Örvös mangábé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Örvös mangábé
Affe Rotscheitelmangabe 050901.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrend: Orrtükör nélküliek (Haplorrhini)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Részalrend: Keskenyorrú majmok (Catarrhini)
Család: Cerkóffélék (Cercopithecidae)
Alcsalád: Cerkófmajomformák
(Cercopithecinae)
Nem: Cercocebus
Faj: C. torquatus
Tudományos név
Cercocebus torquatus
(Kerr, 1792)
Elterjedés
Cercocebus torquatus distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Örvös mangábé témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös mangábé témájú kategóriát.

Az örvös mangábé (Cercocebus torquatus) a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae), azon belül pedig a cerkófmajomformák alcsaládjába (Cercopithecinae) tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kameruntól Gabonig, Nyugat-Afrika óceán közeli országaiban, valamint Kongóban a Kongó folyóig terjedt el.

Elsődleges, másodlagos, galéria- és mocsárerdőkben fordul elő.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek testhossza 47–67 cm, a nőstényeké 46–59 cm, farokhossza 40–75 cm, a hímek magassága 40–45 cm, a nőstényeké 38–42 cm, a hímek testtömege 7–12,5 kg, a nőstényeké 4,5–7 kg. Testfelépítése az üstökös mangábééra emlékeztet, szőrzete szürke, fehéres hátszíjjal, farka szürke, fehér csúccsal; a farkát gyakran a hátára csapva hordja. Világos pofaszakálla hátrafelé áll, felső ajkai fehérek. Hosszú farka van, melyet ha lent tartózkodik az állat a földön függőlegesen, zászlószerűen felmereszt. A hímeknek sajátos torokzacskója van.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két alfaja van:

  • az örvös mangábé (Cercocebus torquatus torquatus), melynek fejteteje vörösesbarna, széles nyakörve fehér
  • a fehértarkójú mangábé (Cercocebus torquatus lunulatus), melynek fejtetején félhold alakú, fehér folt látható.

Korábban e faj alfajának vélték a szerecsenmangábét is (Cercocebus atys), melynek a szemhéjai fehérek, fejteteje pedig nem vörös. Mára a legtöbb kutató elismeri, mint önálló fajt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Affe Rotscheitelmangabe Cercocebus torquatus torquatus 05090.jpg

Az örvös mangábe ritkán megy le a talajra. 10–20 főből álló csoportokban él, melyek több hímből, sok nőstényből és azok kölykeiből állnak. A csoporton belül az egyedek hangokkal, mimikával és különböző testtartásokkal tartják egymás között a kapcsolatot. A hímek nagyon barátságosak a fiatal állatokkal, a kölcsönös szőrápolás, a mimika és egy sor nyugtató, illetve jó hangulatról árulkodó hangadás erősíti a kötelékeket. Az örvös mangábék gyakran cerkófmajmokkal képeznek közös csoportokat, és riasztóhangjaikkal figyelmeztetik egymást a közeledő ellenségre.

Ellenségei a leopárd, az afrikai aranymacska és a nagy ragadozó madarak. Veszély esetén az állatok megmerevednek vagy a fák törzsén függőlegesen lerohanva egy mocsárba menekülnek.

Gyümölcsöket, dióféléket, magvakat, leveleket fogyaszt, néha elkap néhány rovart is a levelek között. Az örvös mangábé erős fogai segítségével a kókuszdiót és más pálmák termését is fel tudja nyitni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Affe Rotscheitelmangabe 0509011.jpg

Szexuális viselkedéséről, ivari magatartásáról, utódneveléséről és a kicsik fejlődéséről a szabad természetben jószerével semmit nem tudunk. A nőstény 175 napnyi vemhesség után egyetlen utódod hoz a világra. A kicsi felnevelésében részt szokott venni a csapat többi nősténye is. A nőstények három, a hímek csak öt vagy hét éves korukban lesznek ivarérettek. A hímek ivarérettségük elérése után elhagyják szülőcsoportjukat, a nőstények ellenben életük végéig ott maradnak. Fogságban elélhetnek akár 30 évig is, a szabad természetben várható élettartamuk minden bizonnyal alacsonyabb.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajt érintik az élőhelyein tapasztalható erdőirtások, állományai csökkenő tendenciát mutatnak. Egyes helyeken a mezőgazdasági termelés szempontjából kártékonynak tartják. Ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolta.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]