Ugrás a tartalomhoz

„B-limfocita” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
+ TI antigének említése
25. sor: 25. sor:


==== T-independens antigének ====
==== T-independens antigének ====

{{csonk-szakasz}}
Bizonyos antigének T-sejt független B-sejt aktivációt képesek csak előidézni. A T-independens B-sejt aktivációnak két típusát különböztetik meg, az azokat előidéző ágensek az ún. TI-1 és a TI-2 antigének. A T-dependens antigénekkel ellentétben ezek nem fehérje természetűek, hanem például [[poliszacharid]]ok, [[nukleinsavak]], de ide sorolható a [[Gram-festés|Gram-negatív]] baktériumok sejtfalában található lipopoliszcaharid (LPS) is. Ezek ugyan képesek lehetnek önmagukban is aktiválni a B-sejteket, azonban mivel az affinitás érés, az izotípus váltás és a memória B-sejtek létrehozása is zömmel T-dependens folyamatok, az ezek ellen kialakuló válasz kevésbé hatékony. Ugyanakkor újabb kutatások alapján ezen antigének ellen is megjelennek T-sejttől függetlenül is memória B-sejtek, melyek azonban eltérnek a T-sejt függő módon kialakuló memória B-sejtektől.<ref name="pmid21482090">{{cite journal |author=Defrance T, Taillardet M, Genestier L.|title=T cell-independent B cell memory.|journal=Curr Opin Immunol. |volume=23 |issue=3 |pages=330-6 |year=2011 |month=June |language=angol |pmid=21482090 |doi=10.1016/j.coi.2011.03.004}}</ref> A TI-1 antigének, mint amilyen például az LPS, nem-specifikus módon poliklonális B-sejt aktivációt képesek előidézni. TI-2 antigének (pl. bakteriális poliszacharid láncok) jellemzően repetitív elemeket tartalmaznak, amik képesek keresztbe kötni a B-sejtek felszínén található B-sejt receptorokat. Utóbbi folyamat elsősorban a poliszacharid tokkal rendelkező kórokozókkal (pl. ''[[Pneumococcus|Streptococcus pneumoniae]]'', ''Hemophilus influenzae'', ''Neisseria meningitidis'') szembeni immunválaszra jellemző. Ezen antigének elleni immunválasz jobb megértése segíthet az ellenük kialakított [[védőoltás]]ok hatékonyságának növelésében. Mivel önmagában a bakteriális poliszacharidokkal való oltás nem járna effektív immunológiai memória kialakulásával, ezért a védőoltásokban azokat nem önmagukban, hanem különböző fehérjékhez kötve alkalmazzák (konjugált vakcina).<ref name="pmid18080413">{{cite journal |author=Mond JJ, Kokai-Kun JF.|title=The multifunctional role of antibodies in the protective response to bacterial T cell-independent antigens.|journal=Curr Top Microbiol Immunol. |volume=319 |issue= |pages=17-40 |year=2008 |month= |language=angol |pmid=18080413}}</ref>


=== Antitest termelés ===
=== Antitest termelés ===

A lap 2015. február 15., 02:50-kori változata

A B-sejtek vagy B-limfociták az adaptív immunrendszer nyiroksejtjei, melyek alapvető szerepet játszanak a humorális immunválaszban.[1] A B-sejtek a sejtfelszínükön fajlagos antigén felismerést biztosító receptorral rendelkeznek (B-sejt receptor, angolul: B-cell recetor, BCR). Egyetlen B-sejt klón csak egy konkrét antigén felismerésére képes, mely ellen plazmasejté érve specifikus ellenanyagokat termel. A B-sejtek emellett az antigének T-sejteknek való bemutatásában is fontos szerepet játszanak. A primer immunválasz során egy részük memória B-sejté alakul, ezzel részt vesznek az immunológiai memória fenntartásában is. A B-sejtek emlősökben a csontvelőben fejlődnek ki, míg madarakban az ún. Fabricius-tömlőből (latinul: Bursa Fabricii), utóbbi alapján nevezték el őket B, mint "Bursa eredetű" limfocitáknak.[2]

