reformokra szorul.”

Új gazdasági és üzleti formák terjedtek el ekkor az országban, „ökonómiai ébredésnek” lehetünk tanúi. Gazdasági szakírások, folyóiratok ebben a korban nem léteztek Magyarországon, a közgazdasági eszmék, a gazdasági problémák, tények elsősorban az országgyűlésen elhangzó nyilatkozatokból és a bizottsági jelentésekből ismerhetők meg. A korszakban fokozatosan megszülető önálló szakirodalom sokszor a gyűléseken vitatott problémákra válaszul, a honatyák befolyásolása céljából jelent meg. Ehhez illeszkedett közreadásuk időpontja is.[5]

Az országgyűlés összehívásakor rendek jelentős része át akarta vizsgálni az 1791. évi tervezeteket, és kiálltak az arra érdemes részek megvalósításáért. Ekkor azonban még sokan idegenkedtek a lényeges változásokat hozó újításoktól. A döntéshozók nagy része - a megelőző évek fejlődése ellenére - nem rendelkezett kellő ismerettel és jártassággal sem az állami sem a gazdasági szaktudás tekintetében ahhoz, hogy a reformok szükségességét illetve hasznát meg tudják ítélni.[5]

A korszakban a viták az adószint és adóelvek, a birtokviszonyok (az úrbéresség), a kereskedelem és ipar kérdései körül dúltak. További fontos probléma volt a rendezetlen államháztartás és ehhez kapcsolódóan a pénzkibocsátás mértéke. Az adóelv tekintetében a nemesi adómentesség privilégiumának kérdése volt a gyújtópont.[5]

A rendi sérelmek felhánytorgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendek a királyné megkoronázása után elsősorban az alkotmányt ért sérelmeket tárgyalták. Követelték a törvénytelen újoncozás beszüntetését, az adók papírpénzben való beszedését,[6] az 1791-ben elfogadott és azóta megsértett törvények újra szentesítését.[7] Követelték továbbá, hogy a törvénysértő hivatalnokokat a magyar bíróság vonhassa felelősségre. I. Ferenc az újoncozás beszüntetésére vonatkozó feliraton kívül – amit a békére való tekintettel elfogadott – a többi követelést mereven elutasította. József nádor közvetítésével jött létre végül 1827-re egy mindkét félnek elfogadható kompromisszum. Ebben I. Ferenc beleegyezett az alkotmányos biztosítékok megerősítésébe, az adóhátralék elengedésébe és ígéretet tett a papírpénz kivonására.[8]

Reformtörekvések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közteherviselés ügyében komoly előrelépés nem történt. Ugyan felmerült a jobbágytelken ülő nemesek megadóztatása, a javaslat azonban nem aratott osztatlan sikert.[7] Ugyanígy kudarcot vallott Felsőbüki Nagy Pál, Sopron követének indítványa a jobbágyság képviseletére a parlamentben.

Az országgyűlés talán legnagyobb hatású eseménye Nagy Pál 1825 november 3-án a kerületi ülésen elhangzott beszédéhez köthető. A szónoklatban a magyar nyelvről, mint nemzeti ügyről beszélt. Ennek a hatására ajánlotta fel Széchenyi István még az ülésen egyévi jövedelmét (kb. 60 000 forintot) a későbbi Magyar Tudományos Akadémia elődjének létrehozására. Példáját még számosan követték, többek között Batthyány Fülöp herceg, Károlyi György gróf és József nádor. Az ő nagylelkűségüknek állít emléket az 1827. évi XII. törvény. Az országgyűlés végére magánadományokból 250 000 forint gyűlt össze, és a XI. törvénycikk kimondta, hogy a magánadományokból „a hazai nyelv müvelésére” tudós társaságot kell alapítani.[9]

Az országgyűlés két törvényben is foglalkozott a magyar katonai akadémia (Ludoviceum) felállításával. Elhatározták, hogy az akadémiát Pesten építik fel, és a váci épületet eladják.[10] Az akadémia pénzügyi alapját szolgáló (már 1808-ban felállított) alapítvány értékét a háborús évek inflációja nagyban lecsökkentette, ennek pótlására jelentős adományokat ajánlott fel a magyar nemesség.[11][12]

A korábbi reformtervezetek átvizsgálására és a kornak megfelelő módosítások elvégzésére kirendeltek ék a Commissio systematica-t, egy 80–90 fős nagybizottságot. A bizottság 9 albizottságban kezdte vizsgálatait 1828–tól. Az albizottságok többek között közgazdasági kérdéseket érintettek, a kereskedelem, az ipar, a jobbágyviszonyokkal kapcsolatos lehetőségeket tárgyalták. A bizottsági jelentésekből és vitákból részben merkantilisztikus (kereskedelmi bizottság) vagy teljesen merkantilista (pénzügyi, financiális kérdések) álláspontok rajzolódtak ki.[5] Protekcionista irányzatok ekkor nem jelentek meg a határozatokban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Doboszlay, 1. o.
  2. Nemzet Születik, 17. o 
  3. az országgyűlés "előbeszédje"
  4. ^ a b Nemzet Születik, 19. o 
  5. ^ a b c d e Bekker Zs.
  6. A császári udvar által kibocsátott papírpénz valós értéke a névértéknek kb. 40%-át érte el 1822-ben lásd Haza és Haladás: "A rendi-nemzeti ellenállás" fejezet
  7. ^ a b Nemzet Születik, 20. o 
  8. Haza és Haladás: "Az új kompromisszum és az elmaradottság tudatosodása fejezet"
  9. Nemzet Születik, 21. o 
  10. a Ludovika katonai akadémia haladéktalan fölállitásáról. (Hozzáférés: 2010. július 11.)
  11. Az 1848-49. évi forradalom..., 239-240. o 
  12. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5097

Forrásjegyzék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]