Kovács Zsigmond (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Zsigmond
Született

Bánokszentgyörgy
Elhunyt1887. június 28. (66 évesen)
Veszprém
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • teológus
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • kancellár
  • pécsi püspök (1869. február 3. – )
  • veszprémi püspök (1877. május 6. – )
IskoláiPázmáneum (1837–1841)
veszprémi püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1844. január 13.
Püspökké szentelés1869. augusztus 13.
Szentelők

Hivatalpécsi püspök
Hivatali idő1869–1877
ElődjeGirk György
UtódjaDulánszky Nándor

Hivatalveszprémi püspök
Hivatali idő1877–1887
ElődjeRanolder János
UtódjaHornig Károly
Társszentelt püspökök
Szabó Imre1869. november 21.
Kubinszky Mihály1876. április 30.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kovács Zsigmond (Bánokszentgyörgy, 1820. október 21. vagy 1820Veszprém, 1887. június 28.)[2] teológiai doktor, veszprémi és pécsi püspök, a magyar királyné kancellárja.[3]

Élete[szerkesztés]

Bánokszentgyörgyön született római katolikus nemesi családban, ahol apja nemes Kovács Antal gazdatiszt volt az Eszterházy hercegi uradalmában; anyja, rózsásszegi Rozsás Klára asszony volt.[2][4][5] Fivérei: Kovács Kálmán (1830-1889), miniszteri tanácsos, földbirtokos,[6] Spelletich Magdolna (1853-1914) férje;[7] ifjabb Kovács Antal (1825-1862),[8] akinek a neje, bessenyői és velikei Skublics Terézia (1827-1911);[9] és Kovács Károly (1818-1875), a zalaegerszegi takarékpénztár elnöke,[10] voltak. A püspök sógornőjének, Kovács Antalné Skublics Teréziának a nővére, bessenyői és velikei Skublics Laura (1826-1865) volt, aki morganatikus házasságot kötött Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceggel. Kovács Zsigmond keresztszülei pósfai Horváth Wolfgang (17981833), alszolgabíró, Nemes Labos Ferenc, és Frütz Erzsébet asszony voltak.

A gimnázium öt osztályát Nagykanizsán, a VI.-et Varasdon végezte, hogy a horvát nyelvben is jártasságot szerezzen. A bölcseleti tanfolyamot Pécsen hallgatta 1835-36-ban; innét a veszprémi papnevelőbe vétetett fel; 1837-től 1841-ig itt és a bécsi Pázmáneumban végezte hittani tanulmányait, melyeknek tökéletesítése céljából a presbitériumba is küldték, ahonnét teológiai oklevéllel tért vissza.

1844-ben áldozópappá szentelték,[2] és Csehibe ment segédlelkésznek; de még abban az évben tanulmányi felügyelő lett a pesti központi papnevelőben; továbbá mint helyettes tanár az egyetem hittani karában 1850-ig működött. Püspöke Ranolder János szentszéki jegyzőnek és titkárnak hívta maga mellé.[2] 1851-ben szentszéki ülnök, 1854-ben a püspöki iroda igazgatója és oldalkanonok, 1857-ben pápai főesperes, 1858-ban a Szent Péterről címzett bodrog-monostori apát, 1866-ban sümegi főesperes, 1867-ben a királyi tábla praelátusa lett; ezért lakását Pestre tette át, hogy mint az országos törvényszék bírája működhessék.

1869. január 26-án a király pécsi püspökké nevezte ki,[2] és székét augusztus 25-én foglalta el. 1870-ben a vatikáni zsinatban ő is részt vett és az ellenzékhez tartozott. Pécsi püspöksége idejében nyolc év alatt jótékonyságának áldozatai 200 ezer forintra rúgtak; többek közt ő szervezte és emelte a pécsi tanítóképzőt és joglíceumot saját költségén. Pécs városa tiszteletbeli polgárának választotta.

Legfényesebb sikert aratta egyházi beszédeivel; papjait az irodalmi foglalkozásra buzdította (Brüsztle, Haragó, Szeredy sat.); és pénzzel is segítette őket. 1877. május 6-án a veszprémi püspöki székbe helyeztetett át. 1874-ben a királyi valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki és 1885-ben a Vaskorona-rend első osztályú jelvényét adományozta neki. Az idegbajban szenvedő püspök ritkán hagyta el rezidenciáját; azonban jótékony adakozásait itt is folytatta: Munkácsy Mihálynak Krisztus Pilátus előtt c. képének megvásárlására 1000 forintot írt alá; Szoldatits Ferenc művész hazánkfiát több ízben elhozatta Rómából és számára műtermet rendezett be nyaralójában.

A Religiónak szorgalmas munkatársa volt.

Arcképe: kőnyomat Elischertől.

Munkái[szerkesztés]

  • Korkérdések. 1. füzet. A pápa világi fejedelemsége. Pest, 1850
  • Főpásztori körlevél. A bőjtnek idejére a vallásos nevelésről. Pécs, 1874
  • Főpásztori körlevél, melyben egyházmegy papsága- és hiveitől bucsút veszen. Uo. 1877
  • Egyházi beszéd püspöki székének elfoglalásakor. Bpest, 1877
  • Főpásztori körlevél, melyben a korunk hitetlenségéből származott bajokról értekezik. Veszprém, 1879
  • Főpásztori körlevél, mely által a szent atyának egyetemes jubileumát hirdető apostoli irata a lelkészkedő papsággal közöltetik és a teendők iránt utasíttatik. Uo. 1879
  • Főpásztori körlevél, mely a bűn titkát fejtegeti. Uo. 1880

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Előde:
Girk György
Pécsi püspök
1869–1877
Utóda:
Dulánszky Nándor
Előde:
Ranolder János
Veszprémi püspök
1877–1887
Utóda:
Hornig Károly