Funkciók

Az antigén felismerése

A csontvelőből ún. érett, naiv B-sejtek kerülnek a vérkeringésbe. Érettek, mert a csontvelőben zajló, még antigéntől független érésen már átestek, a felszínén génátrendeződés következtében minden egyes csontvelőből kikerülő B-sejten egyedi antigénfelismerő B-sejt receptor foglal helyet, és naivak, mert még nem találkoztak a receptoruk által felismerhető antigénnel. A vérkeringésből ezek a sejtek a másodlagos nyirokszervekbe vándorolnak (pl. nyirokcsomók, lép). A másodlagos nyirokszervek az általuk szűrt területről érkező antigének dúsítása miatt növelik az esélyét annak, hogy a B-sejtek antigénnel találkozzanak (pl. a nyirokcsomók az általuk drenált területről érkező nyirkot, a lép a vérkeringést szűri). Amennyiben a B-sejt nem találkozik általa felismerhető antigénnel, rövid időn belül apoptózist szenved.
Mivel a B-sejt receptor (BCR) voltaképp egy sejtfelszíni immunglobulin molekula, a B-sejtek a T-limfocitáktól eltérően változatlan, natív formában ismerik fel az antigént, nincs szükség arra, hogy antigén prezentáló sejt (angolul: antigen presenting cell, APC) azt felvegye, feldolgozza, és az MHC II molekulán keresztül bemutassa, mint ahogy a T-sejtek esetén az szükséges.[1]

B-sejt aktiváció, klonalitás

A nyiroktüszőkben zajló ún. centrum germinativum reakció sémás ábrája. Magyarázatot lásd a szövegben.

A B-sejtek a keringésből a másodlagos nyirokszervekbe kerülnek, amiken belül az ún. B-sejt zónákba vándorolnak. Ezt a folyamatot különböző, B-sejteket vonzó kemokinek vezérlik, amiket a B-sejt zóna kialakításáért felelős sejtek termelnek (pl. follikuláris dendritikus sejt a nyirokcsomókban).[3] Ezen sejtek körül gyűlnek össze a B-sejtek, kialakítva a nyiroktüszőket. Itt kerülnek kapcsolatba az antigénekkel is. Egyrészt az érkező vérrel vagy nyirokkal szolubilis antigének (pl. a szétesett kórokozókból származó fehérjék) jutnak be a B-sejt zónákba, másrészt az egész kórokozókat az FDC-k (follikuláris dendritikus sejt) képesek megkötni és helyben tartani a B-sejteknek. Ez nem valódi antigén bemutatás, hiszen az FDC ebben az esetben nem dolgozza fel az antigént, pusztán natív formában lehorgonyozza a sejtfelszínén és elérhetővé teszi a B-sejtek számára. Egyetlen B-sejt csak egy konkrét antigént ismerhet fel. Amennyiben a B-sejt receptor képes megkötni az antigént, megtörténik a B-sejt aktiváció, a B-sejt osztódásnak indul. Ennek következményeként az eredeti B-sejttel azonos antigénfelismerésű utódsejtek, ún. klónok keletkeznek, melyek ugyanolyan BCR-el rendelkeznek. Ezt a folyamatot nevezik klonális szelekciónak, melynek lényege, hogy a sokféle B-sejtből kiválasztódnak és felszaporodnak azok, melyek antigént ismertek fel. Azok a B-sejtek, amik nem ismertek fel antigént, visszakerülnek a véráramba és más nyirokszervekbe vándorolnak antigént keresve, majd amennyiben nem találnak, elpusztulnak.
A nyiroktüszőkben osztódó és érő B-sejtek fénymikroszkóppal jól elkülöníthető zónákat hoznak létre. Az ún. centrum germinativum reakció során a tüsző belsejében található sötét zónában foglalnak helyet az antigénfelismerést követően osztódó B-sejtek, melyeket centroblasztoknak neveznek, és itt zajlik az úgynevezett affinitás érés is. Ezt a világos zóna veszi körül, itt az osztódott B-sejtek, az ún. centrociták antigénfüggő érése (pl. izotípus váltás) történik, melyhez azonban a helper T-sejtek is szükségesek. A B-sejtekben az antigénstimulust követően az immunglobulin molekulák variábilis régióját kódoló génekben új mutációk jelennek meg (ún. szomatikus hipermutáció). Ez sok esetben hátrányos, mivel csökkenti a B-sejt recetor antigénkötő erősségét, ebben az esetben a sejtek elpusztulnak. Az előnyös mutációk azonban szelekciós előnyt jelentenek, és ezek a sejtek fennmaradnak.[4] Utóbbi folyamatok növelik a termelt antitestek antigénkötő erősségét, illetve biztosítják, hogy ugyanazt az antigént felismerő, de eltérő izotípusú és ezáltal különböző funkciókat betöltő antitestek is termelődjenek.[1]

Helper T-sejtek szerepe a B-sejt aktivációban

Az antigén természetétől függően a B-sejtek aktivációja többféleképpen is végbemehet. Alapvetően T-sejt függő és T-sejt független aktiváció jöhet létre.

