Üstökös kárókatona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Üstökös kárókatona
Phalacrocorax aristotelis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gödényalakúak (Pelecaniformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Faj: P. aristotelis
Tudományos név
Phalacrocorax aristotelis
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Üstökös kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú kategóriát.

Egy fiatal példány

Az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) a madarak osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában honos. Tengerpartok lakója.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Phalacrocorax aristotelis aristotelis
  • Phalacrocorax aristotelis desmarestii
  • Phalacrocorax aristotelis riggenbachi

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 68-78 centiméter, szárnyafesztávolsága 95-110 centiméter. Az öregek tollazata zöldesfekete, a csőrük töve sárga. Költési időszakban, rövid előrehajló üstököt visel. A fiatalok tollazata sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző halakkal táplálkozik, amelyért akár 20 méterre is leúszik. Tollazata átnedvesedik, ezért a vadászat után széttárt szárnyakkal szárítja a tollazatát.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét, növényi anyagokból a sziklákra rakja.

Kárpát-medencei-előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 1999. szeptember 7. Nagykanizsa környékén, a Miklósfai-halastavaknál észlelték, de nem került megerősítésre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]