Óriástatu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriás tatu
Fogságban tartott példány, a kolumbiai Villavicencioban
Fogságban tartott példány, a kolumbiai Villavicencioban
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Vendégízületesek (Xenarthra)
Rend: Páncélos vendégízületesek (Cingulata)
Család: Övesállatok (Dasypodidae)
Alcsalád: Tolypeutinae
Nem: Priodontes
F. Cuvier, 1825
Faj: P. maximus
Tudományos név
Priodontes maximus
(Kerr, 1792)
Szinonimák
  • Cheloniscus Wagler, 1830
  • Polygomphius Gloger, 1841
  • Priodon McMurtrie, 1831
  • Prionodos Gray, 1865
  • Prionodon Gray, 1843
  • Priodontes giganteus (G. Fischer, 1814)
  • Dasypus gigas G. Cuvier, 1817
  • Dasypus maximus Kerr, 1792
  • Tatus grandis (Olfers, 1818)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriás tatu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás tatu témájú kategóriát.

Az óriástatu (Priodontes maximus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjába tartozó faj.

A Priodontes emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriástatu a dél-amerikai esőerdőkben, valamint a Venezuelától Észak-Argentínáig húzódó füves területeken fordul elő. Peruban, Brazíliában, Suriname-ban és Kolumbiában levő nemzeti parkokban és rezervátumokban védettségnek örvend. A rezervátumokon kívül húsáért vadásszák.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fej-törzshossza 75–100 centiméter, farokhossza 50 centiméter, míg testtömege eléri az 18,7–32,5 kilogrammot. Szeme kicsi, az éjjeli aktivitásra alkalmas jó szaglása van. Bőre rendkívül durva, hátán és fején sávokba rendeződött csontos lemezek találhatók. Farka erős, páncéllal borított, támadás esetén védekezőeszközként szolgál. Mellső lábán 5 nagy karom van, ezekből a középső eléri a 20 centimétert. Karmait ásásra használja. A fiatal állat hasoldalán puha, rózsaszínű a bőr, ekkor több mint száz foga van, de felnőttkorára csaknem mind elveszti őket.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjszaka aktív állat, naponta 19 órát is képes aludni. Magányosan kóborol, csak párzáskor találkoznak az állatok egymással. Táplálékkereséskor termeszeket és egyéb rovarokat, pókokat, férgeket, még kígyókat is felfal.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy alom összes állata egyetlen megtermékenyült petéből fejlődik ki. Ez a szaporodó mód az emlősök között ritkán fordul elő. Az alom összes tagjának azonosak a génjei. 1–2 kölyök jön a világra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]