T-dependens antigének

A T-B kölcsönhatásban résztvevő molekulák és a T-sejtek által termelt fő citokinek.

A T-sejt dependens aktiváció a fehérje természetű antigénekre jellemző. Fehérjék esetén az antitest termelés kiváltásához szükség van a T-sejtek egyidejű aktivációjára és a B-sejtekkel való kölcsönhatásuk kialakulásához is. A fehérjéket azon túl, hogy a B-sejt receptor natív formában megköti, az antigén prezentáló sejtek (APC) fel is veszik a környezetükben, feldolgozzák, és MHC II molekulán keresztül bemutatják a CD4 pozitív helper T-sejteknek (TH). A nyiroktüszőben korábban antigénstimuluson átesett B-sejtek a T/B zónák határára vándorolnak. Ezt a folyamatot a T-sejt zónában termelődő kemokinek (pl. a CCL19 és CCL21) irányítják a B-sejtek felszínén található kemokin receptorokon (pl. CCR7) keresztül.[5][6] TH-sejtek magában a nyiroktüszőkben is találhatók (ún. follikuláris T-helper sejtek, TFH).[7] Ezt követően létrejön a T-B kölcsönhatás, mely során a B-sejtek MHC II molekulán keresztül bemutatják az általuk is felismert antigént a helper T-sejteknek. A T-sejtek ennek hatására aktiválódnak, új kostimulációs molekulákat kezdenek megjeleníteni a felszínükön, mely folyamat szükséges a T-sejt függő B-sejt aktivációhoz. Ilyen molekula pl. a CD40 ligand (CD40L, más néven CD154), melyet a B-sejtek CD40-je köt meg és mindkét sejtben erősíti az aktivációs jelet. Emellett a T-sejtek citokineket is termelnek, melyek a B-sejtek aktivációján kívül voltaképp megszabják, hogy a B-sejtekben lezajló izotípus váltás során a kezdeti IgM helyett plazmasejtként majd milyen izotípusú antitestet termeljenek. A T-B kölcsönhatás a fentieken kívül szükséges az antigént felismerő memória B-sejtek kialakulásához is.
A T- és B-sejtek egymást stimuláló reakciója nélkülözhetetlen az izotípus váltás és az affinitás érés létrejöttében. Jól ismert veleszületett immunhiányos állapot az ún. hiper-IgM szindróma, melynek hátterében a CD40 vagy a CD40L mutációja áll.[8] A genetikai hiba eredményeként nem tud lezajlani a B-sejtekben az izotípus váltás, ezért azok kizárólag IgM izotípusú ellenanyagokat képesek termelni, ám azt ebből kifolyólag nagy mennyiségben. Mivel a különböző izotípusú ellenanyagok különböző funkciókat töltenek be, a kieső típusú antitestek miatt a kórállapot immunhiányhoz vezet.

T-independens antigének

Bizonyos antigének T-sejt független B-sejt aktivációt képesek csak előidézni. A T-independens B-sejt aktivációnak két típusát különböztetik meg, az azokat előidéző ágensek az ún. TI-1 és a TI-2 antigének. A T-dependens antigénekkel ellentétben ezek nem fehérje természetűek, hanem például poliszacharidok, nukleinsavak, de ide sorolható a Gram-negatív baktériumok sejtfalában található lipopoliszcaharid (LPS) is. Ezek ugyan képesek lehetnek önmagukban is aktiválni a B-sejteket, azonban mivel az affinitás érés, az izotípus váltás és a memória B-sejtek létrehozása is zömmel T-dependens folyamatok, az ezek ellen kialakuló válasz kevésbé hatékony. Ugyanakkor újabb kutatások alapján ezen antigének ellen is megjelennek T-sejttől függetlenül is memória B-sejtek, melyek azonban eltérnek a T-sejt függő módon kialakuló memória B-sejtektől.[9] A TI-1 antigének, mint amilyen például az LPS, nem-specifikus módon poliklonális B-sejt aktivációt képesek előidézni. TI-2 antigének (pl. bakteriális poliszacharid láncok) jellemzően repetitív elemeket tartalmaznak, amik képesek keresztbe kötni a B-sejtek felszínén található B-sejt receptorokat. Utóbbi folyamat elsősorban a poliszacharid tokkal rendelkező kórokozókkal (pl. Streptococcus pneumoniae, Hemophilus influenzae, Neisseria meningitidis) szembeni immunválaszra jellemző. Ezen antigének elleni immunválasz jobb megértése segíthet az ellenük kialakított védőoltások hatékonyságának növelésében. Mivel önmagában a bakteriális poliszacharidokkal való oltás nem járna effektív immunológiai memória kialakulásával, ezért a védőoltásokban azokat nem önmagukban, hanem különböző fehérjékhez kötve alkalmazzák (konjugált vakcina).[10]

Antitest termelés

A B-sejt klónok szelekciója a primer és a szekunder immunválaszban.

Az aktivációt és sejtosztódásokat követően a B-sejtek jelentős része plazmasejtté alakul. Plazmasejtként nagy mennyiségben kezd termelni és szekretálni ellenanyagot. A termelt ellenanyag ugyanazt azt antigént fogja megkötni, amit a sejt korábban a B-sejt receptorral is felismert. A termelt ellenanyag izotípusa attól függ, hogy a sejt átesett-e korábban izotípus váltáson, annak hiányában alapból IgM-et termelnek. Az izotípus váltás időigényes folyamat és a helper T-sejtek közreműködése is szükséges hozzá. Az aktivált B-sejtek egy része azonban nem plazmasejtté, hanem helper T-sejtek segítségével memória B-sejté alakul. Ezek hosszú élettartamú sejtek, melyek az antigénnel való ismételt találkozás (másodlagos immunválasz) esetén aktiválódnak, újból osztódnak és antitest termelő plazmasejtekké alakulnak. Mivel ezek korábban már átestek az affinitás érésen és az izotípus váltáson, a másodlagos immunválasz sokkal gyorsabb és hatékonyabb. Ezen a mechanizmuson alapul az aktív immunizálás védőoltások segítségével.

Ajánlott irodalom

  • Gergely János, Erdei Anna (szerk.): Immunbiológia (3. kiadás), Medicina Könyvkiadó Rt., 2006. Budapest, ISBN 963-242-932-X

Források

  1. ↑ a b c Ollila J, Vihinen M. (2005. March). „B cells.” (angol nyelven). Int J Biochem Cell Biol. 37 (3), 518-23. o. DOI:10.1016/j.biocel.2004.09.007. PMID 15618007.  
  2. ↑ Davison TF. (2003. March). „The immunologists' debt to the chicken.” (angol nyelven). Br Poult Sci. 44 (1), 6-21. o. DOI:10.1136/ard.62.8.722. PMID 12737220.  
  3. ↑ Wang X, Cho B, Suzuki K, Xu Y, Green JA, An J, Cyster JG. (2011. November). „Follicular dendritic cells help establish follicle identity and promote B cell retention in germinal centers.” (angol nyelven). J Exp Med. 208 (12), 2497-510. o. DOI:10.1084/jem.20111449. PMID 22042977.  
  4. ↑ Shlomchik MJ, Weisel F. (2012. May). „Germinal center selection and the development of memory B and plasma cells.” (angol nyelven). Immunol Rev. 247 (1), 52-63. o. DOI:10.1111/j.1600-065X.2012.01124.x. PMID 22500831.  
  5. ↑ Reif K, Ekland EH, Ohl L, Nakano H, Lipp M, Förster R, Cyster JG. (2002. March). „Balanced responsiveness to chemoattractants from adjacent zones determines B-cell position.” (angol nyelven). Nature. 416 (6876), 94-9. o. DOI:10.1038/416094a. PMID 11882900.  
  6. ↑ Pereira JP, Kelly LM, Cyster JG. (2010. June). „Finding the right niche: B-cell migration in the early phases of T-dependent antibody responses.” (angol nyelven). Int Immunol. 22 (6), 413-9. o. DOI:10.1093/intimm/dxq047. PMID 20508253.  
  7. ↑ Ramiscal RR, Vinuesa CG. (2013. March). „T-cell subsets in the germinal center.” (angol nyelven). Immunol Rev. 252 (1), 146-55. o. DOI:10.1111/imr.12031. PMID 23405902.  
  8. ↑ Bhushan A, Covey LR. (2001). „CD40:CD40L interactions in X-linked and non-X-linked hyper-IgM syndromes.” (angol nyelven). Immunol Res. 24 (3), 311-24. o. PMID 11817328.  
  9. ↑ Defrance T, Taillardet M, Genestier L. (2011. June). „T cell-independent B cell memory.” (angol nyelven). Curr Opin Immunol. 23 (3), 330-6. o. DOI:10.1016/j.coi.2011.03.004. PMID 21482090.  
  10. ↑ Mond JJ, Kokai-Kun JF. (2008). „The multifunctional role of antibodies in the protective response to bacterial T cell-independent antigens.” (angol nyelven). Curr Top Microbiol Immunol. 319, 17-40. o. PMID 18080413.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=B-limfocita&oldid=15622106”